Mint jó testvére a mának, úgy jön el a holnap – elkerülnek az álmok, ha nincs akihez szólhass.

véremben örvénylik apai anyai piros betűs tehát veszélyes ünnep a mai Budapest, 2019. XII. 24.

Sajnos nem mondhatom: nem utáltam senkit, de hát ez a kezdet legyen újra meghitt, mintha minden egyes embert úgy szeretnék, mint a régi kedves és krúdys cemendék.

Karácsony – Noël Sötét az ég, a föld fehér, Víg harangok hangja hallik. Megszületett Jézus, a Szűz Arca fia fölé hajlik.

(szilveszteri versmix) Szép hó, fényes, hűvös és metsző, (Az üdvös értelem rokonának tetsző) Jó melegítő, tiszta fehérség, Borítsd be a rossz föld keserű kérgét! (Sík Sándor: Újévi reménykedés) Véget ért a Szilveszter-éji szender. Felkelne az ember. De nem mer. Mert jön a kenetes Basszusú szemetes. És jön a gyászos Szopránu gázos. Jön a májfoltos Sarki […]

Nem kívánok senkinek se különösebben nagy dolgot. Mindenki, amennyire tud, legyen boldog.

télen is csepereg elgörögösödtünk éghajlatváltozás csinál ilyeneket

Tudom, nem nagyon klappol egy ilyen fogalom év végi csöndes visszapillantásomhoz: csak könyvelők húznak vonalat s adnak össze hideg számoszlopokat, aztán az eredményből fejcsóválva néhány apróságot levonnak.

behozom a fürdőszoba hideg csempéi közé karácsonyra a kaktuszt

Lassan elmegy ez az év is, emlékeket hullatsz, mintha szökőkút mellett mennél el nyáron, rád permetez, nézed a barátaid a tükörben, arcuk ráncos, hajuk ősz, vicsorognak,

Angyalodra vártál, de Imhotep költött fel: ébredj, ébredj Kelemen! Váraidat a Gonosz lerombolta, Erdélyed puszta és kietlen. Az új világrend sörhabot ontó kocsma, te munkanélküli lettél, Gépek építenek művárosokat, sziklaszívedben reped a tél.

Kicsi fa… – Little Tree Kicsi fa, kis csendes karácsonyfa olyan kicsiny vagy, inkább olyan, mint egy virág, ki talált rád az erdőben és nagyon bántad, hogy elhozott?

Földem fölött Nagy sárga báb vagyok, akiben egy Egész életen át érett a lélek. Amely csak akkor ébred más létre, Ha ezen a földön égit remélhet.

Vad csengettyűszó, halj el… – Ring Out, Wild Bells Vad csengettyűszó, halj el az éjben, hol fagyos fényben úszik a felhő! A végét járja ez az év éppen, hagyd hát meghalni, s némulj, vad csengő!

Kölcsönt kaptam csak Egy bizonyos időre. Lélekvándorlás.

Palocsay Zsigmondnak odaátra

Sárkányként ereszkedik le az este, megremegek, Rémek úsznak az égen, vagy talán bérgyilkos gémek. Magas fákat keresnek, trombitálnak, összecsapnak, Üstökösként zuhan a csend, a zsindelyek roppannak.

S. Szőnyi Lajos linómetszeteivel Az 1944-ben mártírhalált halt Radnóti Miklós költeménye – Ének a négerről, aki a városba ment – 1934-ben jelent meg különálló füzetben S. Szőnyi Lajos linómetszeteivel. Már megjelenése pillanatában ritkaságnak számított e kiadvány, melyből ötszáz számozott amatőrpéldány készült. Az egymást ihletetten kiegészítő lírai szöveg és grafika által egy megbolydult világ harci kiáltásba […]

téli szürkület behavazott táj kap kékesszürke szűrőt ó mennyi emlék

álmomban buliban voltam – hamarabb s tovább aludtam – öregek otthonában lehettem

Látjátok, feleim, szümtükkel mik vogymuk? Kis mákos bejgli, csendes éj, és házunk már paradicsom.

Apa ül és hallgat, tükörbe néz, nem körbe, nem oldalra, egyenesen magával szembe, ahogy az öregek.

Amikor kilépett a lépcsőházból, nagy, aranyos keretbe botlott: a képen már csak egy fül és egy nyakkendős ingmell látszott.

álmok perselye valahol felgyűlnek az el nem költött álmok csörren az ezüstpénz világom újabb fehér foltja

Édesapám ilyenkor, szent karácsony táján, valahogy így faragná a beszédét: Látom jászolban Őt mint újszülött gyermeket anyja szerető karjaiban, mintha sosem nőtt volna fel;