Ha semmi sem mozdul, akkor nincsen erővonal. Mikor közel van hozzád a kút, akkor, ha szomjhalál fenyeget, valóban vágyakozol feléje. De ha valami oknál fogva megközelíthetetlen marad, ha nem kaphatsz tőle és nem adhatsz neki semmit, ez a kút olyan, mintha nem is léteznék. Akárcsak az utadba akadt asszony, aki mellett elhaladsz, és nem lehet […]

A bosszús tudomány Az ifjút, aki így szóba kerül, Krakauernek hívják, tegyük fel, foglalkozása újságírás. Egy napon Krakauernek, tegyük fel, nem volt témája, és írt egy nagy riportot a tudományegyetemről, amelyben kimutatja, hogy az egyetem tudósai, így meg így, ennyi meg ennyi, azért és ezért, – már ami egy újságírónak eszébe jut.

Ha egy fa részei vagytok, akkor mindegyikőtök függ az összestől, az összes mindegyikőtöktől. És ha az egyik eltávozik közületek, megsiratjátok. Mert ha valami alakzathoz tartoztok, akkor hierarchia uralkodik köztetek. Ilyenkor kiderül egymás számára való fontosságotok. Mert ha nincsen hierarchia, testvérek sincsenek. És mindig azt hallottam, amikor valamiféle függés volt, hogy “a testvérem”.

Czegő Zoltán bánata A sepsiszentgyörgyi színház büféje, vagy – ahogy az intézményi büfé alapító, egykori igazgatójának, Sylvester Lajosnak dicséretére magamban elneveztem – a Sylvester kocsma, igen kedvemre való szeglete ennek a sárgolyónak. Ha a város – mint ezt sokszor elmondtam – engem vonz, hát az ott élő unokámon kívül elsősorban az emberei vonzanak. És e […]

Ha ítéletet mondasz művemről, azt kívánom, hogy róla szólván ne légy rám tekintettel ítéleted megalkotásában. Ha arcot faragok ki a kőből, elcserélem magamat erre az arcra, és szolgálok neki. Nem pedig ő szolgál nekem. És valóban, még a halál kockázatát is vállalom, csak hogy be tudjam fejezni alkotásomat.

Mihez kezdjünk a zsákmánnyal? A tudósok kísérletezni akartak rajta. Az üzletember cirkuszban mutogatta volna. A vadász, aki elfogta, állatkertnek kívánta adományozni. Néhány művész élveboncolást látott szükségesnek, hátha tanulságokat rejt a cirkalmas test; mások jóhiszeműen karantént, illetve – végső megoldásként – deportálást javasoltak.

Emigránssorsok (IV) / Fejtő Ferenc: Rehabilitáltak […] 1956 nyarán feszülten figyeltem a Magyarországról és Lengyelországból érkező híreket, mert a magyarral párhuzamosan kibontakozott a lengyel ellenzéki mozgalom is. Október elején meghívást kaptam a Magyar PEN Klubtól. Ez azt jelentette, hogy megszűntem persona nton grata lenni, hogy engem is „rehabilitáltak”. Kilencévi távollét után szívesen mentem volna, de az […]

Müle-dal „A füle müle műda la!”

Az aljas tettek aljas lelkeket választanak maguknak eszközül. A nemes tettek nemes lelkeket. Az aljas tettek aljas indítékokkal fogalmazzák meg magukat. A nemes tettek nemes indítékokkal. Ha árulást akarok elkövettetni, árulókkal követtetem el. Ha építtetni akarok, kőművesekkel építtetek.

Emigránssorsok (III) /12.000 menekült Franciaországban (tudósítás) Az 1956-os forradalom leverése után közel 12.000 magyar menekült érkezett Franciaországba. A francia kormány, valamint számos magánszervezet mindent elkövetett annak érdekében, hogy az újonnan érkezett magyarok beilleszkedését megkönnyítse. A családi, illetve baráti kapcsolatokkal rendelkező új menekültek, valamint a francia nyelvet már némiképpen ismerők helyzete természetesen lényegesen könnyebb volt. De […]

Mozgó jámbus Van nekem egy szerencsétlen ódaköltő barátom. Azaz, fájdalom, csak volt. Tegnap hírtelen elhunyt, egy veszedelmes jámbusroham a sírba ragadta. Tegnap este még együtt ült velünk az Angol királynő bohémasztalánál a mi Mozgó Jámbus barátunk, s hidegvérrel adott elő öt percig tartó jámbikás mesét, de már egy-egy, a beszédbe csúszott trocheus sejteni engedte a […]

Emigránssorsok (II) / Ferdinandy György: A strasbourgi ivóban […] Délután még benéztem a Victoire-ba, az öregdiákok törzshelyére, ahová mindennap beültek az egyetem körül bóklászó magyarok. Ez a vén épület gyakran eszembe jut ma is. A céljaimból az idők folyamán sok mindent elértem, de soha, sehol a világon nem lett azóta se törzshelyem.

