Tallózás-böngészés közben futottam rá a cikkre; nem hagyhattam ki, a témája okán… Csatolom is – hátha ti sem olvastátok. https://mki.gov.hu/hu/hirek-hu/evfortulok-hu/medve-a-korsoban Nagy Jóska Egészségünkre !

CSODÁK Teltek a napok, hetek. Még egy kis türelem, és beköltözhet a Jézus Szíve 2-be – számolta Jónás bizakodva a napokat. Ezt a telet még kihúzza ezen a menhelyen, de jövőre mindentől függetlenül odébbáll. Bár senki sem mondta, világosan érezte, hogy a motozás óta senki sem kedveli. Munkát továbbra sem talált, hacsak külföldön nem próbál […]

Forrás: Szép történetek,idézetek,versek!https://www.facebook.com/groups/513263875422753/?

TŰZ VAN! Az elkövetkező időben minden szépen olajozottan működött: a hajléktalanok lehúzták a vécét, kitörölték a kádat, rendszeresen kezet mostak, nem feküdtek cipőstül az ágyakra…– Hát vannak még csodák! – dörzsölgette a kezét Jónás elégedetten. – Mintha kicserélték volna ezeket a boldogtalanokat!– Nyugtával dicsérd a napot – bölcselkedett a botcsinálta pedagógus. – Mi a helyzet […]

Magyarország, vidék, ötvenes évek. Egy irodalmi forrásmű, melynek tatalmai sem egylényegűek, története is visszafogott, mire mehet ilyenkor. Ráadásképpen az irodalmi szöveggel vállalt jelentéktelenség és a megvallott prózapoétikai felhang teljes hiánya kiált ránk Mészöly Miklós kötetéről, mely Jelentés öt egérről címen jelent meg (a címadó elbeszélés először 1958-ban!). A jelzésnélküli objektivitás tárgyszerű abszurditása, amely „jelentésbe” komponálja […]

A nagy szavakat már utáljuk,Az egyszerűket nem találjuk,S így várjuk be a halálunk. Mert jön mögöttünk lépegetve,Nincs rosszkedve és nincs jókedve,Nem jön lassan és nem sietve.

Ha azt kérnék, hogy soroljam fel kitüntetéseimet, díjaimat, igen hamar végeznék, de panaszra még sincs okom. Néha olyan elismerésben részesültem, mely csak keveseknek jutott ki. Kezdjük azzal, hogy 46 éves koromra már két utcát neveztek el rólam Budapesten: a Mester utcát és a Szép utcát – és más eseményekkel is dicsekedhetnék, és fogok is dicsekedni.

Ha feltenném azt a kérdést, hogy ki volt Wildt József, nagyon kevés brassói tudná, ezért inkább én próbálok ebben a cikkben válaszolni rá. Életrajzát még 1990-ben megírtam. , Wildt József (Kolozsvár, 1985. október 5. – Brassó, 1962. november 2.) elemi iskoláit Déván végezte, hisz édesapja táblabíró volt Déván. Középiskolába már Kolozsváron járt. Édesanyja elhalálozása után […]

piccen az órámhíreket mondanakelzárom a bekapcsolva felejtettvacak táskarádiótmert az híreknélsemmi bizonyosabbde az élet értelménélsemmi bizonytalanabb Budapest, 2022. VI. 2.

Dusa Ödön* emlékére Vette le a kalapját, és akkor ”beakadt”, úgy félig levett kalappal a jobb kezében. Megmerevedett. A színházban, a ruhatár előtt. Azaz színház volt, amit produkált, színház a színházban, csakhogy a körülállók ezt nem értékelték. A ruhatároslány telefonon hívta a vőlegényét, hogy érezze biztonságban magát. Elvégre az a munkahelye, joga van hozzá.Úgy állt […]

PÜNKÖSDI RÓZSA Harmat rezg az ágon, langy tavaszi szellő Simítja végig a szendergő vidéket, Mig a pírkadó nap sugár özönével Aranynyal hinti be a tündéri képet. Ébred a sok virág, fölébreszti őket A tavaszi szellő, az öreg nap csókja, — Büszke pompájában ott áll a kinyílott, A kihasadt, üde szép pünkösdi rózsa.

