„Ha gyakran megnehezedik is az idő járása, a csapások azt mívelik, hogy jobbá lesz a mi lelkünk” – szólt Recsenyéd unitárius papja a szószékből az első világháború idején. S az idő járása azóta is csak nehezedik. Jött Cseke Péter szülőfalujára Trianon, még egy világháború, szenvedtek fiai orosz fogságot, kollektivizálást, diktatúrát, zűrzavaros rendszerváltozást, s szenvedik […]

  Elõzetes: Zoltán Sándor tiszteletes szentmártoni kopjafái/1. Zoltán Sándor tiszteletes szentmártoni kopjafái/2.     Két unokájával, az építészmérnök Zoltán Sándor (1919–2011) gyerekeivel a Reménység tavánál találkoztam. Amerikai missziós szolgálatot végző lelkésznőnk, Nagy Adél már ismerte az Ann Arborban (Michigan) élő Zsoltot és Rékát, ami megkönnyítette, hogy egymásra találjunk. Tőlük tudom, hogy édesapjuk 1941-ben került Budapestre […]

  Elõzetes: Zoltán Sándor tiszteletes szentmártoni kopjafái/1.   Egy homoródszentmártoni ihletésű regény idézi fel bennem azt a napot, amikor gyepesi nagyanyámmal Zoltán pap kapujában a küszöböt átléptem:  „Épített, meszelt a papilak kapuja, kiskapu, nagykapu, a kiskapu felett koszorúdíszben évszám, 1853. Magas, büszke épület a papilak, mintha a várfalból odahordott kövek örökül adták volna a háznak […]

  Anyai nagyanyám népes baromfiudvaráról sosem hiányzott a „kényes” majorságnak tartott, sok gondosságot igénylő pulyka. Gyermekkorom egyik szórakozása volt Gyepesben, hogy bosszanthattam a pulykakakast: „Szebb a páva, mint a pulyka.” Megtörtént, hogy egyik esztendőben csak egy tojó árválkodott a kendermagosak, a csórényakúak meg gyöngytyúkok között. Egy szép napon nagyanyám felkapta, s mentünk vele Szentmártonba – […]

  Kérdez: Gergely Tamás Facebook-oldalamon egy érdekes ismeretlen tûnt fel: Együtt Kavarjuk álnévvel. Megtudtam, hogy az illetõ, aki késõbb Kovács Dávidként mutatkozott be, internetes rádió vezet. Feltettem hát a kérdéseket: mit kavarunk együtt? Ki kavarja? Kinek?     Kovács Dávid: Szamosújváron születtem, ami ma sajnos egy kis alvóvárosa Kolozsvárnak. Is. Magyarul azt jelenti, hogy akik […]

  Katonafiam levelei Craiovából   Úgy tudtuk, hogy Bákóban lesz a kiképzése. Utóbb kiderült, hogy szeptember 28-án Craiovában a 01047-es számú egységnél kell jelentkeznie. Amit megelőzött a Belügyminisztérium Kolozs Megyei Felügyelősége I/B Osztályának a katonai kémelhárításhoz írt tájékoztatása, *1 miszerint szülei „irredenták”, „nacionalisták”, „a román állam ellenségei”. Már az első héten meggyőződhetett, hogy nem a […]

  Kérdez: Gergely Tamás Petõfi-versek mintájára költöttél 13-évesen…mikor kezdted el írni a saját verseidet? Az ember úgy kezd el írni, nem is tudja, hogy ír. Akarom mondani, nem tudatos, nem számító ember módjára teszi, – kiből valószínűleg íróember sosem lesz, hanem jön valami odabentről, külső hatások, reflexiók, viselkedési minták, csöndes, vagy harsány hangok ezek, színek […]

Szokatlan interjúkérdés: elmondanád, hol és mikor nyertél pályázatot? Hosszan vagy röviden. Elõre is, Tamás   Kedves Tamás, épp főztem,meg ebédeltem, nem tudtam válaszolni. De most sem tudnék, mert 25-30 évre nem tudok visszaemlékezni. Soha nem tartottam annyira fontosnak, h. felírjam, megjegyezzem. Ha fontos, esetleg 1-2-t, ami emlékezetesebb, előbányászok az emlékezetemből.   A legtöbb már megszűnt […]

