Eljátszadoztam sok ezer gondolattal, terített asztal a kezdet, Lucullus, Bacchus, Szodoma, vérben pácolt hús vagyok, semmi több.

nem hiszi hogy valaha szerelmes volt azaz a nagy könyv szerint szeretett tudod koraifjonti későnérő hévvel istennőt teremtve magának előbb ideából majd saját kezének formázásából előbb eszméből majd testből is nem hiszi hogy a tengervízből alkotás ebben a témában sokra viszi a tűzzel a só-nedvességet sistergető lángokkal való kreátorkodás segíti valójában semmit sem hitt és […]

(3) MOSOLYDOKTOR Mindenkihez van egy széles mosolya, csak ne kérj, ne kérdezz tőle semmit: rögtön átnézne a túloldalra, mert ő már csak ezt tudja,

Visky András: nevezd csak szeretetnek c. könyvére / 2 amíg nem mondok el mindent neked – tisztellek mert féltelek attól a sok kis gonoszságtól mit ha tudnál s ellened nap mint nap elkövetek sosem bocsátanál meg nekem

Ady Endre: Ki látott engem? Volt nálamnál már haragosabb Élet? S haragudtam-e, vagy csak hitem tévedt? Szivem vajon nem szent harang verője? Vagyok csakugyan dühök keverője?

kölcsönkapott időben élünk rosszul sáfárkodunk vele mégis kifolyik markunkból felissza a tér

(2) ARTISTÁK Láttam, amint elsötétült az ég pereme s a kigyúlt felhőről lassan leereszkedtetek, mintha csak pókfonálon.

Az út végén vár mindig valaki. Néha csak egy hóember. (2019)

hagytam hogy elhitesd idomítalak bár igyekszem vigyázni magamra egyre inkább hittem ismerlek rá tudlak venni immár hogy tüzes karikákon ugorj át hogy létrákon és kötélen balanszírozó székeken érezd otthon ha egy életpillanat-előadás kedvéért is otthonosan magad idomítalak és én is idomulok hozzád már nem használok annyi ostort kerítést és ketrecet már nem kell közénk annyi […]

Kákonyi Csilla: Exodus, 2009, olaj, vászon, 135 x 120 cm Mint zsúfolt bőrönd, olyan a vidék, hiába próbáljuk, mert nem csukódik, kilóg belőle még az esti ég vagy a folyó, itt kell hát néhány holmit

Când bătrânii se spală / Mikor az öregemberek mosakodnak Când bătrânii se spală, ploi seculare se scurg de pe pernele palmelor uscate, lucesc în râpele obrazului ros, așa se spală bătrânii, cu picioarele depărtate, cu demnitatea lui Ioan Botezătorul, aplecați deasupra ligheanului zincat,

Visky András: nevezd csak szeretetnek c. kötetére/1 – egyelőre Nincs keservesebb annál, mikor az életnek fordítasz hátat. Mintha lehetne élni háttal. Halálod alól feloldoz halála.

nem féltünk eleget mikor elképzeltük egymást? én hal voltam valami alkalmi vizekben nem éreztem otthon így jól sem magam te halsztál éppen de nem ilyen vízidegen halra vártál na mindegy lettem aztán valami kő az elitista kövek között és a habarcs kivetett magából a többiek elmozdítottak kihulltam te meg ha nem is várat de ház-várat […]

(1) SZOMSZÉDOK Valaki folyton szemetet éget, az alsó, a felső és srégen a túlsó, ma és szerre, sőt van úgy, hogy egyszerre, éjjel, a holdfényben,

I. az ember mindig azt gondolja, amit ő gondol az találóbb birtokában van már a múltnak, a jelen fölé nő a múltnak nem lehet kevesebb – kizárt s újra olvasva rég írt soraim, rácsodálkoztam bizony szabadabb voltam szabadságtalan butaságomban, a lényeget keresve már akkor

igazat mondani = ne hazudj egyenlő a kettő? ha nem mondod meg az igazat csak elhallgatod, magadba rejted ha kötelek kötöznek ahhoz, ami elmúlt, már hazudsz?

kezet nyújtok ki a franc tudja mi a cél evvel adni venni nyugtatni izgatni engem ne kérdezz kezet nyújtok s a gesztus elég kell legyen ilyet nem tettem soha s minden további ilyes gesztus attól függ miként értelmezed most e nóvumot nézd annyira vagyok önzetlen mint még soha én úgy érzem most vagyok a leggyengébb […]

Hol találkozunk? És hánykor? Már divatjamúlt kérdések. Megnőttek a távolságok, s szűkülnek a pillarések szembejövő fények miatt.

nem önkritika ez vagy nem az aktál pollkorrekt értelem szerinti mert mi történhetne legroszabb esetben…egy darabig egynéhány helyen nem közölne de ez ismerős írt már s fog még írni a fióknak jól vannak lesznek ők ketten mindig is megvoltak nem önnön tolak stuccolása ez hanem egy gyermekkori félelem írásos tükrözése visszapillantása: ha nem fütyörész a […]

A nem frusztrált lányok virágok, s a szirmaik játékterek, oda járnak játszani a szél-gyermekek,

Nyárvég, és egyre kurtább a nap. Kopó fénye szelídebb. Udvarunkhoz egyre közelebb lopózik a pusztuló rét. Testét a drótkerítésen átgyűrve lehuppan a vén eperfa tövébe.

ó só te ki nem élsz te tehetnél csak emberré minket

Ne értsd félre az ábrázatát, figyeld meg alaposabban, nem a csőből lettél, csövessé leszel szakálla, borostája takarja, hanem az elhivatott státusz torzonborz mindenhatósága.

Sóhaj A végén mind egy nagy sóhaj leszünk: Hát elment ez is! Repül a kő Megy az élet. Hol áll meg?

Sovány, köves földről nagyvilágra nézek ország peremére hullatott a fészek.