Kiss István Született Debrecenben, 1908-ban, Erdélyben ujságíróskodott, jelenleg Debrecenben él. Egy mai 26 éves fiatalember és egyéb semmi. (1934, Debrecen) MEG NEM SZÜLETETT GYERMEK BALLADÁJA Fiam te lettél… Csunya este volt akkor nap nem volt megint sehol munka. Petróleumlámpa sercegett vakon. Olvastam. Anyád feküdt s a fényt unta. „Feküdj le te is” mormolta unottan.

4. A fecskék fészeképítése , a bejárat A színhely egy oszlopos folyosó, úgynevezett „ámbitus”, mely észak-déli végén egy rövidebb zárt folyosóban végződik. Az egész szőlővel van befuttatva. Az építkező fecske az itt Baranyában molnár-fecske néven ismert faj, Hasa és melle fehér, torkán nincs barna folt, lábai apró pihével benőve szép fehérek. Egyebekben olyanok, mint az […]

Günter Grassról, aki 1999-ben – teljesen megérdemelten – Nobel-díjat kapott, manapság talán még többet beszélnek, mint annak idején, amikor övé lett a minden író által (nyíltan vagy titokban) sóvárgott világirodalmi kitüntetést. 2002-ben ugyanis, a ma már nyolcvanon is túl járó német író sokak szerint élete főművét írta meg – elbeszélésnyi terjedelemben, ám mindennél sűrítettebb, valósággal […]

3. A fecskék fészeképítése, a teherpróba Hatodik nap. Reggelre fecskéimet nyugodtan tollászkodva találtam. Eszükben sem volt építeni, csendesen beszélgettek, néha megnézték a „házat”, vadászgattak. Mivel most már megtanítottak engem, az embert, a házépítés tudományára, egy cseppet sem csodálkoztam a munkaszüneten.

2. A fecskék fészeképítése, az alap megrakása Második nap. A két sárcsomó még mindig nedvesen feketéllik, új építésnek nyoma sincs. A fecskepár hangosabb, szinte állandóan nézegetik a munkahelyet s látható idegességgel tanácskoznak. Nem tudom azonban megérteni, miért nem építenek tovább? Az idő bár borult, de nem esik. Egész nap egyetlen lépéssel nem halad a munka, […]

Minden másképpen lesz, mint amikor eljöttem hazulról… Minden séta újabb lehetőség a menekülésre. Belekapaszkodni egy konflis ülésének karfájába, egy hídkorlátba, vagy akár a hullámoknak a képzelet szabadságát is fölülmúló táncába (miközben az ideges ádámcsutka le-föl szaladgál); elmerészkedni – legalábbis gondolatban – a gyermekkor dús erdejének derűs visszahozhatatlanságáig, s közben a kétségbeesés legvégső határán az üres […]

1. A fecskék fészeképítése, a terepszemle A színhely egy oszlopos folyosó, úgynevezett „ámbitus”, mely észak-déli végén egy rövidebb zárt folyosóban végződik. Az egész szőlővel van befuttatva. Az építkező fecske az itt Baranyában molnár-fecske néven ismert faj, Hasa és melle fehér, torkán nincs barna folt, lábai apró pihével benőve szép fehérek. Egyebekben olyanok, mint az általánosan […]

A Böngészdében június 11-én megjelent David Jou katalán költő Homokóra c. versének fordítása, Dabi István tolmácsolásában. Elolvastam a fordítást, elolvastam az eredetit is – szerintem jó vers. Rólunk szól – rólad is – és nekünk. (Persze, ki állapítja meg: mi a csúcs, melyet már csak zuhanás követhet…) Megcsapott a homokóra füstje – úgy éreztem, meg […]

A költő özvegyének emlékiratai alapján (Nyugat, 1933 március, 6. szám) Házasságuk első hónapjában Róza megismerkedik Vajda János egyéniségének legtöbb vonásával; Vajdát igazán nem lehet azzal vádolni, hogy féken tartotta magát vagy alakoskodott. De azért mindig érik újabb meglepetésék. Férje étvágyán sokáig nem tudott napirendre térni. Elképzelhetetlen mennyiségben tömte magába a sóskifliket és mákospatkókat, hajtogatta fel […]