  Kérdez: Gergely Tamás Elsõsorban költõ vagy. Székelykeresztúron kõhajításnyira majdnem a segesvári csata színhelyérõl, ahol Petõfi állítólag elesett. Meghatározta ez valamikor is a te kötészeted? Mondanám, hogy úgy 7 éves korom óta élek Székelykeresztúron, hiszen ekkor kezdtem itt az iskolát a Petőfi Sándor Általános Iskolában, de mégis rengeteg időt, mondhatni, minden teljes vakációt Bözödújfaluban, Bözödön […]

A volt szerkesztõtárs (Korunk, Kolozsvár), Aradi József levele Szilágyi Júliának. A levélben említett Álmatlan könyv 2014-ben jelent meg a Komp-Press Kiadónál     „Itt nincs hely. Álmatlan könyved kulcsmondata mint szóbogáncs tapad bőrömbe. Életbogáncs. Gyermekkori kertemből, ahol a gaz ma már magasabbra burjánzik, mint az emlékeim, átnézek abba a másik kertbe, a te kertedbe, Nelliék […]

  Néhány baráti szó a tragikus véget ért mûfordítóról Kérdez: Gergely Tamás   Bán Pétert említed, a tragikus sorsú mûfordítót. Emlékeznénk rá néhány baráti szóval?   Nagyon sajnálom, hogy elment közülünk „a muzsnai remete”! Az, hogy milyen tragikus körülmények között hunyt el édesanyjával együtt, arra nincsenek szavak. Bán Péter (1946-2006) nagyszerű műfordító, író, költő, szerkesztő, […]

  1992 tele rendkívül hideg volt. A rosszul fűtött, vagy hideg lakásokban sok ember kihűlt, meghalt azon a télen. Öregek, akiknek nem telt tüzelőre, fiatalabb családok, akiknél kikapcsolták a gázt, vagy az áramot a tartozásaik miatt. Rengetegen kerültek krízishelyzetbe a hirtelen rájuk szakadó munkanélküliség miatt. Rózának azon a télen sok munkája akadt. A rá bízott […]

  Adatközlő: Györfi Jenőné Margit (70 éves, Székelykeresztúr) Gyűjtötte: Szente B. Levente Forrás: Szente B. Levente Az ezüsthajú tündérleány (népmesék, 15 darab). A borító Hermann Gyula munkája. 1998-1999. közötti gyűjtések. Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely 2000   A lusta ember álma Nagyon régen, ehejt, nem messze az ahajttól, élt egyszer egy ember. Egész napját azzal töltötte, […]

Kérdez: Gergely Tamás   Népmesét gyûjtöttél; él még a népmese a Székelyföldön. Kaphatnánk egyet ajándékba itt, a Káfé oldalán? Emlékeim szerint a 1986-ban jegyeztem le az első népmesét, még Bözödújfaluban. Aztán Bözödön, Erdőszentgyörgyön, Székelykeresztúron, valamint a Gagy-, és Nyikó-mentét jártam le. Nagy segítségem volt, hogy szakmai útbaigazítást kaptam. A szakirodalomban való jártasság és az adatközlőkkel […]

  Hajdú Mónika kapcsolata a Káfé online irodalmi-fotómûvészeti lappal közel 20 éves. Lenyûgözött az a mód, ahogyan a bilbaoi Guggenheim múzeumot fényképezte, volt abban valami rendkívüli. Nem képeslapot készített, hanem gondolkodásra késztetõ mûvet. Bilbao, Baszkföld… Úgy tudtam, úgy tudom, Hajdú Mónika ott él. Illetve kettõs életet él: fényképkiállításai Szegedhez kapcsolják, úgyhogy a fotómûvész állandóan úton […]

Kérdez: Gergely Tamás   „Csekélyke néprajzi, helytörténeti vonatkozású” kutatásaidról beszéltél. Szeretném, ha példát hoznál, kíváncsi vagyok… Sok éve, hogy városunk és térségének helytörténeti vonatkozású adatait gyűjtöm. Összevetem a meglévőkkel, és hát, amikor olyasmire bukkanok, mit még nem jegyeztek fel, nem kutattak, arra ráállok, dokumentálom, egyeseket publikálom. Kezdetben mesét, mondát, legendát gyűjtöttem. Nagyon érdekel egy-egy hajdan […]

  egyetlen kapocs közöttünk már a szó a ritka a néma a késve jövő mire elér már csak hunyorgó rakéta tán föl se kellett volna lőni elnézést nem látok nem hallok nem tapinthatok csak sejtek és emlékezem de hol javítják meg gyorsan romló memóriámat ki igazolja be sejtéseim jönnek az őszi fellegek kontinenseken át úsznak […]

