Hallgatjuk a zenét Vagy átsietünk képzelt tereken Melyik pillanatot éli újra át Testetlen emlékezetem A bomlott földön A szilánkok szomorú halmazán Ha az őrület Megfojtotta az életet…

itt az idő megenyhülni várni hogy megszűnjön a kötődés elképzelni az elszakadást a fájdalomtól

Valentin nap szerelmi dalunk játszik örök madárdal

A fintor az én nehéztüzérségem, nem az ordítás és nem a kiáltvány; a szép kifejezés csupán az állvány, azon inog a hős a népmesében.

Váci Mihály emlékére Könnyű most rálegyinteni! A szobra is olyan sovány, hogy a varjú már a vállán károg – madárijesztőnek hiszi.

Csak ezt az utat el ne hagyjam A jegenye-fasoron által az út velem a Napba szárnyal, a Napba, mely az útnak végén vörös tűzben vár a hegy élén.

Markovics Ferenc fotójára Megy a gőzös, megy pöfögve, haragos az ég fölötte. Megy a vonat, sebesen megy – s mintha üldözné a felleg,

Felemelő látvány / Spectacle rassurant Csupa fény, csupa vidámság minden, A fürge pók színezüst szálból Csipkét horgol a selyemingen, Amit a karcsú tulipán hord.

Szabólőrincesen Múltkor bekopogott a járvány, épp egy asszonyon költőztem én, és szóltam: biológiai ártány, és ármány is, hát most kell költemény?

Szörnyen félek / Teamă grozavă Elképzelem, hogy minden létező. Igazság ez, mit nem tagadhatok. Azt képzelem, még meg se születtem, s mindjárt szabadabb, boldogabb vagyok.

alig-alig moccan köröttem a lég mint női név a karantén magával ragad nem látok semmi örvénylést veszélyt a baj ha van most fontolva halad

Túléltem Ceaușescu helikopterét és a zsarnokok ambróziával hintett, visszajáró kísértete sem ölt még meg, túléltem az élelmiszerjegyeket és az első szerelmemet,

Az elfeledkezés enyhülete Kék kristályvázákat tör a csendben Kék hegedűk visonganak Magasan ereinkben.

(Egy tiszta pillanat emléke) 2011. X. 7. Őszi téboly lök hűs leplű kórterembe. Ablaknyitás. Szél. Budapest, 2020. III. 20.

Játékszín A lakáspiachoz fölzárkóztak az aluljárók. Papondekli pódiumon tátog a babiloni kórus. Hangyánk is Ugyanúgy érzünk, ha hagyják, egyre jár koponyánk, hangyánk.

Hold és Nap villantja arany arcod látlak érezlek 2020. február 25.

ajánlom neked, Vasile Nevetésed egy robbanó vízesés hozz nekem boldogságot.

szénaillatból bomlik ki képed szigorú szikár alakod

Majd visszatérünk, akár a delfinek Velence kitisztult vizébe. Nem sóhajtozunk senkinek, csak felnézünk az azúr égre.

Kertészesen A hatóságok tegnap bejelentették, hogy otthon kell ülnünk. Először furcsálltam ezt a drákói intézkedést, de aztán beláttam, hogy igazuk van, természetesen. A Facebookon láttam a bevásárlókocsikkal iszonyú halmokat cipelő embereket, és elámultam. Mégis beláttam azonban, hogy az ember ilyen, pánikos és kielégíthetetlen, és bizonyos értelemben persze igaza van.

Szőke húgom fehér szívén Fekete kislánya lüktető körvonala Már nézdel, mordul Az apró mongol.

A tél a születés árnyéka. Megvilágosodik, miként az örök nyugalomban levő lélek. Formát kap az árnyék, amely elmosódott volt. Lesz belőle óceán, Ősleves, kopoltyú, szárny, vágy, boldogság és bűnhődés. Fölébe hajolnak a mulandóság sárga virágai. Forrás: Irodalmi Jelen, 2020/3. szám

Sándor napján megszakad a tél”.” (Weöres Sándor) Sándor napján szívemben zord tél huszonhat év ó rég elmentél fél szívemben ó örök a tél (Sepsiszentgyörgy, 2020. március 18.)

Piros rózsa bőrömön piros rózsa lüktet és a nyílt sebből egyre nő

Fűszálakon A harmatcseppek Mikor homályban Gyönge fény készül