– a Jézusra legyintőnek – Nem ismerlek, rég kiestél a repülőgépből,ha nem lenne színes ejtőernyődbedöglene a memóriám,akár a tengő-lengő koporsószavak.Betűkbe temettem annyi hónapot,hümm, hümm, mondád, a formavers érdekes,aztán visszamásztál a fára.

BIMBI Jónás és Mária kapcsolata látszólag semmit nem változott. Továbbra is barátként, egymást segítve dolgoztak, s csupán akkor fogta el Máriát a rettenet, amikor a fiatalember közeledni próbált hozzá. Jónás megértette: ez itt egy apáca, Krisztus menyasszonya, akivel még gondolatban sem illik vétkezni. És ő mégis vétkezett! Mindennap többször is megölelte, megcsókolta, még ágyba is […]

Láthatár mögött a Város. A szél messzi Otthont idéz.Rőt felhők kúsznak az égen. A napkorong lassan being,S tájba rajzol éles kontúrokat. De valahol mégis nehézdalú férfiak hangjára kékül angyalon a lening.

Azt mondja, hogy meg akarja tartani a szavát! Tartsa meg! Ez jó ötlet! jd

A közös nyelv „A költészet mi magunk vagyunk, a kíváncsiságunk, a koponyánkba férő végtelen, a föl nem fogható furfangos fölfogása – a csillagok között hajózva is fülünkbe makogja ritmusát dobszóra táncoló, közös ősnyelvünk, a vers. Orbán Ottó Forrás: Bölöni Domokos FB-oldala

József Attilával feleselve e világon tanyát vertemanyámtól egyszer születtemnem égett a háznem áradt a jégnem voltak bolondok(nem volt búza rég)a kolostorok kongtaknem voltak disznók az ólbanegynek születtem, nem hétnekés kedd volt még, nem péntek

Márai Sándor 1986 márciusában jegyzi le naplójába, hogy elhunyt feleségétől, Lolától álmában – vagy ahogy ő írja, „hot line”-on keresztül – kapott egy üzenetet: „Te másoknak írtad a naplót, én neked.” Ekkor keresi meg a hajóládában az asszony 1948-tól írott naplóit, füzeteit, és elkezdi olvasni ezeket: olyan érzés ez neki, mintha mindennap kapna Lolától egy […]

Hogy mikor lesz az emberből költő és mikortól minősül annak, hogy ez milyen rangot jelent s jelent-e igazi rangot – nem tudom. A lelkület, az indulat, mi egy embert arra indít, hogy valahogyan kifejezze, ami benne dúl, szólni akar – ez választja ki, ez indítja arra, hogy ne tartsa magában, ossza meg, tárja ki, adjon […]

Csorba Saját magunk tökéletesre gyúrt alakjátszázszor is újra gyúrnánk.Még tökéletesebbre. Kemencében kiégetjükpihenni, nyugodni hagyjukaz anyagot.

Mit is nyertél a tombolán,te éjfekete kormorán?Egy kis kagylót, egy kis halat,melyhez egy kis mélység tapad?

Az én nemzedékem a hatvanas években az általános iskolában az akkori tanterv szerint dalolta az énekórán, hogy „győzött a szovjetek hős serege”, „érctorkok harsogva zúgják a szélnek felszabadítók hősi nevét”. Akkor már több mint két évtized telt el a második világháború óta.

A következő napok eseménytelenül teltek el. Sokat pihent, olvasott, főként a bibliát. Szó se róla forgatta ő már máskor is, ezúttal mégis úgy böngészte, mintha most fedezte volna fel először.– Micsoda világ, történetek, emberek! Ezzel kell az országot felrázni! – ütött a homlokára lelkesen.Felrázni? Ismerős szó, vajon hol hallhatta! Megvan: hát álmában! – emlékezett vissza […]

Egy rózsaszín vászonkalapért Villámokkal hadonászik az égVad hullámok között egy tengerészNyakatekert árboc vitorlát ereszteneEgy másik tengerreCsend szétfoszlott reményMessze sodortaÁlmát és vágyát vászonra festetteDe az árboc tetején csak a sirályt lengette