Mit remélsz?   Kedves Barátom! Mit remélsz ’24-tõl? Fogalmazd meg, kérlek, a Káfé számára! Cenzúra nincs, a terjedelmet illetõleg sem. Mellékeld szöveged a Facebook-leveledhez vagy küldd a gergely90@hotmail.com címre. Köszönettel: Gergely Tamás     Nem azt remélem,   hogy a bővelkedő juttat majd egy szelet kenyeret a szûkölködőnek is, hanem azt, hogy nem lesz a […]

Mit remélsz? Kedves Barátom! Mit remélsz ’24-tõl? Fogalmazd meg, kérlek, a Káfé számára! Cenzúra nincs, a terjedelmet illetõleg sem. Mellékeld szöveged a Facebook-leveledhez vagy küldd a gergely90@hotmail.com címre. Köszönettel: Gergely Tamás     Sorsfordító rendrakás   Nekem a jövő év a megújulás éve. Igen, ezt megfogadtam magamnak. Ám nem csupán azt fogadtam meg, hogy a […]

Mit remélsz? Kedves Barátom! Mit remélsz ’24-tõl? Fogalmazd meg, kérlek, a Káfé számára! Cenzúra nincs, a terjedelmet illetõleg sem. Mellékeld szöveged a Facebook-leveledhez vagy küldd a gergely90@hotmail.com címre. Köszönettel: Gergely Tamás   Válaszol: Hürkecz István: A remény és a félelem sziámi ikrek, egymás nélkül nem létezhetnek. Ezért nem lehetséges egyiküket választani a másik nélkül. Létük […]

  Kígyóbűvölők kitartott síphangjai karcolják agyunkat, kufárok, háttérfarizeusok dobolnak egyre őrültebben, s a ritkás szünetben hallani, amint zokognak a menekültek. Miféle komponista lenne képes mindezt egységes melódiába elegyíteni, mikor mind a nyolcmilliárd saját kottája szerint zsarol, koldul, manipulál és szeretkezik – miféle torok képes lenyelni ezt a katyvaszt nap mint nap, akárha átélése kenyerét, üdvössége […]

  Reccsen az éjjel a csíki fagyban Amelyhez immár odafagytam S lépteimtől zsémbel az utca Itt egy csuszamló árny ott egy hóbucka Mélylégző tisztaság hasít a tüdőmbe Fagyos kutyaszart hányadékot tár előmbe Oly steril e világ szennyes lázálma Tetőről lecsüngő jégcsapokká válva Előbb a gyomrom hűl ki majd a vesém Lábam s kezem már-már nem […]

  A rendszerről   Minden rendszer saját fennmaradásán és növekedésén munkálkodik.   A pártokról   minden párt olyan ideológiát kotyvaszt magának házilagosan, vagy választ a meglévők közül, amely megfelel neki. A fő az, hogy eléggé populista legyen ahhoz, hogy megválasszák.   Szó sem esik   Vannak jellemesek és jellemtelenek. Mégsem eszerint sorolják be az embereket. […]

  Egy örök dal kering fehéren, felettem lepkeraj porzik, ma itt egy utazó éden másvilági verset fordít.   Mondhatnád: ez angyalok kertje és bőven folyik méze-teje, ha nem lenne kő kövön máris a szétzüllesztett kicsi Párizs   s ha nem sírna a hó alatt, mint vén csont ha megapadt, gót tornyok eloltott szomja, sok Brassó […]

  Szinte Félix szeretett volna valami nagyon szépet, ünnepélyeset, szívhez szólót írni az Úr születésének ünnepére. Valamit, ami csordultig telítve hívő várakozással. Ugyanakkor őszinte, friss, természetes, örömtermő, mint egy adventi havazás. Régóta készült a nagy dobásra, időközben gyakran megfáradt, de nem adta fel. Ha elég ügyesen fogalmaz még a pályázati anyagba is beillesztheti, gyarapítja a […]

  Budapest, minden magyarok fővárosa az idén november 17-én lett 150 éves. De a hozzá tartozó városrészek története több mint egy évezredre nyúlik vissza.     Nem messze fekszik Esztergom, az egykori Ister-gam, ami sumírül Ister kanyarulata, görbülete, aza Dunakanyar. A Balaton pedig Bál isten tava. Ezért Budapest területén is éltek ősibb népek. Az 1. […]

  Jóry Judit: Ezt nagyon szerette… Onagy     Meghalt Onagy Zoltán… Sajnos most nincs módomban egy komoly írást felmutatni. (Én is elvesztettem egy férfit.) Szerettem őt, bár soha nem találkoztunk. Mégis az – hogy õt idézzem, levélben így írta: – „h” felfigyeltem az írásaira, ami nem onnan fakadt, h az egyik szakom magyar volt, […]

  Emlékeim iszapjában kotorgatok mostanában. Negyven év még nem volt elég, hogy minden leülepedjék. Az árvíztől mitse féltünk, a folyótól messze éltünk. Kodra Pista osztályfőnök iskolából hazaküldött. Ennek nagyon megörültünk, s a töltéshez még kimentünk, Szamosnéző nagy kalandra, a víz már lábunkat mosta.

