Nem tetszenek azok a drámák, melyekben a szerző úgy beszél a mából, hogy gondolatait, elveit, ízlését egy történelmi személy szájába adja. Pontosítanék: nem tetszenek azok a drámák, melyek problémátlanul, mindenféle ironikus keret nélkül teszik ezt. Szabó Magda Az a szép, fényes napja nem tetszik, Dürrenmatt Nagy Romulusa igen. Akkor miért tetszik Székely János poémája, a […]

A Singer varrógép a családunkban nagy becsben áll. Mondhatni egész életében azon varrt Édesanyám, ő pedig úgyszintén az édesanyjától örökölte, most pedig nem varr rajta senki, de a lányom szobáját kimondottan otthonossá tevő patinás bútordarabnak számít. Gyermekkoromban ez volt számomra a gép: mindig megcsodáltam, a lábak gyorsabb vagy lassúbb pedálozó nyomogatását hogyan képes a kattogó […]

Mindenkinek magának kell megtalálnia. Vagy csak azért mondom ezt, mert annyit küszködöm azért, hogy elérjek hozzá? Ha hű akarok lenni magamhoz, ahhoz a hitemhez, hogy nincs szöveg, író, művész, ember egyedül, akkor érzékelnem kell a paradoxont. A Biblia egy szöveg, még ha ez a szöveg szent is. Most azonban ne a profanizálásra figyeljen senki, hanem […]

Hogy milyen gyönyörű palotákat építettek ide, a katolikus Európába ezek az arabok! Most rászólok az idegenvezetőre, gondoltam, mert ezek az arabok nem azok az arabok. Mire az idegenvezető, szemében a derű és gúny szikráival csak annyit kérdezett: tényleg így gondolja, uram?

Úgy gondolom, Márton Áronról nem kellene rockoperát írni. Nemhogy G. Nagy Iliánnak nem, aki a Csaba királyfival felejthetetlen lapokat töltött meg a magyar és székely nemzeti giccs – úgy tűnik, kimeríthatetlen – nagykönyvében, hanem senkinek sem.

Kutyáim A cím utal nagyapa Vizeim című emlékfoszlány-kompozíciójára, de tartalmaz némi torzítást, mert olyan állatok is szóba kerülnek, akik soha nem voltak a tulajdonában. Mégis indokolt a címválasztás, hisz máig az emlékezetében vannak, s habár az utcán sétáltatottak, a kóbor ebek, Csuti, Zoliék Bajkálja, Sanyi Szofija, Mariann Áfonyája, és Zsolti Lédike nevű kutyája kivételével elpusztultak, […]

Ezek a zsenik mind egyformák: az egyik ilyen, a másik olyan. Cervantesről mindent lehet tudni, Shakespeare kapcsán ma is vitatkoznak az olyanok, akik szerint mindent megmagyaráz, ha tudjuk, hogy a költő anyja cselédként dolgozott. Cervantes egy egész forma atyja volt, Shakespeare használta a már meglévőt. Cervantes spanyol volt, Shakespeare angol, és ennél nagyobb különbség nem […]

Most, hogy túl vagyunk költészet napi játékunk tucatnyi próbáján, egy napra megszusszanhatunk. A szerzőpáros úgy gondolja, hogy érdemes tovább kockáztatnia, és új képes/szöveges haikuk összehangolt párosításában újabb tucat kihívással szaporítania az eddigi teljesítményt. Amire már csak azért is büszkék, mert érzik: valami olyan fába vágták a fejszéjüket, aminek korábban nem ismerték pontosan hasadási szögét, ellenállási […]

Megállít valaki az utcán, akit látásból már ismertem. Megállít és azt kérdezi tőlem, Jánosról mi a véleményem. –Elég sok Jánost ismerek, melyikre tetszik gondolni,– érdeklődtem. –Hogyhogy melyik Jánosra, amikor igazi János csak egy van. A többi János csak Jani, vagy Jankó, nem is érdemes velük foglalkozni. Az igazi János érdekelne engem, az a János, aki […]

Sok mindent művel, de költősége mellett tanulmányíróként ismert a leginkább. És erre a szövegekből kikövetkeztethető alkata is predestinálja. Filológusi türelem és alaposság, távolságtartó, visszafogott modor, kreatív elméletek — ezekre gondolok, amikor Balázs Imre József alkatáról beszélek. A modor már a verseiben is ilyen, bár azok mégiscsak személyesek valamiképpen. De nagyon ritkán beszél azzal a pátoszhoz […]

Az iro­da­lomtörténet a leg­je­lentősebb ho­lo­kauszt-regények között tart­ja számon – jog­gal! – a Sors­ta­lanságot. Tárgya, il­let­ve forrásvidéke te­kin­tetében valóban egy adott történel­mi kor­szak­hoz és hely­zet­hez kap­csol­ható, de véleményem sze­rint nem­csak a lágerlétről szól, ha­nem általában az em­be­ri lét és az eg­zisz­ten­cia kérdését veti fel, s ka­punk is erről íróilag igen ere­de­ti, az epi­ka „nyelvén” készült értel­mezést.

Nem félünk a freskóktól! Vannak teljesen hiábavaló találmányok, mint például a teletextes hegedű. Ha viszont a fekete–fehér filmeket mind meg lehetne színesíteni, az hasznos találmány volna. Ha ez a konvertálás kézenfekvő lenne ma már. Hasonlóképp képzelem el a sarki szőlő meghonosítását – Alaszkában is. Hiába száll ugyanis el felettünk a nikkelszamovár karöltve az idő vasfogával, […]

Bán Zoltán András évekig írt a Holmiba egy Könyvmoly című rovatot. Valami ilyesmivel próbálkoznék én is: régi könyvek kapcsán elmélkedni, olyan könyvek kapcsán, amelyek így vagy úgy érdekesek lehetnek. A Látó könyvtárában nagy kukac vagyok.

