Bal karja volt szabad, úgyhogy miközben a szférák zenéjét hallgatta, annak forgatta meg az ujjait a levegőben.Nézte, bámulta, úgy tűnt neki, megismétlődik a Teremtés.„Mintha csak Ő lennék.”Volt a mondatában pillanatnyi eufória, ám megzavarta különös hangulatát egy részlet.„Melyik ujja is? – Michelangelo festményére gondolt, de csak képzeletben látta, elhalványulva -, talán nem a bal keze ujját […]

LÉLEK Malacka szerint tolvaj kétféle van: aki a zsebedből kihúzza a pénzt, betör a házadba vagy az úton leállít, és elveszi az autódat például, továbbá van aki a lelked lopja meg. És ez utóbbi – mondja Malacka kikelve magából – a szörnyebb.Vadmalac erre felkapja a fejét… Ha el lehet lopni, akkor létezik a lélek. Szagtalan, […]

Vadmalac valami különöset látott: egy fiatal pár a vízben, testük összefonódva, még az ajkaik is. Nehezen tudja megfejteni a vizes rébuszt, kérdi hát a komáját:”Ezek most úsznak vagy csókolóznak?””Nem tudtad? – kérdi tőle a komája – a csók napja van.”Azért Vadmalac sem hagyja magát:”Hát itt se nap, és a csóknak is a lényegét elvesztették”, mondja. […]

A koma kérdezett:– Mi a csalódás?Vadmalac a naptárra pillantott, hogy nem április elsejét írnak-e, de a koma komoly hangjából rájött, hogy nem tréfa a kérdés.Hogy is magyarázza meg neki…– Ha egyet ígérsz, és mást csinálsz. Ha én téged leküldelek, vásárolj nekünk a sarki boltban egy kenyeret, s te a kapott pénzt eliszod, akkor én csalódom […]

A Koma mesélt. Kérdezni szokott, de hát az életét neki is el kell mondani valamikor.Valakinek. Vadmalac meg a családja szájtátva hallgatta.A hasonlat: a Koma úgy vélte, hogy az ő élete olyan volt, mint egy lepke röpte egy napos vasárnap délután. Részletesen ecsetelte. A lepke szárnya például világoskék volt fekete szegéllyel, az is inkább azért, hogy […]

A koma egész életében azért szenvedett, mert túl alacsony. Mondták ezt róla rondábban is, de a Vadmalac család nem bántotta.Próbálkozott a koma magasított sarkú cipővel, különböző porokkal, mindhiába.Végső elkeseredésében odaállt Vadmalac elé, és azt mondta:– Elmegyek diktátornak! Vagyok akkora, mint… És ott bemondott egy közismert nevet. Majd ennyivel megtoldotta: – A diktátorok idejét éljük.Hát Vadmalac […]

És hol vannak a vitézek? Az széles föld felett, csillagok háborúja a palotájuk? János vitézem, én hős huszárom. Hazádnak rendületlenül, ahogy Vörösmarty Vitéz Mihály megírta. Aranyos vitézi órákon úgy gondolok magamra, mint egy mia bella signorina. Introvertálok csuhaj módra, de a király vitézi falra íme hágnak. Mindig van egy Felicián, ha nem más, bátor egérként. […]

Alaposan felöntött a Koma a garatra, Vadmalacnak a hátán kellett hazacipelnie.”Vizsgáztatta” útközben:– Nahát, te szent aztán nem vagy…Ebben egyhangúlag megegyeztek.– Iván?A Komát a rosszullét környékezte a kérdés hallatán, mire beleburrogott a Vadmalac sörtéjébe:– Brrr.– És hát hol itt az éj? – kérdezett tovább Vadmalac. Csillámlik a reggeli tó, ahogy elhaladok mellette, alig tudom nyitva tartani […]

