Ó, a nők! Imádni csak Istent, szeretni a nőket is szabad. A nők persze mindig szépek, de csak nyáron igazán. Ha nő volnék, világmozgalmat kezdeményeznék a tél megszüntetésére, bár utólag az sem teljesen rossz, ha a havas költészet kályhalángja lengi be ködös napjainkat.

Kiből lehet jó hazafi? Mottó: „Az aranykornak azt a kor nevezzük, melynek adósságait a következő bádogkor fizeti meg.” (Sir Galahad: Bizánc) Ez a história a mindenhónapos holtunalom politikai „nevelési körök” felejthetetlen korszakában történt. A csalhatatlan államfő, pártvezér és a Kárpátok zsenije védőszárnyai alatt. Egy szép napon „fentről” bejelentették a neves egyetemi tanár, irodalmár, szociológus és […]

Nagy költő csak az lehet, akinek legalább egy, de biztosabb, ha több egészen rendkívüli remekműve, verse van. Ez a meghatározottság világirodalmi mértékkel mérve éppúgy érvényes, mint a magyar költészetben. A nagyok mellett persze vannak kisebb, de jó lírikusok is.

Volt feleségemnek egy vastag kémiakönyve, édesanyám hozzám intézett levelet talált lapjai között. 1930. május 12-én írta halálának biztos tudatában – november 30-án lélegzett utolsót. Piros ceruzát használt, mintha vérével írta volna. Végső rendelkezése a jóságnak olyan foka, aminőre csak asszony képes, midőn hitvessé és anyává lesz. Azt kívánta, hogy halála után gyermekünknek azonnal válasszak új […]

A furfangos székely legények A székely legmunkásabb faj az egész magyar földön, amit bizonyít az, hogy oly kis darab földön, mint az övék, hatszázezer székely meg tud élni, mégpedig tisztességesen, mondhatni bőségben és kényelemben, és hogy egy köblös földet a székely határban húsz pengő forintért is kibérelnek, s a székely kaszásnak háromannyi díjt fizetnek, mint […]

Segítség, megvakultam! A klinika egyik felejthetetlen, kiemelkedő egyénisége volt Imre bácsi. A magas, szikár, fehér hajú, kimért, de finom humorú, szinte csalhatatlan diagnoszta főorvosról mindenki tudva tudta, hogy a másik belgyógyászati klinika amúgy szőröstől- bőröstől nem lakik éppen a szíve közepében…

Önelégülten és büszkén gondolsz arra, hogy elolvastál és megértettél néhány könyvet, gyarapítottad ismereteid, megtudtál valamit a természetről vagy az emberi szellem tűnődéseiről? Úgy érzed, „művelt” vagy, különb, mint a tudatlanok? Gondolj csak arra, milyen végtelen tömegű ismeretet zár magába a könyvek összessége, s egyetlen könyv teljes megértéséhez mit is kellene ismerni és olvasni még?

Rögvest, fiam, mindjárt, keresztényi türelem, nyugodj meg, már minden elő van készítve. Nézd csak, hogy ülnek itt: a kivégzés vezetője, a hivatalnokok, a hóhér és milyen keresztényi türelemmel várakoznak a szabad ég alatt.

A vezérigazgatósághoz intézett kérésemre nemmel válaszoltak. Személyesen odamentem, és elmagyaráztam minden törvénycikket, ami az én esetemet, igazomat igazolta. Holtig erősítettem, hogy tévednek.

A captiosus kérdés Körutat tett az esperes, kire az volt a kádencia, hogy a kákán is csomót keres, és szörnyen egzaminálta a jámbor papokat, akik útjába estek. Nem lévén egyéb dolga, mint azon törni a fejét, hogy kit hogy akaszthasson meg, mindig tele volt captiosus kérdésekkel, mik annyiban különböztek a találós meséktől, hogy megfejtésüket maga […]

Nőegylet Kisgyermek koromban nőegylet is volt szülőfalumban, a Kissomlyó tövében. A nőegylet „hólabda-teát” meg más, mostani szemmel bárgyú rendezvényt hozott össze – többet nem tudok róla, mert édesanyám nem volt tagja. Ám óvodáskoromban magam is szerepeltem az egyik ilyen „hólabda-tea” műsorában, ahol néhány kisfiúval és kislánnyal „lepketánc”-ot lejtettünk a közönség – részemről kiváltképpen nagymamám – […]

1905-ben születtem Budapesten, görög-keleti vallású vagyok. Apám – néhai József Áron – három esztendős koromban kivándorolt, engem pedig az Országos Gyermekvédő Liga Öcsödre adott nevelőszülőkhöz. Itt éltem hét éves koromig, már ekkor dolgoztam, mint általában a falusi szegénygyerekek – disznópásztorkodtam. Hét esztendős koromban anyám – néhai Pőcze Borbála – visszahozott Budapestre s beiratott az elemi […]