A szérum Nem tartozom azok közé, kik álszeméremből hazudnak. Őszintének, mondhatnám szemtelennek tartanak csekély számú ismerőseim. Bevallom tehát azt is, hogy sohasem ambicionáltam magamnak a józan életű jelzőt. Már zsenge ifjú koromban vén lumpnak hívtak nem kevésbé lump, de szintén ifjú barátaim. Azóta nőttem években, de bölcsességben nőni semmi kedvem sem volt. Életfilozófiám szilárd és […]

Emigránssorsok (I) / Für Lajos: Hazajöttem […] Robogó teherutó ponyvájának résein át láttam meg Párizs kápráztató fényeit: a villogó reklámokat, az autófolyamok reflektorkévéit. 1957-ben egy február végi késő este érkeztünk a Gare de l’Est-re, de nem a főbejáraton, hanem valahol oldalt tereltek ki az állomásról, s nagy biztonsági felügyelettel az ott várakozó katonai kocsikra szálltunk fel. […]

Aki börtönbe zár vagy kivégez, azért teszi, mert kételkedik önmagában. Kiirtja a tanúkat és a bírákat. De ahhoz, hogy nagyobb lehess, nem elég kiirtanod azokat, akik kicsinynek láttak. Aki börtönbe zár és kivégez, azért is teszi, mert másra hárítja a hibákat. Vagyis gyenge. Mert minél erősebb vagy, annál inkább vállalod a hibákat. A hibák tanulságul […]

Aki szereti a jót, az meg tudja bocsátani a bűnt. Hogy aki szereti az erőt, elnéző a gyengeséggel szemben. Mert ha a szavak egymásra öltögetik is a nyelvüket, a jó és a rossz mégis összekeveredik; a rossz szobrászok jelentik azt a humuszt, amelyen a jó szobrászok sarjadnak, a zsarnokság kovácsolja önmaga ellen a büszke lelkeket, […]

Kérdezz-felelek Demény Péterrel egy újabb könyve megjelenésének ürügyén 1. 2016 nyarának elején jelent meg új könyved (Portrévázlatok a magyar irodalomból), amely a mind jobban szaporodó Facebook-on fogant irodalom egyik terméke. Mikor nekikezdtél, sejtetted, hogy könyv lesz belőle? Nem sejtettem, csak írtam és írtam és írtam, és magam is meglepődtem, hogy hány írót ismerek elég jól. […]

Doktor Bakó /Filmnovella/ Dr. Bárány „kombinált irodája”. Szóval, egyszobás lakás, vasággyal és íróasztallal. Nyomorgó diplomás szomorú albérlete. Bárány jó lelkű, finom, lírai ember. Koldusszegény, fiatal ügyvéd, és egyben kliens is. Mellékfoglalkozására nézve álláshalmozó. Ugyanis barátja, Szalai, egy nagy délutáni lap riportere, eseménytelen napokon az ügyvéd révén jut híranyaghoz.

Ha olyan embert látok, aki szép lassan kelet felé halad, nem látom előre a jövőjét. Mert lehetséges, hogy csak fel- s alá sétál, és amikor azt képzelem, hogy már javában nekiindult, kizökkent meggyőződésemből, mert visszafordul. Ám ha csak egy kicsit lazítok is kutyám pórázán, s erre ő azonnal kelet felé húz, és arrafelé kényszerít engem […]

A végrendelet A főuri kör diszépületén Zászló bejelent nagy gyászt feketén: Hogy sírhat a nemzet, mert ime holt, Ki köztük a jobbak egyike volt.

Nő a holdon Amit férfi nem tesz soha, seprűnyélen száll a holdra a nő, és ott

Kutyádnak a csont a valóság. Mérlegednek az öntöttvas súly a valóság. De a te számodra egészen más természetű a valóság, Ezért mondom, hogy sekélyes, felületes gondolkodású emberek a bankárok, ellenben okosak a táncosnők. Nem mintha lenézném az előbbiek munkáját, hanem azért, mert megvetem a gőgjüket, magabiztosságukat és önelégültségüket, mert azt hiszik, hogy ők a cél, […]

A beszélő papagáj Topcsekkel volt dolgom. Szép, magas, fekete ember Topcsek, orra hegyes és hosszú, képe beesett, füle nagy és eláll, vékony két lábszára rettentő hosszú, most, ahogy mindent elmondtam róla, most látom, hogy nem is olyan szép ez a Topcsek. De a felesége határozottan szép asszony, illetve csinos, már olyan izé… hogy is mondjam, […]

Úgy találtam, hogy akiknek azzal telik az életük, hogy évente egyszer kibányásznak egy tiszta gyémántot, azok lelkesen, boldogan forgatják, túrják a kietlen, köves földeket, naptól összeégetve, mint a túlérett gyümölcs, kövektől véresre sebezve, magukat egyre mélyebbre ásva az agyagba, hogy aztán feljőve mezítelenül aludjanak sátraikban. Ezzel szemben azt láttam, hogy boldogtalanok, szívükben megkeseredettek és meghasonlottak […]

Még egy decit, Naccsásúr! A kocsmáros rákönyökölt a pultra, kezével megtámasztotta a fejét, s a gomolygó szivarfüstön keresztül közömbös arccal nézte vendégeit: idő és sors által megviselt öregek, szerelmet szeszbe fullasztó vénlegények, magukat pótolhatatlannak tartó fiatalok, kik gúnyulódnak a vénlegényekkel s álcázott komolysággal figyelik az öregeket, közülük is főleg Jánost.