létezem életemet valósággá szőttem átírtam

Majdnem három évtizedig álltam egy elit klub előtt, vitatkoztam a kidobóemberrel, magyaráztam, hogy amiért még nem vagyok tag, azért lehetnék,

vers a Notre Dame lángolása közben ég még a templom s a púpos toronyőrt hiába keressük a kormos téglák között voltak-e szentek barna csontocskái martalékai az újkori tűznek ez jutott eszembe s hogy éppen sétáltam mikor felcsaptak a pokoli lángok

mint pálcikáról a zsiványpecsenye úgy foszlik le rólad az új kor ábrándja mennyekbe aligha jutsz nem hívott senki csak mások vonulnak Budapest, 2019. IV. 12

nincs nincs nincs jogom nincs semmilyen alapom vádolni téged, nem ismerlek még Isten is úgy ismer meg ha bemutatkozol

Cseresznyevirág nem nyílsz? Épp japán sztrájkból ébred a fejsze. (2019)

Fölbuzgott. S ahol kihűlt, sóterhét kristályba rakta. Mélybe visszahullva felhevült s otthagyott terhét újraolvasztotta.

khaki függönnyel bevont fal előtt kiöltözött tanítónők sorfala egy-egy szegfűvel

forrón kutakodik a vers nadrágokban szoknyák alatt viszi vidáman pimaszul ami a kezébe akad

s a szavak hívnak ki sem mondanak ha elindulsz magukba vonzanak

mint torokfájás amikor alattomban szellőztetéskor

A vád úgy ér méltánytalan, hogy fel kell adjam önmagam. Lápi, rothadó világból az értelem gáza lángol.

Harmincöt éves korában, április 8-án hunyt el Gyergyószentmiklóson Burján Gál Enikő festőművész és költő, a Káfé főnix alkalmi munkatársa, Burján Emil szobrászművész és Gál Éva Emese költőnő egyetlen gyermeke. (Egyik dalának címbe emelt szavai sorsszerűeknek bizonyultak.)

szívből szeretni szeretnélek ringatni kicsit ó

…Orbán Balázsra emlékezem Ő Hadak útján van, végleg hazament, Csaba útján nyugvó képviselője a székelység örökének. Néha figyelnek hírnökök és ha segíteni kell lent,

Kovács András Ferenc: Északi színház Ophelia volt Akkoriban – esténként Folyton megőrült, Fuldokolt az örömtől,

A rue Vavinen mentem, szembejött Az örmény festő, emlékszem, köszönt, Amit máskor nem is szokott soha.

állok a parnasszus egy kisebb téglapiramisán félig meszesek a téglák mintha millió rőtbarna habos tortán állnék

Tartalom: * Levél a munkatársaknak * Játék József Attilával – szerk. Cseke Gábor * Elekes Ferenc: Távolság és üveggolyó * Csata Ernő: Költészet és játék * B. Tomos Hajnal: Költészetet játszani – valóságosan * Jóna Dávid: Homo ludens * Tóth Mónika: Szeretem mások játékosságát olvasni * Demeter Mária: Kicsi dolgok… * Székely-Benczédi Endre: Nem babra […]

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat. Markó Béla: Csatolmány. Versek 2011-2013. (Bookart Kiadó, 2013. Szerkesztő: Kovács András Ferenc. Tipográfia és kötésterv: Hajdú Áron. […]

Ha majd a Montparnasse-on jársz s melegen süt a párizsi nap, szél kapdos fehér papírokat s a Szajna mellett antik könyvet árul csitri szellő s szoknyád alá nyúl…

mindent meg lehet fogni: a csésze fülét a fogkefédet a fogason hagyott almazöld inget,

Fehér Illés műfordításaiból Lehajtott fők – Pognute glave …angyalszárnyú kék kristály, a lét idegrendszerének nyüszítő hálózata, halottak élén őgyelgő árva fiúcska… Juhász Ferenc Szegedre sínbusszal érkezve József Attila megkapó szobra előtt találtam magam.

(Ami elönt) Költő, nekem a versed kell, nem foltos, színlelt életed (így gondolkodott olvasó).

Áprily Lajosnak Novemberi esődben állok én. Remete-sóhaj szabad életre csábít. Hulló őszi levél hegyén szónyi csepp csüng. Napfénycsók kellene.