”Veres az ég alja” – mondta magában Vadmalac. Magában, hogy a többit ne zavarja.Ne kavarja fel a lelki világukat. Elég sok a baj, amúgy is, van, amin gondolkozzanak.”Veres-e valójában? – Ezt is magától kérdezte. – Vagy csak annak képzelem?”Majd így folytatta tépelődését:”Színre változtatja az eszem a nyugtalanságot?”Akkor már száz napja bombáztak – szinte megállás nélkül.Végül […]

Vadmalac a fokozatokról tartott kiselőadást:— Mert nem rontunk ajtóstul a házba.— Van hadnagy, főhadnagy, százados — mondta. Közönsége a családon kívül a komája volt, tehát a szokásos kör.Tekintete a monitorra esett, valami könyvet látott rajta, nem mozdult a kép, valamelyikük kinagyította.Folytatta volna, de akkor furcsa érzés kerítette hatalmába: mintha valahol, a közelében égettek volna. Gondolatpernye […]

Beszállt egy körisfa magja a nyitott ablakon keresztül. Majd több is. Vadmalacot, aki épp olvasott, ez előbb zavarta, azaz ingerelte, végül játékra vette: kitátotta a száját, hogy a fehér csillagocska, mert a mag körbe van véve ”pihével”, attól száll, repüljön bele.De nem ment. Hiába szólítgatta, hogy ”hápp, hápp”, szája üregét a körismag következetesen elkerülte.A különös […]

Először egyet kattant, következett rá három ropogás.– Lőnek – mondja Vadmalac, s elugrik az ablak elől.Erre Malacka is felkapta a fejét. Felemelt fejjel merevedett meg, akár egy gyík. Olvasott azelőtt az ágyban.A vér is megfagyott az ereikben, amikor nyílt az ajtó. De csak a komájuk volt az.– Kopasz fejemet eltalálta egy makk – mondta és […]

AMI ÁTMEGY – Mikor lesz már vége? – fakad ki Malacka.Az árnyékos padon ülnek, a tóparton, s a távolt fürkészik.– Mikor ér véget ez a szörnyűség? A mocsok, ami az agyamon átmegy naponta, a vér, a halál…?Vadmalac nem szól. Mit is szólna? Megállítani a szennyes folyamot nem tudja. Azt, ott, a fejükben.Neki is áramlik át […]

Égett szagot érzett, beleszimatolt a levegőbe, akár egy vizsla, de többre nem jutott. Nem találta meg a forrását a kesernyés szagnak. ”Bombáznak?” – gondolta, de nem látott füstöt. Sem elvonuló repülőgépet.”Megbolondultam? – kérdezte magától. – Már akkor is veszélyt érzek, amikor nincsen?””Azért legyek résen!” – mondta, s a bunker felé sandított. Hogy az megvan-e még? […]

Fürkészte a képét a tükörben. Lassan váltott át abba az arcba, ami az apjáé volt, akkor viszont hangot hallott:”Te nem az vagy.”Hm. Vadmalac nem értette a dolgot. Ki szól kinek? Valaki ismerős talán?S a hang folytatta: ”Én bent vagyok, benned. Nem rejtőzöm, mégsem látnak, sőt. Én magam sem látom magam. Téged csak irányítalak, illetve felhasznállak: […]

Mondták Vadmalacnak, hogy aki velük szemben áll, maszkot hord. Vadmalac tétovázott, mert mosolygás volt, amit látott, homlokráncolás, ami intenzív belső életet feltételezett. Nem feltétlenül harcot, gyilkosságot.És akkor az levette az álarcát.Vadmalacnak földbe gyökerezett a lába. Kiégett tankokat látott, lebombázott házakat, színházt, iskolákat, utcán fekvő temetetlen holtakat.”Akkor hát ez van. Álarc nélkül a valóság.” Mozdulni nem […]

