Ahogy van, úgy van. Szinte dogmává lett a nemtörődömség, ahol az egy kis gondolkozással is járna. Az ördög szerezzen magának hiábavaló gondot: van úgyis elég bajunk, miért vállalkozzunk szalmacséplésre. Íme: a modern ember filozófiája. Közöny minden iránt, ami kényelmes agyvelőinknek témát ad, de a konyhára nem hoz egy fillért sem. (Haladás / Debreczen 1899. október […]

Legyen egyszer vége annak az üres hitnek, hogy mi lelkes, jó magyarok vagyunk. Tudja meg mindenki, hogy a mi összes érdemünk a múlt, melyhez olyan hűtelenek lettünk… Talán ha elvesztjük a régi becsülést, jobban fogunk vigyázni a becsületre?…

Amilyen szeszélyes volt az időjárás, olyan nyugodt volt a héten a politikai élet. Egy miniszterelnöknek a kiegyezés ügyében tett lépéseit a legvérengzőbb ellenzéki tigris is tudomásul veszi!…

Theodor Storm: Októberi dal A köd felszáll, a lomb lehull, tölts víg bort poharamba! Így vonjuk a szürke napot aranyba, hej aranyba!

A múlt héten egypár fővárosi és vidéki lapban érdekes hírt olvastam. Abbáziából jött a vonat. Egy, a sínek melletti hegyről hatalmas kőszikla gurult le, mely a vonatot érte, s néhány kocsit összezúzott. A vonat hosszú késés után indulhatott tovább, s csakis úgy, hogy az utasokat valósággal összeszorították.

Úgy estefelé, mikor beállt az alkony, s a hűvös szél tagadja a tavaszt, valami mámorba ringató illatfelhő száll végig a poros utcákon. Nyílik az orgona!… Az orgona, a május és a szerelem virága.

Azok az emberek, kik magukat nagy gondolkozóknak tartják, szeretik a mi korunkat átmeneti kornak tekinteni, melyben ezer új eszme és törekvés keres kibontakozást, s az emberiség hihetetlen sok táborra oszlik.

Ez év márciusában mutatták be a Szépmíves Könyvek Kiadó által gondozott, Csinszka naplója. Vallomás a csodáról című kiadványt, amely Ady feleségének, Boncza Bertának 1919 és 1922 között írt, Adyról szóló töredékes vallomását tartalmazza.

Nagyon divatos volt egypár évtizeddel ezelőtt kényesebb témákat kínai történet alakjában megírni. Persze minden copfos atyafiról rá lehetett ismerni egy-egy ismerős alakra. Kedvem volna ezt az agyondolgozott zsánert feleleveníteni.

Pusztul, megsemmisül minden, mi a tavasz keblén született. Sehol semmi többé, csak pusztulás, csak enyészet. A dér kiszínezi még egyszer a fákat, a zörgő lombokat, a bevonulását tartó enyészet tiszteletére. Mi meg futunk, fáradunk, küzdünk tovább a vakító, szürke ködben, nyugodtan lépdelünk végig a dértől csillámló lehullott faleveleken, s boldognak érezzük magunkat, hogy még… köhöghetünk. […]

Azt hihetnénk, hogy a 140 éve született Ady újra és újra divatba jön, és azért írnak, vitáznak annyit róla – nem csak az irodalom ítészei és művelői. Az az igazság, hogy Ady Endre sosem ment ki a divatból, minden időknek tudott valami olyasmit mondani, amire érdemes volt odafülelni. Most, hogy munkássága immár alaposan összehordott kötetekben […]

Október 21-én izgalmas napja lesz Angliának. Ekkor tartják meg az első hazugságversenyt. Az nyer, aki a legnagyobbat tudja hazudni. Csak egy kikötés van: a hazugságoknak valószínűen kell hangzaniuk. Bizonyos, hogy a nemes verseny zsűrijének nehéz dolga lesz, mert remek hazugságokban nem lesz hiány.