Látom, hogy több olyan szerzõt is bemutattatok, akiknek köze van Székelykeresztúrhoz: Zsidó Ferenc, P. Buzogány Árpád… Milyen érzés bemutatni õket az otthoni közönségnek és hogyan fogadják õket? Mindenképpen nagyszerű és felemelő érzés őket bemutatni. Fontosnak is tartom/tartjuk, hiszen megjelent köteteik mellett egyéb munkáikkal is rendszerint jelen vannak különféle folyóiratokban. Ezekkel is érdemes előhozakodni, ugyanis nem […]

  A lehallgatás és megfigyelés aranykorában, a nyolcvanas években minket is megfigyeltek. Mivel nem volt még mit és mivel lehallgatni, híre-hamva nem volt telefonnak, mobil még nem is létezett, kénytelenek voltak a klasszikus módszerekhez folyamodni. Ha volt is poloska a házunkban, egész nap unatkozhatott, hisz alig voltunk otthon. De megfigyelték az otthon tartózkodó szomszédok, hogy […]

  Kilenc évvel ezelőtt egy tavaszi napon Messenger-üzenet jött Andrástól, hogy nem ünnepelhetnénk-e együtt a közös születésnapunkat, merthogy én is áprilisban születtem. Mondtam, hogyne, mikor volna időd? Vasárnap, április 24-én volt András születésnapja. Írta, hogy az már foglalt, de szerdán találkozhatunk. És szerdán, el tudják képzelni, hogy a Bálna előtt ácsorgok, és várom Andrást, és […]

  Mondhatnám azt is, hogy tengernyi emlékem sokaságából most egy olyan történetet fogok megidézni, amiről már sokszor írtam, de ennyire konkrétan és valósághűen még soha nem fogalmaztam meg a gondolataimat. A minap láttam Németh Zsolt fideszes politikus nemzetiszínű tapasszal leragasztott fülét Tusványoson, és eszembe jutott az édesapja, akinek egy nyáron át kis túlzással a munkatársa […]

Kérdez: Gergely Tamás Kulturális referens… A Káfét Ausztráliában is olvassák, Los Angelesben úgyszintén. Kíváncsiak lennénk, mi a kultúra a Székelység peremén 2025-ben? Lehetne néhány konkrét példa?   Eseménynaptárunk szerint tavaly is, mint minden évben rengeteg szervezésünk volt. Az utolsó negyedévet hoznám fel, amikor is szinte felgyorsul évvégére minden. Városunk művelődési osztálya állandó partnerségben van, összedolgozik […]

Kérdez: Gergely Tamás   Ha jól tudom, jelenleg Székelykeresztúron élsz – hogy kerültél oda? – kérdem. És mi ott a te helyed, feladatod? Állásod?   79-ben költöztünk be Keresztúrra, miután a fél országot össze is laktuk. Bözödújfaluból indultunk el, de édesapám miután erőművekhez került dolgozni, és egy két, vagy több év után, hogy befejezték a […]

Kérdez: Gergely Tamás   Szép vers ez a Bözödi úton. Halkszavú, érzékeny, mégis szomorúságot is tud kifejezni, valaminek az elvesztését. Bözöd… Mi közöd ehhez a községhez? Csak nem onnan származik a Bé. Szente B. Levente?   J   Jó reggelt! Édesanyám ágán bözödi, édesapám felöl Bözödújfaluból vagyunk. Anyai ági nagyszüleim Balázsiak, innen a B betű. […]

  láttam a templomtornyot olyan volt mint régen nem tudom mi sír a bözödi völgyben erdők dombok alatt itt Szénaréten elsüllyedt emlékeimen osztozom s napi fél kenyéren a boron a vízen és az asszonyi szalmakötésen legények kalapja úszik az ég vizében imák magasában mint régen * Szente Levente a Káféban Hajdú Mónika fotója