Nem értem, mi ez a kereszténység elleni kereszteshadjárat, ami az utóbbi időben meg- és felerősödni látszik. Ahogy azokat sem értem, akik azt hiszik, ha Istent emlegetik, már ők maguk is rendben vannak, úgy azokat sem, akik abban ringatják magukat, hogy a kereszténység az oka minden rossznak. Minden rossz, semmi se jó, a pápa is csak […]

Újságíróként, amikor lehet, igyekszem hozzáférni az eredeti forrásokhoz. Igy most, amikor Európa jelenéről és jövőjéről majd mindenki véleményt mond, és a lehető legszélesebb skálán mozgó elméleteket gyárt vagy csatlakozik hozzájuk, a világhálón előkerestem Robert Schuman korabeli francia külügyminiszternek azt a nyilatkozatát, amelyet az unió alappillérének tekintenek.

a Rojtos Gallaiak nem voltak földtúró vakond-emberek, pásztorok voltak és a Rojtos csúfnevüket a cifra és esetleg rongyos szűrjeikről kapták. Nem sokat tudok róluk, nem is Szenttamáson éltek: valahol fent Észak-Bácskában, a Topoly, Csantavér és Zenta közötti réteken őrizték a birkáikat, ott vándorolgattak a nyájaikkal vagy százötven évig, sehol sem telepedtek meg hosszabb ideig, mentek […]

Elröpültek udvarom fáiról az ékes tollazatú, kényes madarak. Csak a pintyek és varjak maradtak itt, hogy ne legyek teljesen egyedül, ha jön a tél. Ki tudja, honnan jöttek, mely tengerek felől a sirályok, ellepték a szomszédos tömbház tetejét, naphosszat veszekednek a tenyérnyi pizzán, amit innen lophattak el a nonstop kávézó elől, ahol ricsajjal s részeg […]

Komoróczy György udvarhelyi anekdotáskönyvében olvastam a tán zetelaki székelyről, akit K. doktor levetkőztetett, holott csak azért kopogott be a rendelőbe, hogy megkérdezze, megvennék-e tűzifáját. Egy sokszor kiadott és a maga nemében népszerű nyelvkönyv második kötetében rábukkantam az angol ikertestvérre.

Ideges levél egy nyüslető ifjúhoz Minden birodalom hatalomra épül. Nincs jó birodalom, nincs rossz birodalom. Csak birodalom van. Ahol a hatalom, ott a birodalom. A hatalomnak nincs minősége, csak ereje van. A birodalom arca a hatalom arca. Minden hatalomnak ugyanaz az arca.

Első éves egye­te­mi hall­gatóként 1973-ban je­len vol­tam azon a ko­lozsvári sza­bad­egye­te­mi előadáson, ame­lyen a je­les költő és nagy te­kintélyű iro­dal­mi szer­kesztő, Székely János tar­tott előadást a költészet haláláról. Élő szóban előadott esszéjét a követ­kező sza­vak­kal fe­jez­te be: „Ars po­e­ticám a hall­gatás. Ver­sem – hall­gassák meg, kérem –, ver­sem: a csend.” A hal­lot­tak mond­hat­ni várat­la­nul érték, […]

Amióta elolvastam a száraz, szúkszavú hírt: – elhunyt Lendvay Éva (1935-2016) -, csak képsorok kavarognak, tűnnek fel és tova az emlékezetemben. Látom az Egres utcai egy emeletes villát, amint az ápolt sétányon bukdácsolok, a torkomban okvetetlenkedő gombóccal. De miután Ő – nekem a későbbi Éva néni – mosolyogva ajtót nyit, olyan fesztelenül csevegünk, mintha csak […]

A hazai forrásmunkák szerzésén, megvásárlásán túl, azon voltam, hogy az anyaországból is szerezzek be szakkönyveket. Előbb néhány egyetemi jegyzet jelentette a folyamat kezdetét, aztán, utazásaim során már magam választottam, vásároltam meg azokat. Elsőként, 1963 telén, a Benedek Marcell szerkesztette Magyar Irodalmi Lexikon három kötetét, amelyet valóságos kincsként hoztam haza.

Tanárjelölt diákként szorgalmasan másoltam ki a kötetekből a verseket, szerény lehetőségeim szerint vásároltam olyan könyveket, amelyek a majdani falusi katedrán hasznomra lehetnek a tanításban. Nem kevés szorongással néztem a katedra elé, ahol immár magamnak kell boldogulnom, nincs a közelben gazdag könyvtár, ahova segítségért folyamodhatnék.

Olvasónapló 1848 csillagairól / befejező rész Minden korábbi irodalmi megközelítéstől eltér a Féja Géza 1974-ben megjelent Görgey-regénye, a Visegrádi esték. A terjedelmes mű mintegy tükörképe – ellentételezése – a szerző korábban született Kossuth Lajos című monumentális pályarajznak, amely a szabadságharc nagy államférfiának állít emléket.

Görgey Artúr és a magyar szabadságharc sorsa legjobb íróinkat máig nem hagyta nyugodni. Móriczról ugyan már tudjuk, hogy félretette tervét, viszont Illyés Gyula két művében is megörökítette Görgey alakját, illetve a Görgey-kérdést magát.