A világ egyik legnagyobb műkincstárában, a British Museumban nemsokára fényképészek jelennek meg, és pontos felvételeket készítenek a megbecsülhetetlen értékű klasszikus képekről és szobrokról, az egyiptomi kéziratokról, az őskori leletekről. A képeket jól meg fogják őrizni, mert azt akarják, hogy ezeknek az örökbecsű kultúrkincseknek legalább a képe maradjon az utókorra, ha a múzeumot el találják pusztítani […]

Versgyűjtemény, antológia – jaj, de potom áron (1 lej)! És benne micsoda versek! Micsoda tűz lángol bennük! Bikády György 1972-es világlírai válogatása ma is nagy kincs: a mámor költészetét dokumentálja. Költői módszerekkel vezet el oda, hogy még aki nem kortyolt valamilyen kábító nedűt, az is értve értse, miért ittak és isznak nyakra-főre a poéták – […]

Napjaink legnagyobb építészéről, a francia Le Corbusier-ről közlünk tudósítást e lap más helyén. A modern építészetnek ez a bátor és zseniális úttörője négy év óta nem építhetett még egy kunyhót sem. Rajzasztalán bámulatos tervek hevernek: Párizs hatalmas részeinek művészi átrendezése, más francia és gyarmati nagyvárosok főtereinek átépítése, új középületek, impozáns, merész paloták, nagyszerű új lakótelepek, […]

Az erdélyi történelemtudományi portál, amelynek létezéséről pár hónapja tájékoztattuk az olvasót, most érdekes tanulmányban számol be azokról a körülményekről, amelyek között a XVIII. század végi Habsburg Birodalomban eldöntötték, hogy eljött az ideje számba venni a területén élő cigány lakosságot.

Bizonyára mindenki osztatlan örömmel veszi tudomásul a vurstli századik születésnapját. Nem is hittük volna, hogy ennyi idős már ez a kedves, nép szórakozóhely. Az ilyen intézmények nem patinásak és nem ünnepélyesek, a mutatványosbódékat nem veszi körül a hagyomány légköre. És mivel mindig fiatalok járnak ide, az ember azt hiszi, hogy a hely is fiatal.

1980. július 25-én (42 évesen, a moszkvai olimpia első hetében) meghalt Vlagyimir Szemjonovics Viszockij szovjet-orosz színész, költő, bárd, a brezsnyevi korszak művész-fenegyereke. Egy 2010-es oroszországi közvélemény-kutatás szerint az oroszok 2. számú kedvence volt a huszadik századi kultúrhősök közül (az első helyre Jurij Gagarint választották). Az orosz nép máig nagy és tragikus hősei között tartja számon.

A budapesti idegklinikára felszállítanak egy kocséri családot, melyet betegesnek találnak, mert egy év óta nem beszél. Valamilyen sérelem miatt önként némaságot fogadott ez a parasztcsalád, és azóta is kitart ebben a szótlanságban. E magatartás szokatlan, de talán nem egészen értelmetlen. Végre is mit mondhatnának a világnak ezek az emberek?

A tanácsköztársaság bukása után, jó mélyen bent a kurzusban, valahol egy budapesti utcán, találkozott Babits Mihály és Szabó Dezső. Valami nagy barátság sosem volt köztük.    – Jó napot! – köszön Szabó Dezső.    – Jó napot! – viszonozza Babits. Szabó Dezső nyomban a tárgyra tér.    – Olvasta az új regényemet?

A „gnóm” szó meghatározása körül volt némi zavar ma délelőtt a törvényszéken. Az ifjú röpirat-cikkíró, aki „gnómokról” írt inkriminált művében, nem tudta megmondani a bíróság előtt, mi az a gnóm. Három évig járt egyetemre, de elfelejtette megtanulni.

Furcsa és távoli hang a Nobel-díjas Szent-Györgyi professzoré, aki most Szegeden beszélt. Szinte egzotikusan hatnak napjainkban az ilyen kijelentések: „Nem az a lényeg, hogy a magunk nemzetségét, faját vagy pártját helyezzük mindenki más fölé, hanem az, hogy a tudást helyezzük a tudatlanság fölé, a képességet, a szaktudást, a tehetséget a protekció és a pártérdek fölé, […]

Április elseje van, a bolond tréfák és a torz telefonviccek napja. Egy sereg ember hívja majd fel egymást a Lipótmező vagy az Állatkert nevében, az ősi hagyományok szerint. Ilyenkor távoli ismerőseinkről is figyelmesen megemlékezünk: valami jó kellemetlen hírt közlünk velük., hogy utána annál jobban örüljenek. Soha jobbkor nem jöhetett április elseje, mint éppen most.

Hogy mi a protekció, ahogy újabban magyarítva nevezik: „vadelőny”, azt mindenki tudja. Hogy milyen régi intézmény, azt eddig is sejtettük, de most már biztosan tudjuk. A napokban megjelent Baross Gábor életrajza, és ebből kiderül, hogy a nagy kereskedelmi miniszternek már ötven évvel ezelőtt is sok baja volt a protekcióval.

9. Mari / Zoja Dunyina (1962) A vendégmunkás dala Oroszország elbűvölő varázsa, szülőföldem, imádott Marij Ek – lelkemnek másutt nincsen maradása, az idegenséget nem tűri el.