ahogy a lángoló domb jobb karomhoz nő ahogy az egér kihull a kelepce rácsai közül – menekül – mennyi váratlan öröm- és gyönyörpazarlás

Álmodtam egyszer: egy nyáron diót törni támadt kedvem s a csonthéjat feltörni egy követ is a kezembe vettem

A virágcsokor virít s lekonyul, A bor elfogy, bealkonyul. Víg élceken elfolyik az est, Majd ott hagy mind, ki kedvben nem volt rest.

Kimegyek a kiserdőbe Utassy Józsefnek Kimegyek a kiserdőbe, csak úgy, egymagam leheveredek a földre, dél van, este van fejem fölé palakék ég, nagy tó kerekül kandikálnak belőle a nyárfák egyedül

Nászta Katalin Cseke Gábort köszöntõ grafikája Füzesi Magda: Közös dolgaink Ceruzasorok a 80 esztendős Cseke Gábornak A kevés szavú költőt köszöntöm én most a 80 éves Cseke Gábor személyében. Templom a dombon című versét a Kárpátaljáról elszármazottak folyóirata, a Kárpátaljai Hírmondó 2012 szeptemberi, őszi számában publikálhattuk, köszönet érte. Köztudott, hogy sok újságíró-költő versei pont azért […]

Kántor Péter halálára Ma nem horgonyoztam le semmi mellett, percek múlva félretettem a telefont. Aztán megint elővettem, netezni kezdtem. Az első hír, ami szembejött velem a Látó hírfolyamán, az volt, hogy meghalt Kántor Péter. A névnapunkon felköszöntöttem, leveléből szeretet és reménytelenség áradt. Barátok voltunk, bár ha a közösségi média fogalmazásai közül választanom kellene, azt írnám: […]

Írjon a szemetesekről is egy verset mondotta bizalmasan a szemetes miközben a célgép a kukákhoz farolt írjon rólunk is mint ahogy a guberálókról már írt

Ha bort kortyolok, berúgok, ha szódát, felpuffad a gyomrom, de van egy bizonyos beszéd, melyhez előbb muszáj dadognom,

mikor már minden kulináris ötletből kifogytam, s nem tudni, mi kerül asztalra másnap délben, nosza, jöhet a diós laska!

Ádám voltam a diófa alatt, keserű első ember, te pedig megállóm, stációm, nyaranta a kamaszodó Ádám ott virrasztott a gyümölcsösben, Keresztúron, az ördögök és a lidércek birtokán.

Te mint puha szellő, elhallgatott suttogás, hűvös köd, csendben jöttél szöszös gondolataimba

talán mert hetven fölött járok talán mert több a szarkaláb a láb is ingatag, amin járok jobban megindít, amit mond

1980 októbere — Nálunk az a szokás, kolléga, hogy a tányért visszatesszük a targoncára. Emlékszem, zöld spenót volt és fehér kemény tojás. Már csak pár napom volt a kórházban és éppen jól éreztem magam.

Hetven után valamit tenned kell! Ezzel ver föl álmomból a rigó. Mennyire hiányzik egy jó modell, egy hatalmas, meggyőző vízió

A rendszerváltás után a város önkormányzatának legsürgősebb teendője volt egy új temető kialakítása mert a tömbházlakók már elérték az átlagéletkort azok akiket a szocialista iparosítás toborzott ide kulcsot kaptak az új lakásokhoz az örömtől fülükig ért a szájuk

három diót tettek elém róluk szóljon ma költemény a három diót én megettem saját versem gyilkosa lettem

Jön az ember, megy az ember, gondja nagy, akár a tenger: akármerre lődörög, kutyaszahar gőzölög.

velem ülsz a csendemben és ez többet jelent nekem mint egy csokor rózsa és egy doboz csokoládé.

Omló falak, téglatörmelék között egy szempár bágyadt bogarai,

Elekes Ferencnek Se nem kerek se nem szabályos se túl puha se túl ráncos

Cseke Gábort köszönti verssorozatával Jóna Dávid A város Hópelenkájában csörtet a város,a cserbenhagyásos teremtés helyszíne,ne kapargasd,amit látsz, az úgyis csak a felszíne.Széppé teszed, azzal, hogy szépnek látod,ez a Te teremtő beavatkozásod,mivel igazítasz egyet az elszabott ruhán,azaz a lét alap-algoritmusán.

A Föld Akkor egy csokor szélmalmot ajándékoztak nekem, a reggeli huzatban nyugodtan pörgött minden szirom-vitorla. Szeretem a kertecskét, ahol a fafogú-fakerekű ipar nyílott nemrég, nagymama háza előtt, lélek-hollandiában. A pontos és teljes köszönések világa volt : – Jóreggelt M-né, szomszédasszonyom, lelkem, olyan rosszat álmodtam, nagy fekete csikók kergették a kisebbik unokámat, s valami távoli harangszó […]

mikor már minden egyetlen tálban egy jó nagy, öblös vesszőkosárban szorong, kitöltve helyet és időt, ne várd, hogy hű maradjon hozzád s okold a rendezőt, ki ott lapul, hol összegyűl sok kushadó dió, közöttük támad, róluk szól hát a dió-dáridó

(ez is egy végeérhetetlen színjáték) Középen akarok állni, de nincsen – bárhova állok, mindenütt szél van. Nemcsak a szélek s nem csak a szél fújna mindenkit innen-onnan.

AZ EZERARCÚ Cseke Gabiról van szó, bizony, tölti a 80-at.Ő az Ezerarcú.