A következő napok eseménytelenül teltek el. Sokat pihent, olvasott, főként a bibliát. Szó se róla forgatta ő már máskor is, ezúttal mégis úgy böngészte, mintha most fedezte volna fel először.– Micsoda világ, történetek, emberek! Ezzel kell az országot felrázni! – ütött a homlokára lelkesen.Felrázni? Ismerős szó, vajon hol hallhatta! Megvan: hát álmában! – emlékezett vissza […]

Egy rózsaszín vászonkalapért Villámokkal hadonászik az égVad hullámok között egy tengerészNyakatekert árboc vitorlát ereszteneEgy másik tengerreCsend szétfoszlott reményMessze sodortaÁlmát és vágyát vászonra festetteDe az árboc tetején csak a sirályt lengette

Ki a fecskéket nem szereti, rossz ember lehet. Forrás: szerző FB-oldala

Raktároz az időháborút, békét,legyőzöttet,hőst.

mocsárba fulladónő szerű víziló énét átmentenihiába igyekszikelnyeli a lápmint kövér nőki nem tud úsznis retteg éne elvesztésétől

Mojave. Sivatag. Homok. Siklik velünk a Greyhound távolsági busz. Föltűnnek, s elmaradnak a kaktuszok.Egy kalapos cowboy még Utah államban ide ült mellém. Az ablakhoz. Hogy lássa a tájat. Így mondta: hogy lássa a tájat. És el is aludt nyomban. Vállamra csúszik a kalapja. Nem nyúlok hozzá. Viselem vállamon a kalapját.

László Noémi, költő beszélgetőtársa Demény Péter. Helyszín: Gemma Kávézó, Marosvásárhely. Időpont: 2022. március 30. Készült a Petőfi Kulturális Ügynökség támogatásával. Videó: Kovács István.

– Foglaljon helyet! – mormogta egy száraz bőrű, ráncos arcú hivatalnok. – Kérem az iratait!– Parancsoljon!– Igen, ez rendben! Ez is, ez is – futotta át a papírokat. – Aztán milyen téren óhajt dolgozni? – dőlt hátra a székén unott arckifejezéssel.– Adminisztrációs téren, valamilyen irodában, ha lehetne.– Érettségivel? Hm. Vállalkozó kedvű?– Attól függ.– Mitől?– Hogy […]

Vadmalac komája jutott el elsőnek az ajtóig. Vadmalac közvetlenül utána, lihegett.”Már ezt sem bírom? – tette fel a kérdést magának.”Lehúz a fejem?” Úgy értette, lehúzzák a gondolatai?Na, mindegy, hiszen csak a komája előzte meg, a sorrend nem fontos. – Be volt zárva vagy rádcsapták az ajtót? – kérdi. Vadmalac a komájától. Már nem liheg. Forrás: […]

tehetek úgy, mintha nem történne semmiépp meghal egy ember, aki rendkívülinem vonhatok vállat, utolér engem iséletbe a halált be kell kalkulálni

Boldog vagyok kicsitmert kínjaim kicsik,fut a nagyja előlem;múltam múló agyrém,a szabédi Nagyrétkaphat már új erőre.Életemet onnankezdem el, ahonnankiszülettem belőle.

A képet szemlélve tulajdonképpen 1964-et írunk, s a bukaresti Dorobanti sugárút egy részét látjuk, ha elindulnánk a kép baloldala irányában, akkor hamarost a Dorobanti térre jutnánk, majd onnan még tovább, az RTV stúdiójáig… Évtizedeken át ettem magam is Bukarest kenyerét. Legelőször 1962 elején csöppentem be, egy téli szünidőben, s emlékszem, akkoriban még villamos járt ezen […]

Láthatatlan súgólyukakbóláramlik a folyamatos megvezetés:immár nikábos nőket festünk,arctalan szépségeket,de csupasz bőrükön átsejleneka szexualitás delejes öbleiés közérthető nyelvre fordítjáka MÁS valóság rejtelmeit,

Ó, a május elsejékenfolyt a miccs és folyt a sör,a Hójában ott lebegetta kedélyes diktátor,

VERESS GERZSON KÉT VERSE Az eltűnt jövő nyomában Most, hogy testemből s időmből kiléptem– testetlenné cserélt egy furcsa álom –,a köd cementje megköt körülöttemés kényszerít fagyos szoborrá állnom,

Kezembőlkirepül az éj-a reggel csendjéntavaszi kékségmesél szerelemről,tűzről,vitáról.

Várfanfártól a Szentivánéji álomig Negyven évvel ezelőtt nyílt meg a Kőszegi Várszínház, 1982 nyarán. Az idei jubileumi szezon programjába tíznapos (július 14–24.) kiemelt ünnepi fesztivált is illesztettek, amelyen bemutatják például a Szentivánéji álmot – többek között – Takács Katalin, Hegedűs D. Géza, Epres Attila, Bányai Kelemen Barna, Waskovics Andrea, Tóth Zsófia főszereplésével. Shakespeare színművét Dicső […]

Történt egykor az URSUS-ban Egy asztal tömény,egy teríték kolbász babbal –szánkózik zsíros tálcánaz állami gondviselés;irigy kis családok,kopott asztaltársak,magány-egyletek.

Ostromok / Asedii Élet által ostromolva,Halál által ostromolvaMozgunk a falak által közrezártSzűk térben, amelyen kívülEllenségeink arra várnak,Hogy elfogyjon a golyó-, az élelem-, a fűtőanyag-,A remény-, a humor-, a hit-, a szeretetkészletünk.

Odaadnám a szívemet a szónak,Virágcsokor leánykának, asszonynak,De mivel marad így kiürült testem?Magamat szétosztva magam temetem,Ha nem kapok én is egy újabb szívet,Mit a testem elfogad és nem kivet.Szóból ért a jámbor földi zarándok,S ha sikerül, versbe szöknek az álmok. 2022. április 26.

Ha megértjük az időtlenségetAmiben pillanatok vagyunkHa elfogadjuk, hogy mégisEleget éltünk a földönÉs az ég is fölénk terültDe végül kifáradunk

                                    A nyolcvanéves Gálfalvi Györgynek Az úszásról fogok beszélni ismét. Hiszenúgy jártál-keltél Marosvásárhely főterén is,mintha úsznál. Széles karcsapásokkal, miközben szétnyílt előtted a város sűrű,keserű levegője, és a hullámzás ide-odalökte a magnóliák hatalmas, rózsaszínűszirmait. Aztán megnyugodtak, amikor már

száll és könnyedszél fújja ela felhőketkék ég és magánya fagyos világmegint megtalál

Vonultak, mint hangyák a morzsával.Vitték a koronát.Hömpölygött lapos kígyókénta Tiszában a cián.Apám dobozban, a polcon,akár egy új kávéfőző. Budapest, 2022. IV. 24.