Az a helyzet, hogy (bár meglehetősen beszélem és írom is a román nyelvet), az ünnepi jókívánságokkal elég gyakran felsültem.

A hajó orra fáradhatatlanul szelte a vizet. Csak a távolodó hegyi kunyhók jelezték, hogy haladnak. Mi más mutatta volna? Hisz a tenger végtelen lankáin kívül csak nagy néha egy-egy madár kacsint vissza a hajónak.

Bádogsípban kukoricaszem. Vásári kacat, de ugyanúgy szól, mint a profi, sportüzleti síp, a nikkelgolyóval. Jó hangulatú. Talán a gyermekvárosban nyertem egy egylejes célba lövéssel.

Kikapcsolom a rádiót. „Eloltom a rádiót” — mondom magamban, s mintha ez közelebb állna az igazsághoz. Hirtelen látni vélem az ihlet medrét, mint egy üres tejeskannát.

@ 1915-ben történt a Karszton, a Görz-szakasz előtt. A 17-ik népfelkelő-gyalogezred egésznapi szörnyű menetelés után későn megpihent végül. De nem csupán megpihent, hanem — kárpótlásul — vacsorát is kapott minden katona. Nem messze tőlem kebelezte a vacsorát egy kerekképű, igen megéhezett falusi legény. Ahogy végzett volna az evéssel, felsóhajtott úgy magában, a maga számára:

Más is megtette már, én miért nem közölhetném ugyanazon írásomat ugyanazon a portálon? A döntés indoka, hogy beleillik a kocsma-sorozatba. (Eger 2014. február 12.) Ennek az embernek sokat köszönhetek, akivel Zoli kocsmájában (Bisztró), a szombat délelőtti lagymatag forgalomban, az ajtótól a második asztalnál ülve beszélgetünk. Asztalunkról fenyegetően mered ránk a két félig ürített pohár. A […]

Zavarban vagyok, mint féllábú a seggberúgó versenyen, hisz olyan íróról van szó, aki kidumálja a kályhából a meleget, és a könyve végén azt is elhiszed, hogy néger volt az anyád. Hogy kerül egy nemzetbiztonsági szakember, az USA-ból Oltvándra, hogy hadi kísérletek céljából halott emberek és élők agyából információt nyerjen, majd tudatmódosító szerekkel biorobotokká változtat nehány […]

Cenzúrált levél Tudvalevő, hogy az orosz hadifoglyok leveleit megcenzurázzák és csak olyan levelet írhatnak haza, amelyet az orosz katonai cenzúra megenged. Ezért hát egy kedves fővárosi ügyvéd így játszotta ki a cenzorokat. Francianyelvű levelet írt e szöveggel:

Az öregasszony mindig estefelé, csordaváráskor jelent meg a falu főutcáján. Ünneplő, hosszú, bokáig érő, fekete rakott szoknyát viselt, fekete csipkével szegélyezett köténnyel takartan, fekete fejkendő volt a fején is, amely részben eltakarta a megmaradt hajkoronát, csak elől, a homlok fölött volt egy félholdnyi fehérség – holdkaréj –, mintha fehér pártát viselt volna.

é Feri halála. A világ összes Ferijétől különbözött, mégpedig abban, hogy külsőleg ő hasonlított leginkább a hősünk által elképzelt Švejkre, még a lelkében is. Szeretett beszélni, főleg vicceket mesélt, de a derék „cseh vitézhez” hasonlóan történetekkel is szórakoztatta vagy éppen untatta a közönséget.

Carlofranco számára nagyobb veszteséget jelentett (az ő megfogalmazásában: mélyebb űrlyukat hagyott) Máté Feri halála. A világ összes Ferijétől különbözött, mégpedig abban, hogy külsőleg ő hasonlított leginkább a hősünk által elképzelt Švejkre, még a lelkében is. Szeretett beszélni, főleg vicceket mesélt, de a derék „cseh vitézhez” hasonlóan történetekkel is szórakoztatta vagy éppen untatta a közönséget.

Valaki azt mondotta: a tükröt azért találták ki, hogy ne csak másokon nevessünk. De mi van akkor, ha ezt a bizonyos tükröt azok a mások tartják az arcunk elé?

Kis Buddhával már hajnalban meditáltunk. Órákon át. Én a legmélyebb hangú tilinkómon játszottam torokzengősen, ő pedig a hangtálakon. Délig nem bírtuk abbahagyni. Hiszen szinte tökéletesek voltunk!

