jó hogy tudja de az ellenkezőjét érzi születése óta jó hogy biztos: nincs olyan hogy lélek és test dualuma vagy duelluma pedig időtlen idők óta egymásra dobja préseli nemlétező lelkeit nem létző nem-lelkeit ezeket az állatokat a soul-zooszféra lakóit a saját szférája lakóit és ki tudja mi a búbánatos francnak hiszi hogy ez a bundás-bűzös […]

(Groteszk) Olvasok, egyre olvasok, keresek, tájékozódom ebben a digitális őserdőben, bizonyos értelemben emberre vadászó kannibál vagyok, eszem az embert:

Jöttek azok, akikben másod- harmadfokú égési sebekként sajogtak a strófák, akikről lerohadt vagy lehullt a fekete kabát, kötőszövetek, sejtek, pórusok pőresége, csontok eresztékei szállították a kényszerképzeteket, kényszermozdulatok, rángások,

Sarkig tárt ajtóval születtem, elszállásoltam volna az egész világot a beáramló szédületben, táncoltak kancsón, falon boldog tulipánok:

mindig szerettem volna meglovagolni a szerelmet s mindig szerettem volna ha a szerelem egy bazinagy szárnyas izé lenne amolyan félvad-háziasított egyfejű sárkány melyet tonnaszám csirkeaprólékkal etetek hogy meg nem egyen de legyen vad szárnyaló érzelmem s az első sárknyom mégis hozzámkapott az első beleharapott anyámba is s mindkettőnket fél-élve-félbehagyott / a második sokkal jobb példány […]

Az Ebhát iskolapálya felőli oldalán a második ház kapuja. Megroggyant eresztékei már rég nem bírták a ki-benyitogatás nyikorgó bírálatát. A zöldre festett, felül rácsos nagykapun rég nem gördült be a nyár érett terheit cipelő szekér.

1997 mint két bolygó közé szorulva kettős nehézkedéssel szóltam az orvosnak hogy fogy el az időm

1. Sz. 1944, Szászrégen-mh. 2016, Gyimesek. Költő, tanár, újságíró. Marosvásárhelyen végzi iskoláit. Kezdetben Gyergyószentmiklós közelében községi iskolai tanár, majd a Csíkszeredában megjelenő új megyei lap, a Hargita szerkesztője lesz. 1970-ben jelenik meg első verseskötete a Forrás sorozatban (Üveghegyek). 1995-ben az orosházai Helios kiadónál jelent meg Látlelet c. verses füzete (a Lírai barangoló c. sorozatban), amikor […]

Lesz-e még egyszer, lesz-e még jobb kor? Nem biztathatnál e percnél jobbkor. Szép kígyó bájol, a neve Fondor: higgyem el, a víz jobb, mint az óbor, ilyen időkben, mikor a horror denevérszárnyon szabadon tombol.

cigarettázott ivott is a kósza téboly mentén

annyira közel ment önmagához hogy mire eszébe jutott a robbanékonyság figyelmeztetése annak a veszélye hogy auto- és heterogresszivitás szívárgásszintje eléri a kritikus belobbanást vagy anélkül hogy éltek volna még a néhai szülői figyelmeztetések hogy ne légy apád ne menj neki mindannak minek elébe nem tudsz menni s miután ezek a riasztások elmentek a jófrancba és […]

Nyárutó Alig harmatoz, langyos nyári eső csapkod a barna tarlón, s kupaktanácsba gyűl az álmos, más tájra készülő madárraj.

apám szellemével viaskodtam előszedett két-három félig üres füzetet hogy azt a kicsi oroszt

el akar távolodni a szívétől legyen csak egyszerű motor működtető semmi más hisz amióta komolyabban veszi csak bajt okoz magának s ha már a szívet hagyná elhagyná a lelkét is melyről tudja hogy nincs de amelyről annyit beszéltek neki hogy már személyes perszónaként érzékeli ezzel is csak baja akadt s méghozzá úgy hogy nincs is…vicces […]

Nyári mezőn, zivatar idején állhatatosan kerestem az eső határát gyermekkoromban. Inam szakadtáig futottam afelé a pont felé, ahol látni az eső peremét, ahol még esik, s ahol már nem esik.

Kicserepesedett testtel, hőállón, hangszigetelve, hogy már apád-anyád fekete évtizedek alól, a láthatár mögül, visszhangok ismétlődéseiben sem érinthet meg, szólhat hozzád, hamis hangszálakon játszik egy jelmezes szimfóniát viasz-ábrázatod, kezedben logarléc helyett jogar, luxusszállód meg rácsos ablakú, szigorított templom, Atyád börtönőr.

nem hiszem hogy voltak előttünk igen okos könyvek mondják hogy mennyire is vagyunk az elsőktől a fáról lejövőktől a követ pattintóktól és így tovább de én nem hiszem mert mi találtuk ki az okos-baromságokat a hímnemű igazságokat a nőneműeket is melyek csak tőlünk eshetnek teherbe s értünk szülnek igazság-szalagon színigaz többszörös ikreket mi találtuk ki […]

…valami mást,’ valami félreérthetetlen, boldog nekibuzdulást – talán régizene fesztivált! Jómagam akkor is végighallgattam, – néztem volna a koncerteket, ha igazi sor kígyózik a pénztár előtt, oly hosszú, és a várakozásban annyira türelmes, mint például a Musée du Jou de Paume előtt, Párizs bármelyik nyári, akár téli napján.

Pe obrazul taților / Apáink arcán În Ardeal dâmburile abrupte noaptea se înfundă-n bărbati, pârâind se vor umfla magulele, și umbrele în ochii măncați privesc, privesc tărăgănând, milenar, pe malul răbdării pădurile pârlite. Degeaba a mânjit pe pajiște sloganuri și sânge de vițel,

Pe frunzet / Avaron Câzând în nas pe frunzet, învârtindu-se pe câmp trăsnit, omul încă vorbește singur, ca cel ce n-a primit peste gură,

Nagy palotát épített magának, ettől boldog ő. Lakásom küszöbe, ha kopik a sok betérőtől, én vagyok boldog. Mindenki a maga törvénye szerint.

Mint csiga Mint csiga házát, Születéstől halálig Hordom keresztem.

Rövid álomkép Vízy Dorka emlékének Azt álmodtam, hogy szép vagy, mint egy film vége, de ezt megírta már más, másról, aki él.

Nézem a Marost – víz és idő. Vallom már: az idő is folyó, s eltűnünk mi, mint a folyó, Arcunk is elfut, mint az idő.

mikor még hittem valamiben még mintha akkor éreztem amint elalszik vállamon egy angyal de persze kellett ehhez egy távolsági busz távolság ami mintha sosem fogyott volna és kellett várjon valaki meg küldjön valami és így éreztem hogy vállamon alszik ez a papagályszerű figura mely angyalian nem volt színes túlvilágian volt egyszerű elméletileg tanácsolni védeni jött […]