Játék. Persze fel lehet magasztalni, nem is lehet másként, de ha elolvassuk Csathó Kálmán: Mi van a kulisszák mögött c. könyvét (1926), miután végignevettük, gyönyörködtük, élveztük belülről ezt a kívülről fantasztikusnak látott és irigyelt világot, rá kell jönnünk: egy nagy.nagy játék az egész. Felnőtt gyermekek véresen komolyan játszanak, de JÁTSZANAK, és ez benne az élvezet.

…Nagyon hézagos tudósítások érkeztek Athénből, a káromkodás elleni nemzetközi kongresszus munkájáról. A főbb előadásokból csak egy-két mondatot idéztek a riportok és mindössze arra a vitára terjeszkedtek ki egy kissé részletesebben, hogy azért éri-e a világot annyi baj, mert az emberek sokat káromkodnak, vagy megfordítva…

A tengervízből vídám emberek nyúlnak kényelmesen a part felé. De a parton túl újabb tenger kezdődik – és ennek már nem látni a partját. A tengervíz, melyből a jókedvű emberek a part felé nyúlnak, a hajó úszómedencéjében hullámzik.

Délutánonként különös menettel lehet találkozni a falu keskeny, meredek uccáin. Parasztasszonyok mennek libasorban, lassú, királynői járással. Nagy, nyers kőkocka mindegyiknek a fején. Máskor vidámak, nagyszavúak – most szótlanul, merev arccal menetelnek a nyomasztó súly alatt. Már Gregorovius is leírta ezt a menetet.

Érdekes könyv került a kezembe: Schodel Rozália, az első drámai „dalnoknő” életéről, pályájáról Benyovszky Károly tollából. A könyv 1927-ben jelent meg Pozsonyban. Bemutatja, az operaénekesnő életén keresztül, hogyan születtek meg ott és később Pesten is az első magyar dráma-, vagy inkább opera-előadások, a német színjátszást lassan-lassan kiszorítva. Egy hőskornak vagyok a tanúja. Az akkor még […]

A sokezeréves műemlékek látványát megszoktuk, az ókori tojás viszont egy kissé elakasztja a lélegzetet. Intellektuális gőgünkben csak a műalkotások halhatatlanságát ismerjük el; az „ércnél maradandóbb” tojás és borsó látványa olyan, mint valami szentségtörő lázadás a szellem szuverénitása ellen.

Nápolytól Rómáig utaztunk együtt az ismeretlen olasz katonával. Pár órával előbb még Herculanaeumban és Pompeiben mászkáltunk, halott uccák nagy, szürke kövein. Tető- és ablak nélküli házsorok között mentünk az esős, hűvös őszi délutánban.

* X-éknek van egy szobatiszta macskájuk, de a szobájuk nem tiszta szoba. * Van egy barátom, annyira zárkózott, hogy röntgengép sem tudta átvilágítani. * Nem mondjon az ember ellent a főnökének. Az én főnököm azonban gyakran mond ellent magának. Hogy jön ki vajon önmagával?

A Marosvásárhelyi Rádió egyik múlt heti, reggeli adásában arra kérték a hallgatókat, küldjék be sms-en Petőfi Sándor nagy magyar költő eredeti családi nevét. Akkor hirtelen nem jutott eszünkbe, ezért nem is vettünk részt az agybizsergető kvízjátékban,

Nápoly és Pozzuoli között van a világ legszebb öble. Zuhog az őszi eső a világ legszebb öblében, a tenger fekete és tarajos. Felhő borítja a Vezuv csúcsát. Valahol messze sötét sziklafok emelkedik ki a vízből: Capri. A közelben kisebb sziklasziget, valamikor Lucullus villája volt itt, most fegyházépület díszíti.

A történeti-etimológiai értelmező szótárak szerint a borostyán sárgásfehér féldrágakő megkövesedett gyantából. A magyar szó a német Bernstein (‘borostyánkő’) átvétele; első eleme a brennen (‘ég’) igével kapcsolatos, tehát ‘égő kő’ – a ragyogó sárga színe alapján. (A másik – azonos írású és ejtésű szavunk növényt jelöl, és semmi köze a sárga kőhöz.

Sokféle börtön van Itáliában, minden korból, minden kultúrából és mégis mindig egyféle stílben. Ez az első, ami feltűnik: a házak, melyeknek pincéjében a börtönök meghúzódnak, a legkülönbözőbbek, a börtönök egyformák. Az egészen régi római Carcer Mamertinus pontosan ugyanolyan, mint a Velence virágkorából való „fegyintézet” és a reneszánsz-pápák, akik teljesen modernizálták a Hadrián-mauzoleumból lett Angyalvár épületének […]

A ’La palabra del día distribucion@elcastellano.org] bloglapon naponta kapott küldemények között találtam ma ezt a szívet melengető hírt: Lefordítják ’espanglish’-ra is a Don Quijotét – hamarosan megjelenik képregényként.

De Gaulle-t a neje rajtakapja a titkárnőjén. – Ah, Mon Dieu! – sikolt fel Yvonne.

