Apám szerint egy remek falábbalderűsen elboldogulhatsz, ő mondta, akit a lőszerraktárpiszkosul palira vett,tábori konyhán étkezik azóta,édenkertjében is van egy frontvonal.

„Hol vagytok, hé, kóbor kuvaszkutyák”Jékely Zoltán: Ballada a kóbor kutyákról Hej! Eltűntek a kóbor kutyák,egyet sem látok a környékenmár évek óta – minden zugát ismerem pedig: sok ösvényen,úton járok, szűk padon ülökkánikulában… vad hidegbenreszketve, félve, hogy meghűlök.

Leszállt az este.Az egyik barátom azonproblémájával jött hozzám,hogy lelke nincs szárazon,sodródik s bizonytalan,

*** / *** úgy vágyom én rádúgy vágyom én rád ahogy a sör egy jégkockáraahogy egy halott élni vágyna ahogy London vágyik a ködres a dó egy szép énekesnőre

ha levakarhatná kiket magához édesgetettgorombultüskéket növesztvede a felszúrt virágok nem távoznak

A kamasz katona zárkózott és visszavonult. Szabadnapjain meg-meglátogatja barátait, Pákhot és Orlayt, akik a szegény diákszállásokon alig élnek kényelmesebben, mint ő a kaszárnyában, Sass Istvánt, aki a sárszentlőrinci iskola után most Sopronban tanul.De a gyermek katona csak a régi jóbarátnak nyitja meg szívét. A többiekkel a kamaszok szokásos jókedvű hangján beszél. Eltréfálódik velük — a […]

Boldog magány.Az álmok vízesése összeomlikszívem kapujában

Hogy köszönjem meganyám gondozójánakfáradságát,törődöttségét?Húsz deka porcelánangyalvajon elég lesz-e? Budapest, 2022. I. 11.

Juhászkutyák Karám előtt három lompos ugat,felettük éhesen szállnak a varjak.Tudják: ők falják fel hullájukat,mit téli farkasok miszlikbe martak. Kalota felé A csillagos falutornya felett,mint léghajó, kék ködtömeg lebeg:a pára, melyet álmukban leheltekfáradt barmok s fáradtabb emberek.

nem értemmiért keresteleks miért hagyottégett ízta hamulelkedbennem

…Pesten a Vörös Ökörben, ahol apja is megszállni szokott, van egypár napi hitele, egy-két nap a légvételre… Miből élt attól fogva, hogy innen is kicsöppent, miután apjával a vendéglőben véletlenül összeakadt, de szerencsésen megszökött tőle? Éjszakánként a rákosmezei csűrökben és istállókban húzza meg magát. Napközben is ott csatangol, keserű, egy kicsit kisfaludyas gondok emésztik.Olyanok, aminők […]

(ballada) Ami igaz reggel,Leomlik estére,Ami hamis éjjel,Igaz lesz ebédre.Elburjánzik estére,Ami mag volt reggel,Hulla lesz ebédre,Aki világra jött éjjel.

Mennyi idő eltelt bennem veletek,mennyi kiáltás megöregedett,mennyi sírás,mennyi minden, aminek nevet sem tudok adni.

JÉKELY ZOLTÁN: BALLADA A KÓBOR KUTYÁKRÓLVillon emlékének Hol vagytok, hé, kóbor kuvaszkutyák,hogy bírjátok ki mostanság a sorsot?Talán nyulat gyilkoltok s őzsutát,vagy kunyhótájról koncokat raboltok?Lehet, hogy erdőszélen kóboroltoks irhátoknak nem árt a hó s hideg,mert éjjelente most nem panaszoltok,vonítgatás a tért nem tölti meg.

lépteim kopognaklétemenelőttem álla végtelen

sárgarézüstötlopott a tunya cselédrézüstünk többé

…A fiú már akkor sem az a kapkodó, „művészi” természet, aminőnek a költőket ábrázolni szokás. Meggondolt, állhatatos, mert nagy elhatározásokra képes jellem. De ebben a helyzetben egy halvány célzás is elég neki. Az apai dorgálás az utolsó köteléktől is felszabadítja, hogy sarkára álljon, szabadon szembeforduljon, harcra keljen az élettel, amelyet hivatása megváltoztatni. A eszköz megválasztásánál […]

Csak egyet kondul s ismét egyet, a gyászt, a döbbenést, a csendet aprózza, mint terhét a hangya, a község kis lélekharangja.

Ne félj, az óra meg nem áll,szelek szűnnek, vizek apadnak.Hiába hosszú, vége leszaz éjszakai sivatagnak. Sívó, sötét homok feletta hajnalszél kibontja szárnyáts elmenekül a puszta-rém,a bíboros ruháju skárlát. Ne félj, az óra meg nem áll.Reggel felé elszáll a láz is,reggelre enyhülés fogad,forrásvizes, hűvös oázis. Új fénnyel csillogó utunkriasztó árnyékkal nem állja,sem orgonálva nem kiséra bú […]

Kéken Dereng a hold a néptelen vidéken. A tar hegyek, mint álmodó vadak, Mint ázott barmok, úgy párállanak, Süttetvén sovány hátukat a holddal. Hullámzik, szuszog, lüktet a hegyoldal.

(Reflexióvers Cselényi Béla egy linóleumszőnyeg mintájára c. alkotására) Bejárni a műperzsatörökös mintáit,előbb csak játékosan,a keret vékonycsíkján elindulva,

jó lenne egy olyan szelfifotóhogy hull csak hull csak hull csak hull a hóvillanydrótra ül onnan hunyorogmíg becsukódnak mind az ablakok

Az apa nemcsak megértést, hanem türelmet is keveset mutat csapongó természetű fia ötletei iránt. A hiszékeny öreg tervezőt idegesítik a fiatal tervező merész vágyai, s mivel ő már csalódott, apai szigorral akarja elfojtani annak önhitt álmodozásait, nem sejtve, hogy az tőle a hiszékenységgel a nyakasságot is örökölte. A család békés egén nap nap után haragos […]

Lehull a vadludak hangjaés mellkasunkhoz csapódik,mint ahogy kavics a hallgatag tükrökkel ütközik.

kergetjük egymás bábjaita sakktábla hatvannégyes mezejénhány waterloo don kanyar doberdo segesvárvan elrejtve a fekete fehér négyzetek aláhány életreszóló tanulságcselszövés titkos megbízatás hősi halálostoba önfeladás teremtődik újra s mindig máskénta táblán elnézem fogyatkozó seregemó hogy hullnak kaszabolódnak nem is érettemcsak miattam gyalogok tisztekde még egérutat nyerhet a vezérél a remény is s végső esetbenminden újrajátszható Forrás: […]