A 70 esztendős Lőrincz György iró, az eirodalom.ro főszerkesztője meséli: „1946. ápri­lis 24-én szület­tem, azért is let­tem György. So­sem sze­ret­tem a ne­ve­met. Nem tu­dom, miért ide­gen­ked­tem min­dig is tőle, hozzászok­hat­tam vol­na az elmúlt het­ven év alatt, de meg kell mon­da­nom, nem szok­tam hozzá. Azt, hogy ápri­lis 24-én szület­tem, nem azért hangsúly­o­zom ki, mert Hit­ler, Le­nin, […]

A szerelmes ember Budán volt dolgom. A Gellérthegy előtt mentem el, ott találkoztam vele. Hatalmas gránitkövet görgetett maga előtt, homlokán csorgott a verejték és az orra mellett összefolyt a könnyeivel. — Koncsek! — kiáltottam fel megrendülten, mert felismertem. — Koncsek! Mit csinál?

Sírok mentén …Kolozsvárról nem kellett messzire menni, talán ha négy órát vonattal, hogy a Déli-Kárpátok szorosain lábával érinthesse az ember a sírokat, amelyek ott, az első világháborúban is már a katonák ezreit elnyelték. Tömös, Gyimes, Tölgyes környékén csak le kellett jegyeznem a közös fejfákról a neveket,

Úr ír Az ember ír, és ez nem marad következmények nélkül, mert az embert olvassák. A törvénykönyvet is annyiféleképpen lehet értelmezni, ahányféleképpen akarjuk. És mennyi mindent kell értelmeznie az Alkotmánybíróságnak…! Persze az embert nem az Alkotmánybíróság olvassa, hanem maga az Olvasó, akiért él, hal, ír és lóg az ember.

(…)Tóbiás Áron: – Visszatérünk az első verseskötet, az Éjszakák megjelenésére. Jékely Zoltán: – Igen. Hát ez volt, mondjuk, a ’34–’36-beli termés, már számon tartható eredmény, aztán lehetett akkor már vagy harminc vagy negyven vers – természetesen nem számítom azokat, amelyeket azóta sem adtam ki, a kamaszkori zsengéket.

Valamikor szalmazsákon háltam, s a művészetről elmélkedtem, ma: könnyű nászban csilingelek, táncot járok kötélen, és ébresztem a művészet gyümölcsét. Pontot is tehetnék az írás végére, de valamit el kell mondanom. Óriás matracon fekszem a kémény közelében. Sört iszom. A kémény füstjét jobbról szemlélem, de fütyülök a füstre.

Sovány, ősz hajú ember volt, mikor 1987-ben nála jártam. Szeme zöldes, bőrkötényt hordott, iparosok módjára. – Mi volt a mestersége, Jenő bátyám? – Ácsmesterséget tanultam, de kőművesként kapom a nyugdíjamat.

A páncélszekrény titka Jelentés a Titanicról A víz alatti kamera, amely körbetapogatta az elsüllyedt Titanic óceánjárót, váratlanul egy páncélszekrény képét vetítette ki a hajóroncs belsejéből. – Well – mondta a feltárást irányító főmérnök Morgan bankárnak, az expedíció pénzügyi felelősének –, ez a páncélszekrény rendkívül kedvező helyen fekszik, egy nyitott felület alatt. Könnyűszerrel felhozhatjuk. Megpróbáljuk?

A székelynek még a jó sem kell, ha ráerőszakolják. És a rosszat is elfogadja, ha jól bánnak vele. * Gyakorta szokták mondani a magyarországiak, hogy a székelynek két esze van. Sokszor a jobbik eszükkel gondolnak ki valamit, de a rosszabbikkal hajtják végre.

Madonna, mióta Istennek úgy tetszett, hogy benned vetettem szerelmemet, számos dolgaimban éreztem a sorsnak kajánságát, és keseregtem miatta; de mindez semmiség volt ahhoz képest, mit mostan velem művel, miért is soha meg nem békélhetek vele, ha meggondolom, hogy eljöttél szegény házamba, melyet, míg gazdag voltam, nem méltattál látogatásodra, és csekélyke ajándékot kérsz tőlem, és a […]

Dal a szamárról Nem tudja a professzorság fele se: a szamár az állatország jelese.

Nekem úgy tetszik, hogy mindkét házassága voltaképpen nem az ő ténye, egy nagy asszony és egy kis színésznő elvétették magukat vele. A második házasság bizony – a Jókai irodalmi alakjának az érdekében főképpen –, bizony el is maradhatott volna.

Nyalnokverseny Ispánunk: hóhenhámi Pista nagy marhanyelvspecialista: növeli őket nem kis ésszel.