Tíz fillér egy menet a szamárfogaton, alig drágább egy villamos kisszakasznál és mennyivel kellemesebb. Csinos állat a szamár, karcsú lába van és nagyon szép szeme. Nagy, dióbarna, merengő és szomorú szem. Jó húsban van, szürke szőre sima és tiszta. Gazdája, egy jólöltözött fiatalember, sokra becsüli és ezért poétikus nevet adott neki. Madár – így hívják […]

A portálunkon nemrég bemutatott Erdélyi Krónika a kolozsvári magyar egyetem, majd a Babes-Bolyai ókortanára, Bodor András emlékezetét eleveníti fel Heti szemle című rovatában. „Erdélynek kevés olyan történésze akadt, aki Oxfordban tanulhatott az 1930-as években. Ugyancsak kevés olyan szülötte volt a Kárpátoknak, aki több, mint egy tucat ókori és modernkori szerzőt fordított magyarra. Mégis, az idén […]

Most nem olyan művészetre van szükség, amely nyugtalanít, hanem olyanra, amely vigasztal! – jelentette ki egy rendőrtiszt, egy közeli ország fővárosában. A megállapítás rendkívül hasznos, mert a szakértők már Arisztotelész óta hiába vitatkoznak azon, hogy mi a művészet célja és most végre közigazgatási úton „nyert megállapítást”, hogy a művészet célja a vigasz.

Marci, a csodamajom apró kerékpáron ül és fel-alá biciklizik az állatszínház előtt. Késő van, éjfélre jár az idő, rendes majomnak ilyenkor már régen aludnia kellene. Ázsia, Afrika fáin és bozótjain mélyen alszanak már a majmok, de Marci, a csodamajom, mely akkora, mint egy vézna pincsi-kutya, a kis biciklin robotol. Délután hattól éjfélutánig szaladgál fel és […]

Faluról falura, fürdőhelyről fürdőhelyre jár társulatával a vidéki bűvész és szabadtéri előadásokat rendez, melyeket izgalmas, színes plakátokon hirdet. Társulata egy magas, szőke, tuberkulotikusnak látszó asszonyból, egy fiatal gömbölyűbb nőből és két kis gyerekből áll. Mutatványait nagy szóbőséggel hirdeti a plakát, mely a produkciót így foglalja össze tömören és sokatigérőn: „Rettenetes csodák!” Körülbelül huszan ülünk a […]

Tintahalat ettünk a tenger partján. A dalmát tenger vakítóan kék volt, a tintahal viszont, nevét megcáfolva, egyáltalán nem volt kék. Feldarabolva feküdt a tányéron, sülten, kissé metéltszerűen. Kis csápjai is voltak, egészen vékonyak és szomorúak. Ezeket szintén megettük. Jó volt a tintahal, édeskés ugyan, de néhány csepp citrom különös, fanyar ízt adott neki. – Miért […]

Fiatal kínait állnak körül az emberek a Rákóczi úton. A kínai micisapkát visel és színes papír-virágokkal játszik. Ez a játék a keleti találékonyság komoly teljesítménye. Laposra préselt sokszínű papírharmonika, két vékony pálcika van a végén. Egy ügyes mozdulat a pálcikákkal és a lapos harmonikából exotikus virág lesz. Ha megrázzuk egy kicsit a virágot, új alakot […]

A társadalmi, gazdasági, politikai, tudományos, művészi és erkölcsi élet minden ágában erősen érvényesül a butaság. A világpolitika és világgazdaság terén vezető szerepet játszik. Hívei részben impozáns konferenciákon, részben bizalmas és döntő jellegű megbeszéléseken szereznek érvényt irányvonalainak. Nagy történelmi szerepe, mint mindig, most is az, hogy bebalzsamozzon és élőnek tüntessen fel rég elhunyt hagyományokat és konvenciókat, […]

Egy ember ül a Visegrádi uccában és sír. Kapualjban ül, felhúzott térddel a kövön. Tenyerébe temeti arcát, válla vonaglik és aki közelébe megy, hallhatja a sírását. Egyenletesen, ritmikusa, kissé vonítva sír, mint aki verést kapott. Hatósági műszóval élve: munkáskülsejű ember…

Az emberek legnagyobbrésze meglehetősen rosszul érzi magát napjainkban és ez teljesen érthető. Az is érthető, ha szívesen emlékeznek vissza az úgynevezett régi jó időkre, fiatalságukra, vagy meglett korukra, amikor még megvolt életük biztos célja és tartalma.

Minden hazafias szolidaritásom ellenére is kénytelen vagyok kijelenteni: úgy kellett annak a bécsi magyar birkózóbajnoknak, akit a cirkuszi elefánt földhözteremtett! Cseppet sem sajnálom, amiért a haragos állat megfenyítette. A birkozóbajnok, aki szintén abban a cirkuszban lép fel, ahol az elefánt, tréfából paprikásszalonnával kínálta meg és védett helyről jót mulatott megdöbbent és elkeseredett prüszkölésén.