Savanyú víz? Szejkés víz? Büdös víz? Sós víz? Ásványvíz? Borvíz! Ebbe bele lehet zavarodni. De csak addig, amíg nem hörpintünk fel valamelyikből egy pohárnyit. Akkor aztán tudhatjuk, hogy a Székelyföldön járunk. Mert a címben felsoroltak mind-mind más vegyi összetételű és tulajdonságú vizet jelölnek, amelyek közösek abban, hogy forrásaik bőven csordogálnak még a Keleti Kárpátok vidékén.

Irodalmi est a Nagyvágóhídon Ez még a hőskorban történt, negyvenhétben. Háromszáz mészáros gyűlt össze, hogy meg­hallgassa műveinket, némelyek úgy, amint a munkából jöttek, véres billroth kötényben. A műsorközlő, egy tagbaszakadt, öles termetű szaktárs, öblös hangon jelenti be egymás után a felolvasókat, s rám kerülvén a sor, így konferál be: – Most Karinthy Frigyes elvtárs következik. […]

Iancu Laura új könyveiről / verseiből Iancu Laura költői indulására ma már ki emlékszik? Pedig csak nemrég, 2004-ben történt, hogy felfigyeltünk Csíkszeredától Budapestig és még azon is túl a fiatal költőnő Pár csángó szó c. kötetére (Hargita Kiadóhivatal). Amiből a címbeli csángó kifejezés azóta is furcsán megdobogtatja a szíveket. De nagyon alaposan, sorról sorra el […]

– No, János – szólt István bácsi -, beszéld el ennek az úrnak, hogyan találkoztál Petőfivel… Bakabál István bácsi arról híres Bihar vármegyében, hogy Petőfinek a botját mutogatja. Magam is megnéztem ezt a nevezetes ereklyét, és mondhatom, hatalmas furkósbot. – Úgy nézzen erre a botra, öcsémuram – monda Bakabál István bácsi -, hogy ez szentebb […]

Ezt a Karinthy Frigyes-féle remek könyvcímet választotta dr. Németh Attila pszichiáter, aki szenvedélyesen foglalkozik a különböző nagy művészek kórlélektanával, hogy elkápráztassa a csíkszeredai közönséget egy délelőtti órácska erejéig a nevezetes Karinthy-család kórképével kapcsolatos tanulságokról. A Karinthy-téma mindig hálás, hiszen mind a felmenők, mind az utódok a mai napig igen érdekes, színes egyéniségek, akik a tehetséget, […]

(1927 augusztus * Forrás: huszadikszazad.hu) Az iparművészet megújhodási mozgalmának egy emberöltővel ezelőtt az anyagszerűség az anyaghűség volt a jelszava. Sokáig tartott, de végre mégis átment a művelt rétegek tudatába, hogy a stukkó ne utánozzon márványt, a fa ne utánozzon vasat, a papir ne nagyzoljon selymet, sem a gipsz bronzot. Minden anyagnak, minden technikának megvan a […]

Vajda János özvegyének naplója A Nemzeti Múzeum egy-két héttel ezelőtt megvásárolta Vajda János ma is élő özvegyének, Bartos Rózának a házasságára vonatkozó, eddig ismeretlen kéziratos emlékiratait és ismertetés céljából a Nyugat rendelkezésére bocsátotta. E cikk a legkisebb tudományos igénnyel sem lép fel; ellenőrző és kiegészítő kutatások nélkül pusztán az emlékirat szövegére támaszkodik.