  Azért vagyunk mi, portestűek, hogy csirkét együnk, prézlibe forgatva, pirosra kupálva, mert amig ezt tehetjük, nem lehet olyan nagy baj a világgal- melléje töltsük tele poharunk nemes aszúval, ( asszonynak talán fél is elég) s azt köszöntsük a sohaháborúra a nincséhezésre s a nemlélekfagyásra –   mert mindent készen kaptunk: földtől a csirkét, égtől […]

  B. Tomos Hajnal rovata   Szállást keres a szent család – címmel fergeteges pódiumműsornak adott helyet a Négyfalusi Multikulturális Központ. A szerdán (december 13-án) színrevitt zenés-táncos előadás a Mátka néptáncegyüttes koreográfusai, Ráduly Gyopár és Ráduly Sándor vezénylete alatt zajlott, köszöntő beszédet Koszta István, evangélikus-lutheránus püspökhelyettes mondott.     Az adventi ünnepségek sorozata Hosszúfalu-Alszegen folytatódik, […]

  Már a kapunál voltam, nyomtam a kódot caplattam föl lihegve, hónaljban izzadva foltot és megtörtént akkor minden, a szememnek alig hittem, hogy ott jöttek egymás után, velem szemben. Megláttam őt, a csodást, a gyönyörűt, az istennőt, Athénét, a nagyszerűt, a gazellát, az észveszejtőt. Fura kis kalapja alól rámnézett mélán, motyogtam jónapotfélét mint falusi kislány, […]

  hol van az én édes hazám? magyar földem, magyar dajkám magyar szívem, magyar ajkam? régen véresre haraptam úgy jöttem világra holtan már méheden kívül voltam a szívemet tőled kaptam melledre mégsem tapadtam nincsen anyám, nincsen hazám sem a mélyben, sem magasban országból igazolatlan belőled is kimaradtam őseim, kik érted haltak magyar földben nem nyughatnak […]

  1982 nyarán érkeztem meg Romániából Stuttgartba, ahonnan anyámékat havonta felhívtam Aradon. Tudtuk, hogy beszélgetéseinket az elvtársak lehallgatják és ezért politikáról sose beszéltünk. Rokonok, barátok, szomszédok, ismerősök hogylétéről, haláláról számolt be nekem anyám rendszeresen.   Valamikor 1982 novemberében elmeséltem anyámnak, hogy a szovjet gyártmányú Pobeda karórám végleg megállt, mégpedig abban az órában, amikor Brezsnyev elvtárs […]

  Vitt a szag előre Az ösztön, a sok láb Mentünk, amerre mondták Ott volt a móló, a part Mindenki mást akart A szélorgona búgott Az eső szitált Másztunk, rohantunk Eltapostak Felálltunk, nevettünk Sokan voltunk Mentünk, amerre mondták Bal-jobb-bal Előre nézz, most meg fel Állj, indulj, soha ne maradj el Ha elestél, akkor is kelj […]

  A nap, mely virradat előtt lábra pofoz, akkorra már ölt: álmaidat fojtotta meg, mint újszülött madarakat.   Kész tényekre állít, hullámvasútra, fuss, szaglássz, keresd kenyered, de nem mondja soha, hogy felfalták már, lekésted.   Itt az arany, hol az arany, mutatja: ez most a való, későn csattan, mint pofon, hogy minden csak csilló faló. […]

  nyüszítve kaparom le rólad idők percegő homokját éjjel kiáslak, nappal betemetlek saját golgotámra felcipellek zsebrevágom a borotvát – bolond kend, néni – mondják.

  szívd fel szemem a sok szépet az eget a folyót a napot a holdat hadd maradjon holnapra is lelkemnek egy falat fagylaltból repülő firkál az égre fejem fölött riadt varjúcsapat virágok lépnek út mellett félre átbújok egy könnycsepp alatt benyitok a kihalt lakásba az eső már vár itthon mire megjöttem besírta magát a konyhaablakon […]

  nem tudom, mikor kezdődött az a kis huncut bizsergés fölfelé a háromszögtől bolond kobold kúszni középen a hátgerincen talán a békegalambokkal, talán a harci fecskékkel vagy a borzos verebekkel a vijjogó denevérekkel mikor a hold megtelt egészen mi történhetett nem értem kint folytatódik tovább minden az égen, a földön, a liftben a teknős mélán […]

  Szellőt senki sem szerette igazán. Úgy élte le tizenkét kutya évét. Hogy elégedetten, vagy kutyául érezte magát, nem ismeretes. A szeretetlenség, mint tudjuk, öl, butít és nyomorba dönt. Ennek dacára vidám és pajkos fickót játszott. Dehát ez az emberekkel is gyakran megesik. Vigyorognak, miközben legszívesebben szabadon engednék könnyeiket.

  B. Tomos Hajnal rovata   Ez év, december 14-án 18 órai kezdettel, újabb jeles művészegyéniséget ünneplünk Brassóban. Ezúttal a 70 életévét töltő Bartha Árpád képzőművész gyújteményes kiállítása nyilik meg a Reménység Házában. A tárlatot maga a jubiláló művész mutatja be. Ezt követően kerül sor a Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesülete által kiadott legújabb kötet bemutatójára.A […]

  hegyekben kóborló utakat tapodó miért rettensz meg a rád rontó ugató bozontos kitanult útonálló ebektől miért hagyod magad kiűzetni a hegyekből miért nem lehetsz békében a világ ura és őre milyen elvadult indulat iktatna ki belőle miért fordítasz hátat visszafelé szaporázva sandítva a feladott irányt hátra mindig csak hátra miért hagyod hogy a kegyetlen […]

  Milyen színes, érdekes ez a világ! A téren fiatal lányok álldogálnak tiszta feketében, csak a szájuk van ezüstre rúzsozva. Karcsúak, soványak. Feszül a nadrág, felette a kis szoknya kacéran libben. Köröttük a kis szürkék. Sietnek, rohannak, mintha körbe-körbe járnának. Pont mint a Wall Streeten, csak a kávé meg a telefon hiányzik a kezükből. De […]