A futballtörténelem alighanem legelképesztőbb mérkőzéseként tartják számon azt, amelyet 1914 karácsonyán játszott a Királyi Walesi Lövészek 2. Zászlóalja és a franciaországi Frélinghien városánál velük szemben elhelyezkedő 6. Porosz Vadászzászlóalj – történetük a humanizmus egy ritka pillanata volt a milliókat értelmetlenül elemésztő „nagy háborúban”.

Apám Apámat elvitte a háború – az akkor kezdődő háború. A város, ahol jelentkeznie kellett, Osiek volt… legalábbis, ha mai nevén hívjuk. Akkor még Eszék volt a neve. A háború, a háborúk mindent megváltoztatnak. Egy magyar kisvárosból horvát kisváros lesz, a horvátból jugoszláv… csak a Dráva vize folyik tovább, és nem érdekli, hogy miért kelnek […]

Fejér Dávid mint katonaorvos Előzmények: Gyergyószentmiklós múlt század eleji, újító szellemű orvosa nem járt a háborúban, odahaza, a hátországban őrködött népe egészsége fölött. A háború volt az, ami felkereste őt… A tegnap konzíliumba hívták Szárhegyre, az iskolában rögtönzött katonakórházba. Egy lázas betegnél kellett véleményt mondani, a fiatal kollégák nem tudták biztosan megtalálni a láz okát.

Őrszem vagyok az éjben Csillagtalan, sötét éjjel hull az esőpermet reám, előttem végtelen mocsár, hátam mögött drótakadály.

A tehén A tehén a bujnakszki dandártól maradt ránk, miután a hegyekben fölváltottuk. Elképzelhetetlenül sovány volt, a fasiszta koncentrációs táborok foglyaira emlékeztetett és már a végét járta, napokon át csak feküdt, üres tekintettel egy pontra meredve a láthatáron, még a PTUR-szilánk ejtette sebet sem nyalogatta a vállán.

Borzalmas dolog a háború. Lőrincz Pál, Szentegyházasfalu legidősebb embere (szül. 1904. jan. 25-én) a Lőrincz B. Jánossal és György Györggyel 1979-ben közösen írt „füzetben”, amelyet 1994-ben Bodó Gáspár gépelt le, így emlékezett az első világégésről, 1916 eseményeiről:

A kertész Mindenki tudta a faluban, hogy Helen Turrel a világon mindenki iránt teljesíti a kötelességét, de senkivel nem bánt olyan példamutató odaadással, mint egyetlen fivére szerencsétlen gyermekével. A falu azt is tudta, hogy George Turrell kora ifjúsága óta keserves próbatétele volt a családnak. így aztán senki nem lepődött meg, amikor arról értesült, hogy annyi […]

Egyszerű dal. A háború Derüre ború, Csak ne a háború!

Veszésben… Az első lépés a vég fele: a háború. A háború már akkor, amikor el sem kezdődött… Már akkor elhangzott a vészt jósló jóslat: fel fog bomlani a monarchia. El fog veszni Magyarország… És a háború még akkor, amikor semmi sem dőlt el. Amikor még harcosaink fölényben voltak a frontokon, amikor még minden jel arra […]

Csepel és a bukaresti Grivica A bukaresti Grivica vállalatot 1897-ben alapította a Román állam, a gõzmozdonyok és a vasúti kocsik javítására. A Weiss-konzervgyárat Weiss Manfréd és bátyja Berthold alapította, 1882-ben. A gyár 1886-tól tölténytárakat, majd lőszereket is előállított. 1892-ben a Weiss Manfréd Lőszergyár Csepelre költözött. 1914-1918 között egyebek mellett egymilliárd gyalogsági, tízmillió tüzérségi lövedéket készített […]

Kémvilág idején …Addig fújtuk a „Megállj, megállj, kutya Szerbiá”-t, hogy egyszer csak eljött a háború. Úgy nézett ki, mintha megbolydult és megbolondult volna az egész világ. Megindultak a nagy behívások, vonat vonatot ért. A katonavonatok virágba öltözve. Minden állomás tele néppel. Ki a hozzátartozóját búsulta, siratta, ki meg igyekezett hazafelé. Én Brassó felé, szüleimhez igyekeztem.

Hát ez mire való? … Elérkezett a húsvét, s hazajött az iskolából bátyám újra, s ketten leültünk a padra, ami az udvaron volt a kerítés mellett. Ott ketten elbeszélgettünk, én kérdeztem tőle, hogy ott a gimnáziumban hány tanító van. Az mondja bátyám, hogy ott nincs tanító egy se. Hát akkor ki tanítja magukat? – Hát a […]

Közelharc Már nem távolról, valahol mellettem, az ellenség felől, a csonkává lőtt erdőből szétszórtan törnek elő a harcra buzdító első biztatások, hujjogatások, majd mind hangosabban, ijesztően harsányan nyomulnak felénk a hangok, ölelnek körül egyre szorosabban. A közelebbről és közelebbről hangzó harci kiáltások támadása pár pillanatig félelmetes nyugtalanságot, fojtogató, fenyegető csendet kényszerít ránk. Az ellenség ordítozása, […]

Naplóm (1914 – részletek) 1914. okt. 24. Rimaszombat. Spitalwache. Az őrségben írok most egy orosz hadifogolyról, később talán felhasználom: „A többiek aludtak. Egy szegény, a lábán volt sebe, az ágyékánál, ez fohászkodott csak, hosszú sóhajtással nyitva ki nyugtalan álma kapuját, hol rémek vihogtak utána, és félig már ébren búcsút hadonászott nekik. Pirkadott. A kórházablakokon a […]

Francia fogoly Csak azt feledném, azt a franciát, kit hajnalfele a szállásunk előtt a hátsó udvar sűrüjében láttam lopódzani, hogy szinte földbe nőtt.

Szilveszter éjszakáját átaludtam. Amikor reggel kiléptem az utcára és a kellemes hideg csipkedni kezdte arcomat, némi kárörömmel azt gondoltam magamban: – Milyen okosan cselekedtem, hogy nem engedtem a csábitásnak és otthon maradtam. Most kialudt, friss, nyugodt vagyok, tiszta fejjel megyek neki az esztendőnek. Bezzeg azok a balgák, akik nem tudtak ellent állani a szilveszteri babonának, most […]