A fiú ránézett a beszélőre. Furcsa figura volt. Sovány, hosszú, horgas orrú, erős állkapcsú egyén. Az orra hegyén csíptető, amelyről fekete zsinór lógott. Hosszú szalonkabátja majdnem a földig ért, de meztelen lábszárából azért jó darab kilátszott. Fatalpú szandált hordott, mint a bennszülöttek, és irdatlan nagy, fekete karimájú művészkalapja alól ősz, rendetlen hajtincsek lógtak mindenfelé. Nadrágot […]

Magyar könyvkiadók milliós erotikus díszalbumai. – Külföldről is özönlenek a titokban terjesztett erkölcstelen könyvek. – A rendőrség irtóhadjáratot indít az erkölcstelen könyvek ellen. Az utóbbi időben a rendőrség erkölcsrendészeti osztályának detektívjei a királyi ügyészség utasitására egész sereg budapesti könyvkereskedő és kiadóvállalat ellen jártak el pornografikus könyvek, erkölcstelen képekkel teli albumok készítése és forgalombahozatala miatt. Amikor […]

(A ház barátai) * A szerző a nagy magyar klasszikus, Jókai Mór lánya, Jókai Róza, aki a pusztaszeri körképet festő Feszty Árpád felesége lett

Hervay Gizella, rövid életében (1934-1982) néhány évet a bukaresti Ifjúmunkás c. hetilapnál húzott le, két részletben. A második részlet idején főszerkesztője voltam, a hatvanas évek végét írtuk, s Gizi a művelődési rovatnál dolgozott. Amúgy riportokat írt, vezette a kezdő poéták postáját. Akkori korszakának egyik nagy büszkesége, hogy úgymond fölfedezte Simonfy József ma Szatmárnémetiben élő költőt […]

1 Az égbolt egész súlya, mint teli siló; minden réteg egy későbbi aratás: mint egy tölcsér, ami rám üríti egy nagyon magas égbolt tisztaságát és azonos órák égetésében gyűjti azt egybe; egy rémítő nyomás: annyi fény súlya és égése, annyi óráé, amik vissza már nem térnek, de még mindig fény és mindig súly, világosság , […]

(Kortársi gondolatok Cseke Péter: A magyar szociográfia erdélyi műhelyei című könyve olvasása közben) A Babeş-Bolyai Tudományegyetem professzora kora ifjúságában eljegyezte magát az újságírással. A Falvak Dolgozó Népe és kiváló szerkesztője – néhai Simonka László – mind a témaválasztásban, mind a feldolgozás/megjelenítés tekintetében szabad kezet és teret biztosított számára. A Balogh Edgár újságíró iskolájában beléplántált népi […]

Nem ismerhetünk mindenkit. Nem olvashatunk el mindent, amit megírtak. Néha rábukkanunk valakire, akiről még sosem hallottunk. És úgy érezzük, mindig is ismertük, s amit írt, értünk, helyettünk írta. Itt vagy ott, előttünk és utánunk. (D. É.) A Wikipédiából: Beney Zsuzsa (Budapest, 1930. április 21. – Leányfalu, 2006. július 12.) magyar költő, író, esszéista, irodalomtörténész, tüdőgyógyász […]

Két éve kínálja egészségügyi szolgálatait egy azóta nagy népszerűségre szert tett blog: a Verspatika. (http://verspatika.wordpress.com/) Amelynek gazdája nem más, mint maga a Verspatikus, aki így fogalmazta meg szándékait egyetlen mondatba sűrítve: „Hiszem, hogy az irodalom olvasása kiteljesít, röptet és gyógyít. Ez a blogom küldetése.”

Nemdohányzó ember szenvedélye nyomán érdekes portál keletkezett a dohányzás (kultúr)történetéről. Hornyák Balázs azzal kezdte gyűjtőmunkáját, hogy cigarettásdobozokat, különböző csomagolóanyagokat gyűjtött. Aztán egyre jobban érdekelte ezek története, változatossága, hiszen a dohány és a hozzá kapcsolódó iparágak termékei máig át- meg átszövik életünket. Honlapja építés alatt áll, szívből gratuláltunk neki az eddigi eredményekhez, és biztattuk, hogy csak […]