– Az maga a béke volt, tudd meg.Ezt Vadmalac mondta, amikor a komája elmesélte, hogy látott valami selymes, könnyű jelenséget elsuhanni.– Madár volt, békegalamb? – kérdi Vadmalac.– Inkább egy vékony kendő, melyet a szél visz magával.– Hova lett?– Elvitte, el, beletűnt az ég kékjébe.– Vagyis tőlünk el. Forrás: ujnepszabadsag.com

– Tolvajok! Tolvajok! – kiáltja. Csodálkozik, hogy a szájára ráütnek ugyan, de nem ragasztják le. Viszik viszont a perselyt, ami addig rábízva volt.Más nem mozdul, nézik, hogy mi történik. Jobbik esetben mellé állnak, nem szétszórtan, s nem ellene fordulva, de a tolvajok után nem szaladnak.– Tolvajok! Tolvajok! – próbálkozik még egyszer Vadmalac. Forrás: szerző FB-.oldala

– Mizújs? – tudakolta Vadmalac a komájától. – Mitől vagy annyira megszeppenve?A koma tördelte az ujjait, színtelen volt az arca, mert a vér kiment belőle, suttogva megvallotta:– Én néha beszélek önmagammal. Olyankor mintha ketten lennénk. Elvisznek?Úgy értette, gyűlésnek minősül a skizofrén figura… És nincs rá engedélye. Forrás: szerző FB-oldala

A koma már napok óta fúrt-faragott, még enni is alig szorított időt. Csavarozott, pengette a vasat. Műhelye falára kiírta, hogy ”Vírus-műhely”.Vadmalac nem tudta legyőzni a kíváncsiságát, hát bekopogott:– Aztán melyik vírus ellen?Akár egy megszállott, fújta a koma a választ:– Az emberi hülyeség ellen.Mire Vadmalac:– Nem rossz, nem rossz! Forrás: szerző FB-oldala

Malacka megdicsérte: ”Jól áll rajtad ez a zakó!”Még az inggallért is megigazította, legyen tökéletes a kép.Máson is látta Vadmalac a hatást: az új zakó sikernek bizonyult, más szóval.Zavarban volt: nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Ő maga belülről szemlélte önmagát. És a kép nem volt ennyire kedvező. Történtek vele dolgok az évtizedek során. Néha egyenesen […]

Két kimentett poros könyv s egy pár cipő volt a kezében.– Ennyi maradt.– Bomba? Vagy robot? – kérdezte Vadmalac.– A tető szakadt be, épen két fal maradt.Mondta a Koma, a ház volt élete munkájának az eredménye.– Nálunk meghúzhatod magad – mutatott a szoba felé Vadmalac. Fiuk éppen kiköltözött belőle.Bepárásodott a koma szemüvege, annyira meghatódott, de […]

– Pléh a szívem – szólal meg Vadmalac, de van Malackának ez ellen egy tromfja:– Az már volt, évekkel ezelőtt mondtad.Vakarja Vadmalac a bozontját:– Na jó, hát akkor beton. Gát.– Azt meg hogy érted?– Hát hogy nem engedi hozzám a tragédiát. Még egyes esetek megráznak: bombahalált haltak, akiket a gránát megsebesített. De atomfegyverrel való fenyegetés, […]

„Ha nekem most valaki tíz deka erõt adna! – gondolta Vadmalac. -Akkor talán a tavasz is szebbnek hatna…”Egy gránitszikla tetején álltak, nézték a vizet. Hogy biztonságban érezze magát, Vadmalac megfogta a Malacka kezét. Jobb az mindkettejüknek.És akkor érezte, hogy a kezén keresztül energia árad át a testébe. Malackától jött, kéretlenül is kapta.Semmi különös, csak a […]

Elővette a sutból a gitárját. Pengette. Mit is csináljon vele? Ír egy dalt. ”A sirály az égre felszáll,Mint pernye hull alá halál.” ”Hát ez a helyzet. Szomorú – mondja. Ki kell szellőztetni a fejem.”Az ablakhoz lép, megnyitja. Azzal a dal ki, a friss levegő meg be. Forrás: szerző FB-oldala