(Felülnézet) Barna dombok hűs sávjai A szürke, zöld, a kék, a bordó Árkok, sziklák vájatai Aztán a szél, a zúgó, forgó A víz, a lila és ezüst

December – gyermeket váró asszony. Megfáradt esztendő, túlélésre készül. Gyermeket hoz világra az Asszony, de akit hord, s most eljő, kinek lesz gyermeke?

Útszéli körtefák a Faragói-tó alatt A gyümölcsfa magába szívja volt madarai énekét. Aranyló rozsmezők szőkítik a napot, őrt állanak a tikkadt pipacsok.

Sz. 1951, Éradony – mh. 2015. Iskoláit Székelyhídon és Nagyváradon végezte, magyar–német szakos tanári végzettséget szerzett a kolozsvári egyetemen. Előbb tanár Szatmárnémetiben, majd a bukaresti Hét, Romániai Magyar Szó, Erdélyi Napló szerkesztője. Költészetének legértékesebb darabjai a múlt század nyolcvanas éveiben keletkeztek. Két sikeres verseskötet megjelenése után költői hallgatásba burkolózott; szerkesztői, publicisztikai munkát végzett.

Valaki sír helyettem is Valaki helyettem alszik Alszik valaki, valaki sír Sírása idáig hallszik.

bűnbeesés előtt víz volt a víz homok a homok lassú ütemű kattogás a vasból öntött ferrokliométer isten ajándéka az unalmas leckék után

Mintha Jézus lépdelt volnafürdőköpenyben, szakállasana süppedős, hullámos homokban.

az utolsó halottak napja óta a gyorslábú Merkúr egyszer körbeszaladt a Nap körül kedd volt éppen meghalt valakim a szeme mozdulatát hagyta reám

Enyészik időnk, mint minden Mit fekete sublótjainkba feledésül Bedobáltunk Megy a szekér, hullnak a lomok Minden költözéskor.

A lényeg képzet. Hogy valami okosat olvassak ki a világból, a konkrét dolgokból összegyúrom… …ami már csak elvonatkoztatás.

Mellékbüntetés Évismétlés lett. Hazakísértem. A nadrágszíjat előkészítették. — Megbuktál nekem.

Szabadon (Ismerős és ismeretlen barátaimnak Újévre) Orsóként forgok önmagamban Spirálként felnövő falakban A semmi házát építem Magam halálnak készítem Eltépődöm a rácsoktól Az áldástól, az átoktól

Hósubát terít december a fázó őszi kertre, kikandikál még itt-ott a fű, de oly erőtlen,

Zöld csillag piros alapon. És ha színvak vagyok? Szürke a szürkén? Budapest, 2020. I. 31.

amióta kiszáradt a tatárjuharfácska előlem ablakomon ha kitekintek

ő rejtőzik mint a hold mögött a felhők

1. Jó he­lyen szület­tem jó időben, mert le tud­tam élni az éle­tem. Nem let­tem mártír, nem let­tem hős, nem kérik számon a cso­datételt,

Halott jelzők, halott metaforák, alany, állítmány, tárgy ami marad, Letörlik a port, a bővítményeket.

— Gyönyörű! Gyönyörű! — gyúródtak be a fürdőszobába megnézni a kétéves kislány lecsutakolását.

(Csáki Zsolt emlékére) Siklok a fények tompuló szélére, talán álom, Fogy a levegő körülöttem, meddig kell számolnom. Gyertyaállásban, derengésben, égő kesergésben, Kívánj magadnak szép halált, maradj Isten ölében.

felhasítottam az esőcsepp vízburkát legalább 4 milliárd éves molekulák voltak benne

hideg éjszaka a rózsabokor egy szőnyege

A napnyugta aranyba vonta e fiatal erdő fakoronáit, tölgyek terebélyesednek, bükkök szürkülnek, és felsír egy-egy madárcseresznye, az égerekig már nem jut el a fény.

„Batyum: a legsúlyosabb Nincsen,” (Ady Endre) Batyum: a legsúlyosabb Nincsen, Utam: szent Fiam után menni A sorsom: menni, menni, menni

Az első vers Még nincs vers, irigység, ármány, pedig már költőt avat az ábránd. Halandó kaland Pukedliztek, szavukat betartották, testhez illős ruhákat hordtak. Senki se látja: nem hagyták hátra az örökösöknek a holtak.