A tudatlanságot olykor egészségi okokból el kell viselnünk. Forrás: Kocsis Francisko: Ceea ce nu se amână. Reflecţii, însemnări, resemnări (Nincs haladék. Reflexiók, feljegyzések, főhajtások), Editura Ardealul, Tg. Mureş, 2019. Fordította Cseke Gábor.

Egész létünk során egy a dolgunk: hogy éljünk. Mindennel együtt, ami e szóba csak belefér. Csak egyetlen életünk van s azt mi írjuk meg. Forrás: Kocsis Francisko: Ceea ce nu se amână. Reflecţii, însemnări, resemnări (Nincs haladék. Reflexiók, feljegyzések, főhajtások), Editura Ardealul, Tg. Mureş, 2019. Fordította Cseke Gábor.

Silbermann és Lilienfeld „dacszövetségéből” nem lett semmi: ez utóbbi Dortmuntban leszállt, magára hagyva hősünket, aki, mint tudjuk, Aachenbe tartott. Összeszedte a holmiját, pénzét, iratait átpakolta az aktatáskájába, amit szorosan a hóna alatt tartott. Már csak a feleségétől és általában, a Németországtól való búcsú maradt hátra.

Silbermann és a frissen érkezett utas furcsa társasjátékba kezdenek: gyanakvó kérdésekkel és ködösítő válaszokkal próbálják leplezni identitásukat. Silbermann szerint utastársa retteg valamitől. Talán csak nem a lelepleződéstől? Kérdéseire hamisnak tűnő válaszokat kap – de miért? Mindketten aggodalmasan kerülgetik a forró kását. A nemrég érkezett utas mind jobban belegabalyodik logikátlan válaszaiba, Silbermann egyre biztosabb: az illető […]

A világegyetem túlságosan nagy ahhoz, hogy megérthessük. Forrás: Kocsis Francisko: Ceea ce nu se amână. Reflecţii, însemnări, resemnări (Nincs haladék. Reflexiók, feljegyzések, főhajtások), Editura Ardealul, Tg. Mureş, 2019. Fordította Cseke Gábor.

Szódugó Korábban is sejtettem: ha ez a két úr (nem is mindig véletlenül) összetalálkozik, akkor vége vígandrásnak. Mégis folyton azon ügyködtem, hogy valamiképp összehozzam őket. Egy ízben aztán jött egy kis ködöcske, és dehogy sikerült előhívnom a nevüket. Mihelyt előjött az egyik, takarásba vonult a másik. És viszont.

Az önkéntelen, hirtelen jött nyelvi megnyilatkozások tény- és igazságfeltáró ereje például egészen meghökkentő lehet. Emlékszem, egyszer Bogdánfalvában egy hat-hétévesforma hallgatag kislányt adtak mellém kalauzul, hogy valakinek házát a falu alsó „katunjában” megmutassa.

Most kezd ám igazán kínossá válni az utazás – s nem csak az Utazó számára, de a mi számunkra is. Teljesen lelassul az életritmusunk, akárcsak a Silbermanné, aki arra a pontra érkezett, amikor csak forog a tengelye körül, mint egy gombostűre tűzött bogár.

Vágyakozz, de ne vágyódj szenvedélyesen, dühöngve, szomjúhozva. Birtokolj, ne harácsolj. Viselkedj isten módjára, ha képes vagy legyűrni ösztöneidet, igazi valódat, hiúságod viszketegségét. Forrás: Kocsis Francisko: Ceea ce nu se amână. Reflecţii, însemnări, resemnări (Nincs haladék. Reflexiók, feljegyzések, főhajtások), Editura Ardealul, Tg. Mureş, 2019. Fordította Cseke Gábor.

Minél jobban öregszem, annál többet és elvontabban elmélkedem, annál mérgezőbbé és mérgezettebbé válok, akár a gombák. Forrás: Kocsis Francisko: Ceea ce nu se amână. Reflecţii, însemnări, resemnări (Nincs haladék. Reflexiók, feljegyzések, főhajtások), Editura Ardealul, Tg. Mureş, 2019. Fordította Cseke Gábor.

Kiadós veszekedés és kölcsönös vádaskodások után – amelyek során mindegyik a másikra kente a felelősséget és igazolni próbálta kisebb-nagyobb üzleti viszaéléseit, Silbermann és Becker megegyeztek: felosztják a cég vagyonát, amelyből 51 százalék az árja Becker kezébe megy át. Kényszerű dühében Silbermann úgy áll bosszút rajta, hogy az addigi tegezéssel ellentétben hirtelen magázni kezdi barátját. Úgy […]

Székelyföld története, három kötetben. Bemutatták annak idején szűk közönség előtt, de azt is tudjuk, akkora visszhangja sem volt, mint egy rosszul megírt rózsaszín leányregénynek. E szenzációtlan szenzációról többször is beszélgettem egy kiváló hely- és iskolatörténésszel, akit már rég nem érdekelnek olyan hívságos dolgok, mint például hogy neve fölött viszontlássa nyomtatásban, amit egy napja, hete, hónapja […]

Úgy fogtam neki ennek a napról napra terpeszkedő olvasónaplónak, hogy néhány ceruzavonással a végére járok – szólok néhány szót erről a szokatlan könyvről s aztán hagyom az olvasót, ha érdekli a kaland, merüljön beléje nyakig. Ha nem, hát semmi sem kötelező…

