félek jön a nagyvilág lopva, óriáspók jaj, félek, megesz! kattogó hangsorral csörög terminátor marokból van, félek, megesz

életében elgondoltam ahogy ott ült szembe’ velem s néztem csíkos pizsamáját nemsokára történelem Budapest, 2021. VIII. 28.

(pillarésnyi szemszögből) Fellázadt, tombol, gyújtogat a nyár, eddig aligha látott forradalmár: Molotov-koktélokat hajít a fákra, menekül a csalit,

Timihez, Tündihez Jön egy veréb, Csipeget, Csipeget, Szégyenbe hoz Titeket, Titeket,

Augusztusnak is vége. Az ablakon beáramló csend hűvös fénye az őszé már. Itt van, érzem:

La expoziţie / Kiállításon Lui Nagy Albert / Nagy Albertnek Cel căruia atotcuprinsul i se pare strâmt: creează dânsul. Astfel se deprinde pământul cu ordinea, Ordinea cu pământul.

Fehér Illés műfordításaiból A napi hősök gyászbeszéde /Nekrolog dnevnih heroja Hallgatózz! Ne pislogj! Képeslapok halott hősei vagyunk. Te és én, összeállított fényképek. Teher a családi negatívok őrzői számára.

Tessék parancsolni! Ez itt az étlap: ép testben szép lékek, ki füvet vet fűbe harap, ki mint szedi lábát úgy tapossa vágyát.

megszalad a forró kés hegye kézfejembe suvad látom ma is ott a heg pergelt cukor rondította

Lényeg Nem emlékszem semmire, ami fontos volt A lényegtelen érdekel csak A fontos dolgok meghaltak És semmi se fontos már Csak én vagyok fontos- kodó halottja önmagamnak

Persze, hogy őrizett: önszántából, vagy szolgálati feladatként- (annyi év után ez már nem lehet lényeges) Szóval, tette a dolgát, tűnt, hogy lelkiismeretesen, még szemhéjamat is felhúzta éjjelente s megleste az álmok kóválygását,

Mostan pedig verscímeket írok… Tűzkör és holdudvar Vers az örök nincsről Nem igazán tudom… Simogató jég

születésnapomra egy tollat kaptam… …kaptam egy tollat … kaptam… kaptam teli van ajándék-tollal a fiókom

Végső rostálás Szikár szavak Alany, állítmány Pár jelző marad

tülköl a hajó membránja a nagy tenger sirályvijjogás Budapest, 2021. VIII. 25. a rettegi legyek minden légyzümmögés azt a régi rettegi ébredést idézi mikor két sárga ragacsos csíkon haldoklottak embertervezte sunyi kínhalállal Budapest, 2021. VIII. 26.

talpam alatt ha celofán zörög hétköznapot jelez lehajolok néhány nap múlva nyögve egyet megfogom pedálos vederbe dobom egy talpalatnyival nőtt a lakásom Budapest, 2021. VIII. 23.

Már vesszők sem választják el napjainkat, összefüggő baltacsattogások csonkítják torzzá a szavakat.

„Nekem ne legyen boldog és világoskék az irodalom, hanem fekete, mint az alvadt vér.” Szabó Magda Nekem az irodalom egy ház: a kenyér háza, ahol gyermek születik fekete éjszakába’.

Komoly moly-gond Megint egy új moly Jött elő- Kelő, de nem kell ő Nekem, se semmi más

(Sz. Gézának, utólag) Úgy mentél el, mint ki éppen érkezik, meddő agyzugokban virágzást vétkezik.

Ül a padon az írónő, háttal az Aranybikának. Debrecenben fáraónő. Itt nincs nagyobbja a mának.

golyó Azt játszom: betegnek tettetem magam ma nem megyek iskolába nem kelek föl az ágyból fejemre húzom takaróm

keserv Ma fázom élni Félhomályt töltögetek Hajnali pohárba Leásítom az égről a napot Az örömöt meghagyom másnak Magamat felszentelem Az ordításnak

Sok kimaradt után már vágyakoztam az ötvenéves osztálytalálkozóra s hogy eltelt az idő, s közben hogy megnőtt a terebélyes tölgy, ötven éves immár,

a legjobban ahhoz értettem kiírni magam abból, amiben éltem sportolók közül irodalmárok költők közül színészek színházból apostolok hívők közül próféták közé