Ke­gyel­me­tes en­felségem kirájuram! Alája­valói köte­lességem­nek ele­get téve újbóli je­lentésírásra csa­va­ro­dott fe­jem ezen a lagy­ma­tag na­pon. Már úgy va­gyok, hogy nem is tu­dom, áld­jam-e felséged lábnyomát, hogy en­ge­met ide tej­ha­talmú ural­kodónak kiukázolt, vagy siránkoz­zak hej­ze­tem megrökönyítő voltán. (Láthat­ja felséged, stílu­som egy­re ki­fin­ul­tabb lesz, ugyan­is temérdek sza­ba­didőmben jób híán iro­da­lom­mal fog­lal­koz­ta­tom ma­gam).

– Igen megraktuk ezt a szekeret, ha jön egy göbbenő az úton, felfordulunk, Józsi! – Volt még úgy, hogy felfordultunk, Póli. – Volt, de akkor fiatalok voltunk, Józsi! – Valahogy most is lesz, ha felfordulunk, Póli!

– Egy, kettő, egy, kettő…! Mellet ki, térdeket föl! A sasorrú, enyhén pocakos tanár gyönyörködve mustrálta egyik tanítványát. A lány tizenöt éves volt, bogárszemű, combjai izmosak, csípője enyhén ívelt. Beck ötven, ehhez képest elég jól bírta magát. Fiatalosan járt, mozgott, beszélt – hovatovább egyre görcsösebben, hátha becsaphatja a közelgő öregséget. Felesége elhunyt, talán egy új […]

Egy szép késő téli este Rozsé éppen munkából ért haza, mikor látta, hogy valaki várja őt a lakásajtó előtt. Az Ördög.

– Énnekem meghagyták, hogy hetente legalább kétszer főzzek magamnak levest. Mert a leves kell a szervezetnek. Szerinted melyik az a legegyszerűbb leves, amihez nem kell széleskörű konyhai jártasság, tudományos végzettség, sem pedig magasfokú kitüntetés?

Réges-régen Satnya Nyuszi és a többi állatka egy nagy hajón utaztak, mert nem volt föld, csak nagy, unalmas víz. Velük utazott egy fehér Galamb is. Ez a Galamb egyszer csak felröppent, majd visszatért, csőrében egy olajfaággal.

Dol­goz­ni na­gyon es veszélyes do­log, ezt tudjátok meg, met ha az em­ber csak ec­cer es nem fi­gyel oda, hogy mit csinál, s ak­kor már a baj meg es van történve. 

– Na, nézzétek meg ezt az öreget! Még hajnali öt óra sincs, s ő már gyomlálja a veteményesét ! – Láttátok, mekkora az a veteményes? – Sírgödörnek sem lenne elég!

Az ember vagy vezet, vagy iszik: bort, konyakot, ki szódával, ki a nélkül. Én nem iszom, de nem is vezetek, holott autóm, sőt, szifonom is van, egyszóval autószifonos vagyok. Pórul járt szomszédjaim ugyan előre figyelmeztettek, én mégis vásároltam előbb egy használt kocsit, aztán egy autószifont. Az előbbi még aznap a szervizbe került, az utóbbit én […]

Akkortájt készült el a templomot és a temetőt összekötő keskeny járda. A temető mélyebben fekszik, mint a templom, amelyet ráadásul a természetes szintkülönbségen túl egy mesterséges magaslatra építettek, emiatt egy rövid szakasz után lejtőssé válik az út. A járda melletti kocsiút megmaradt eredeti állapotában.

Nem volt nagy szegénység, de nélkülözés, az volt. Nagyapám nem tette le az esküt, ezért apám karácsonyra papírvonatot kapott. De… jól meg volt csinálva… ha jól emlékszem, lehajlítható kerekekkel. Budapest, 2013. VIII. 28.

[Hatása megfelel úgy 10 mg zolpidem-tartarátnak] Lefekvéskor eszembe jut, hogy ha lenne fatolltartóm, csak megtömném mohával, hogy olyan legyen, mint egy rekamié. Jönne aztán egy ágyrajáró egérke, ráfeküdne a mohára, én meg gondosan kiszedegetném a tűpárnából a tűket, (még mágnessel is átvizsgálnám), az egérke feje alá tenném, majd betakarnám őt szürke szemüvegtörlőmmel, amit különösen szeretne, […]