Osonók nyomában – de kicsit hangosabban Osonói rovatunk egyre kiesebb hírei vezetnek külföldi szereplések felé, egyebek között a budapesti Katona József Színházig… Kell ez, jó ez… – de valljuk be, aki nem színházjáró, még csak rá sem kattint a hírre. Vagy igen, de tova is… Ugyanakkor éppen egy nézőtér az, ahol véletlen/adott társaság, nézőcsoport, fogyasztói […]

Tökéletes kétnyelvűség nem létezik. Az egyik nyelv, az, amin gondolkodunk, örökké uralkodni fog. A másik használatát rögtönzött fordítás biztosítja, ezért aztán akadozik a kifejezés, előfordulhat, hogy nem találjuk a megfelelő szót. Egyszerre átok és áldás, előny és hátrány. És kín – a senki földjén érzett magányunk okán. Forrás: Kocsis Francisko: Ceea ce nu se amână. […]

Emberünk a hotelből meg sem állt a berlini Banhof Zoo pályaudvarig. Újabb pénzszámlálás: már csak 98 márkája volt. Csodálkozott, milyen hamar „elolvadt” a nála lévő összeg. Hamburgig váltott jegyet, majd helyet foglalt, menetirányban, a beálló szerelvény egyik dohányzó-kupéjában. Az volt a szándéka, hogy pénzt kér üzlettársától. Hirtelen szörnyű gyanúja támadt…

Gyakran gondolok arra, mennyire elfecsérelt idő volt az utóbbi harminc évben túlzott érdeklődéssel követnem a napi politika eseményeit. Azt már az elején eldöntöttem, hogy a szerkesztést, lapcsinálást, újságírást nem cserélem fel politikai pályával. Egyik indokom az volt, hogy alkatilag távol áll tőlem a politikai erkölcs (vagyis hogy ha a képviselt közösség érdeke úgy kívánja, lehet, […]

El­kerülhe­tet­len, hogy nap mint nap ízlésünk vagy véleményünk ne ütközzön másokéval. Így van ez rendjén, mert hi­szen különbözőek va­gyunk. A baj vi­szont ak­kor kezdődik, ami­kor a különbségekből ki­folyólag ezek az ütközések már-már ütköze­tekké, csatákká válnak, il­let­ve el­kerülni sem va­gyunk haj­landóak eze­ket a „csábításo­kat”.

Szorongó kérdés: nem fogunk vajon túl lassan haladni? El tudunk-e idejében menekülni a könyvben ránk zúduló terror elől? Tegyünk úgy, mint Silbermann. Talán megússzuk… A lépcsőházban szembetalálja magát egy cigarettázó alakkal, akit képtelen kikerülni. Ráadásul az megkérdi: sok zsidó él e házban?

Nők a magyarországi nyilas mozgalomban Minden „gender”-es korban, szüfrazsettek idején, me too-kampányban, feminista lobbiképességben új és új hang vagy tónus születik, mely hordozza a tiltakozók, a radikálisok, a mást akarók szándékát, hangnemét. A lét és társadalmi szerepfelfogások rendszere valamiképpen (évezredes békétlenségek dacára) ugyanakkor kiegyezésre képesnek láttatja a gyengébb nemet, sőt e gyöngeség erővé konvertálásáról is […]

– függök ezen a zord életpárkányon – Ady Endre pódium-est Nem is érdekes, ki volt előbb: Ady, aki most Bogdán Zsolttal szólal meg, vagy Bogdán Zsolt, aki Adyval szól. Vagy Szugyiczky István, aki összeállította a műsort. Vagy mi, akik nézzük, hallgatjuk az előadást. Szembenéz sorsával, aki kézbe veszi a magáét, éljen bármikor – s mi […]

Ahogy hosszas séta közben olykor megpihenne az ember (ha van hová leülnie), úgy teszem le időnként a könyvet, pihenésképpen, mert nehéz elhinnem, hogy a szerző képes volt egyszerűen regisztrálni, majd visszaadni mindazt, amit menekülése közben átélt. Mert számomra nyilvánvaló a regény önéletrajzi fogantatása, legalábbis olyan értelemben, hogy Silbermann könyvbeli utazásait maga az író is kénytelen […]

Annak, aki nem vette volna még kezébe a könyvet, eligazítóul: a kis regény tizenkét fejezetre oszlik, hosszúságuk szeszélyesen változó, mindig a benne felvázolt élethelyzet és a benne feszülő párbeszédek súlyának függvényében.

Visszapillantás – Rugalmas voltam, és sokat dolgoztam – mondta a radír. – Ha visszapillantok életemre, megállapíthatom, hogy termékeny volt. A szellemet szolgáltam, azt hiszem, szép sikerrel. Radírnak lenni nem mindig könnyű. Fáradhatatlan rugalmasság kell hozzá, különösen a mai időkben. Valamikor egy fában keringtem, egy forró ültetvényen.

Osonó – a Katona József Színházban Azon gondolkoztam, mi legyen a címe? Ez volt Fazakas Misi utolsó kérdése is az Osonó tegnap esti előadása után: kinek milyen szó jut eszébe az egészről – a végén? Beleférhet egy szóba? Nem. Elhangzott: vágy, találkozás, gond, teher stb. Nekem a többi találó szó mellé még egy mondat: da […]