Hazaszeretet Mézeskalács házikód fedele lerágva. Állsz, félgyarmati sorsod ködében. Egyik szemed gyümölcseinek próbál örülni, a másik halottait siratja.

napló… melodráma bemutatva némán

Öcsikém „Neved mostantól örök életű” (Shakespeare) ó jaj sírversed is magad írtad Neved mostantól örök életű vésik fejfádra saját soraid Emléked innen nem vész soha már – én ha meghalok, végleg meghalok –

Szinapszis Hitdilemma: magasság vagy mélység? Szédítő magasság s szédítő a kétség. Bábel A gyűlöletre nincs ír, őseredet, Benne elég a szeretet, füstbe megy.

Az irodalom nem nyelv-, sem pedig nemzetmentő mostanában. Nem vátesz és nem dörgő hangú hitvitázó. Egyszer a házigazda meghívott a medvelesre, ami az irodalmi est kapcsolt izgalma lehetett. Az sem kizárt, hogy irodalmat lesni a medveles ürügyén.

(ujjgyakorlat) Lustaság Furcsa ficammal múlnak a percek. Téboly felkerekedni. Szivárványos gömb Mekkora marha voltam. Szélnek eresztve száll buborékom.

Hörcsögöké a haza. Darazsaké a tér. Kígyóbűvölőké az utca.

Amintire de o noapte de vară / Emlékezés egy nyár-éjszakára Din Cer îngeri turbați au dat Alarmă pe Pământul trist, Sute de tineri s-au desfrânat, Sute de stele au căzut, Sute de cununi s-au destrămat:

„Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed…” Ézsiás könyve 60:19. Ártalmatlannak tűnt a hívatlan vendég. Pár napig, esetleg egy-két hétig marad, aztán eltűnik. Hazudott.

Mit sajnálok mikor elmúlt a múlt? Az elszalasztott sanszokat. A jövőt, amiből hiányoznak. Mindenképp üreges az arc.

Székely Ferenc: Levél Édesanyámhoz Anyám, újból írok — tudom, régen várod. Arcomon mosolyod, szívemben bánatod.

a frankfurti torony frankfurtban egy torony szórja a pontos időt a pontos idő árad fénysebességgel gömbalakban

A ketrecbe zárt vadállat Éberségével Nézem a jövőt, ami elszállt A kisebbség kisebbségével

A pók belakja a hálót, a háló belakja a házat, albérlők pihennek a csapdák melegében.

(Lírai reflexió Marin Sorescu Táncolj! c.versére) Látod ezt a tollat? Könyvtárban találtam, egy nyitott könyvön – Valamely felhők közt járó hagyhatta hátra,

PAVEL ŞUŞARĂ: SISSI avagy késői levél Elisabetta Amelia Eugenia de Wittelsbach-nak, Ausztria Császárnőjének és Magyarország Királynőjének, akit az egész Császárság Sissinek nevez, levél, amelyet soha nem küldök el, nem is azért, mintha félénk és gátlásos férfiú lennék, bár ezt is mondhatnám, hanem mert megbízható forrásból tudom, hogy a Birodalomban hemzsegnek a kémek,

Mint az olvasóban az egyre kisebb gyöngyök, a más és más imára hangolók, úgy jönnek kisebb s kisebb békebeliségek, s hagynak magunkra, akár az angolok. Budapest, 2020. IV. 27.

Nem függhetek egész nap mozdulatlan pókként a világhálón, tornáztatnom kell a memóriámat… ez az alattomos vírus velem együtt azt is bezárta:

Leülepedett a por, szürkén, piszkosan. Bégetnek, ugatnak, nem kérdezek, nem mérlegelek – úgy, mint a bronzharang.

Itthon vagyok, közel magamhoz, szembenézhetek azzal, aki valójában vagyok.

…minden itt marad, és a hűséges tárgyak, ha már elmentünk, mögöttünk összesúgnak –

Korábban bő válogatást közöltünk a szerző vírusos időkben született rendhagyó paródia-gyűjteményéből, amelyet első ízben közösségi oldalán tett közzé. Közlésünk végén jeleztük, a kolozsvári Ábel kiadó vállalta a gazdag anyag megjelentetését; az alábbi két, történelemnépszerűsítők, illetve Karinthy Frigyes modorában írt darabokat most a gyűjtemény zárófejezeteiként nyugtázzuk. (CsG)

S. I. emlékére Hát ez lett, Pista, ötperces nyugdíj. Lötyögő nadrág, lötyögő cipő.

Látjátok feleim, egyszerre meghalt*, ő, akit tegnap még tapsolt az aszfalt: átrajzolta a Földet, fölszállott a Holdra,

Szilágyi Domokosnak Ígéretekkel, kényszerekkel Ölel magához a világ. Csak egyszer adja meg magát, S örökre kárhozott az ember.