Grafikusművész, művészeti közíró, nyugalmazott tanár, könyvek, tanulmányok szerzője, több világhálós oldal, a Sugárút képzőművészeti rovatának szerkesztője, 20 éven át oktatta a BBTE Szatmári Kihelyezett Tagozatán a vizuális nevelés módszertanát.

Itthoni találkozás az Apollinaire-díjas Lorand Gasparral / az ujhet.com portálon

A jelenkori francia költészetet bemutató antológiájában (Hallomás, Modern Könyvtár 209, Európa Könyvkiadó, Budapest) Somlyó György harminchat szerzőt szerepeltet. Közülük a legidősebb, Alain Bosquet 1919-ben született, Dominique Tron pedig, akivel a kötet zárul, 1950-ben. A vele nagyjából kortárs költőkkel kezdődően tehát Somlyó a fiatal és legfiatalabb nemzedékek magyar nyelven való megszólaltatását tekintette feladatának; válogatási szempontjait – a valós értékek iránti érzékeny figyelem mellett – bevallottan a személyes vonzalom határozta meg. Nyilvánvaló: nem egy olyan névvel találkozunk a Hallomásban, melyet bizony mind ez ideig csak „hallomásból” ismertünk. Meglehet, sokan itt találkoztak először Lorand Gaspar nevével is.
Vagy találkozhattak a Luceafărul idei július 1-i számában, ahol Ion Caraion írt a költőről meleg hangú méltatást, a párizsi Gallimard kiadónál megjelent legújabb verseskötete kapcsán.
Noha legkevésbé sem nevezhetném magam a jelenkori francia líra szakértőjének, abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy Lorand Gaspar személyét illetően egészen pontos tájékoztatást nyújthatok. Mivelhogy osztálytársak voltunk valamikor a marosvásárhelyi kollégiumban. S mivelhogy itt beszélgettünk most, ezen a bágyadt napfényben fürdőző őszi délelőttön, a Köteles Sámuel utcai családi ház barátságos emeleti szobájában életének kanyargós útjáról, sorsának rendhagyó alakulásáról, költészetéről, s a költészetről általában. Édesanyját jött meglátogatni Marosvásárhelyt. Egy kis kitérővel érkezett: Közép-Azsiából. Ahol a szovjet írószövetség vendége volt. Tovább »

Oda fejlődtem, hogy már nem is jut eszembe a világbajnokság nyitómeccse. Már nem focizom, nem nézek tévét, nem szurkolok ordítva. Valami útra vált belőlem, talán a felhőtlen öröm, az egyetlen valamennyire közösségi dolog, amelyben részt tudtam venni.
A kollégám döbbentett meg, amikor írtam neki tegnap, és leteremtett, hogy éppen a nyitómeccs közben. Hol voltam én attól! Ezer esztendőre, hogy ilyen aranyosan szóljak. Tovább »

Percekig ecseteltem,
a taposatlan, zsenge füvet,
melyre távoli fénycsóva
rajzolt aranyló ösvényt,
és úgy indultam el, akárha köd-párnán – Tovább »

Hűs tengeri hajnal. Fedélzeten állok.
Madarak kísérnek, lebegő sirályok.
Úgy lengenek néha, mintha szálon húznám,
szárnyukon a hajnal, alattuk a hullám.
Hajladoznak, hullnak, incselkedve néznek,
fehérruhás lányok szebben nem cicéznek.
Pajkosan lecsapnak, gyöngyös habba dűlnek,
záporos tajtéktól meg-megrészegülnek. Tovább »

„Pedig hányszor rámomlott ház és ég,
valamit folyton mégis védenék”
László Noémi: Zoon politikon

Apám kitölti úgy ahogy
az éjbogarak csöndjeit,
az ágyból fölkel, visszanéz,
a paplan szisszen, selymeit
elsodorta az alatta
végignyújtózó üresség,
de napközben még pepecsen
újrahasznosít valamit
a semmiből, a semmiből. Tovább »

lépett olvasói elé a csíkszeredai Hargita Népe napilap, írván, hogy: „Eddig 8860 alkalommal jött ki a nyomdából a Hargita Népe napilap, lapelődje, a Hargita az 1968. február 23. – 1989. december 22. időszakban, 22 évfolyamban 6235 lapszámban jelent meg. Ez összesen több mint tizenötezer lapszám, bő fél évszázadunk lenyomata.” Az évfordulóhoz új külső dukál – vélték a mai szerkesztők – és újítottak. A katari foci-VB már a tipográfiai újítások jegyében van jelen a mai lapban.

Darvas Attila Vélemény-cikke a kezdő mérkőzés után:

„Szinte napra pontosan 12 évvel ezelőtt kapta meg Katar az idei labdarúgó-világbajnokság rendezését, hogy pár évre rá hatalmas cirkusz robbanjon ki a rendezés odaítélése körül. Lefizetésekről, csúszópénzekről, több millió euróról szólt a fáma. Közben fejek hullottak. A lényeg viszont maradt: Katar a rendező. Felforrósodott világunkban, kivételesen nem nyáron, hanem télen rendezik a tornát, új trendek ütötték fel a fejüket a sport világában. Sajnálatos módon szokássá vált, hogy különböző világnézeti problémákat igyekeznek bevinni a pályára, vagy épp a lelátóra. Térdelnek a múltbeli rabszolgatartás ellen, a bőrszín szerinti megkülönböztetés ellen, az LMBT-mozgalom elfogadása mellett stb. A tornán jelen lesz Irán is, és a sajtó máris rájuk szállt az ottani rezsim okán. Ukrajnát pályán elért eredményei ellenére ki akarták juttatni a tornára, más nemzet kárára. Pusztán könyörületből, az ott dúló szörnyűségek okán. Tiltakozásra szólítanak mindenkit. Adnak BLM, LMBT, ukrán stb. zászlót, karszalagot…Katar esetében pedig hatványozottan felmerültek emberjogi kérdések, mivel egyes beszámolók szerint az elmúlt 12 esztendőben a stadionépítések során mint-egy 1000 munkás veszítette életét, embertelen körülmények között. Mintha valami új keletű, soha nem látott dolog lenne. Hirtelen mindenkinek fontos lett és igyekeznek ostorozni a közel-keleti olajban és pénzügyi forrásokban gazdag országokat. Amikor viszont a pénzük kell, akkor csend van. Az egyáltalán nem baj, hogy közel-keleti sejkek kilóra megvették az európai nagy klubokat, vagy épp nagy támogatókká váltak. Gondoljunk csak a Real Madridra, az Arsenalra, a Manchester Cityre, a nemrégiben felvásárolt Newcastle-re, ahol a szurkolók az arab befektető hírére is utcabált rendeztek, vagy épp a pénzügyi fair playt semmibe vevő PSG-re. A labdarúgáson túlmenve… Hol voltak a nagy tiltakozások, amikor Abu-Dzabi, vagy épp Doha F-1-es futamot kapott, vagy Dubaj 14 évig építette az expo helyeit a világkiállításra, ahol olyan hírességek, mint az angol királyi család tagjai, vagy épp Cristiano Ronaldo tapsikoltak örömükben. Színjáték az egész világ. És már a második nagy nemzetközi torna, ahol ezek a trendek előjönnek, a legutóbbi Európa-bajnokság után. Csak abban tudok reménykedni, hogy a színfalak mögötti acsarkodások ellenére a labdarúgásé lesz a főszerep az elkövetkező pár hét során, hiszen a sport az egészséges rivalizálásról és nem az ellenségkeresésről, ellenségképekről szól.” (Forrás: Hargita Népe, 2022. november 21.)

minden jó verset megírtak
minden nagy költő megszületett
hova igyekszel
minek igyekezz
epigonnak
hajtóseregnek
a vadat más lőtte
a nagy vadak kilőve
új korszak hajnalához
a réginek el kell tűnnie
ha labdába akarsz rúgni
mikor kiássák elsárgult lapjaid Tovább »

valahol fönn
a kimerült darvak

menekülés a szabadságba

véges remény zuhangat
fagyos vizek fölött

Megnyílt a Petőfi költészete a kortárs képző- és iparművészetben című kiállítás a Kecskeméti Katona József Múzeum Cifrapalota kiállítóhelyén szombat délután.

Forrás: kultúra.hu

Damó István FB-oldala

Leélt hajnalaimat,
Hosszú ébrenlét végén,
Szavakból rakom össze.
Hullik kezemből ejtve,
Tükörképem, és nem én,
Az igazi másolat.
(Ránc gyötri az arcomat) Tovább »

– Mi ketten: Nusika meg én. Ti egy fillért sem, beleértve a rezsit is. Az ápolás meg hadd legyen az én gondom. Nos, áll az alku?
– Előbb hadd beszéljük meg Vikivel! Gyere, bátyó, sétáljunk egyet a ház körül!
Kiszálltak a kocsiból, és egy darabig szótlanul ballagtak egymás mellett a tűző napfényben.
– Szerintem nem rossz alkut csinálnánk – törte meg a csendet a fiatalember.
– Te könnyen beszélsz, mert nem te fogsz főzni, mosni, vasalni, tehát ha jobban megnézem, nem is olyan nagy szívesség ez a doki részéről.
– Ezzel szemben a munkahely mellé odaírhatunk még egy lakcímet, melynek alapján három év múlva magyar állampolgárságot is kaphatunk. Jelenleg ki a Magyar Köztársaság elnöke?
– Göncz Árpád. Provizórikusan.
– Az a szimpatikus, vékony bajszú jó ember? Ő szereti az erdélyi magyarokat, és nem hiszem, hogy pont velünk babrálna ki. Tovább »

Kedvesem katana vagyak
Urasan iram ezeket
Teszek minden féle jelet
Nem kaptam bilét de vojét
Ülek a háloba s mandak
Neked igaz történettet
Csűrdengelő tánc kelete
Keletezője na
Fedezte brit kutat ásó
Csapat
Amikó vén Fót András Fu
Szujka csürit trád márk szerint
Avatták trádicijóval
Épen mind sok ezer éve
Mikor nem volt semmi csür
Sátor heje a nagy Had úr
Méltóság tiszteletire
Tapasva makány lavakkal
Sámán dobja dumba dumba
Vén Fót Fuszujka András
Csüre gyarló partékából Tovább »

ha felfordul a világ
minden megváltozik
átértékelődünk
elévülhetünk, divatba jöhetünk
a bölcsek mindent tudnak
az okosok bölcselkednek
az út szélén meg tépelődnek
mi lesz itt, mi jön majd
pedig mindenki sejti

de átmenetlieg hogy lehet élni… Tovább »

Öreg(edő) hölgy háromszor két méteres telket keres, öröklakás létesítése céljából, lehetőleg a szülőföldje határában lévő domboldalon, minél közelebb a közkézen forgó fenyőerdőhöz. Tudniillik világéletében imádta a tobozosok illatát, no meg a feketerigók füttyögését, miközben az ágak közt cikáztak reggelizés közben. Tovább »

Égő ajkak
sebzett ajkamon.
Elolvadok.

A Quora amolyan kérdés-felelet hálózat, weboldal; nagyjából bárki feltehet rá írást bármilyen témában. 2010-ben kezdte meg működését, eredetileg angol verzióban. Ha igaz, amit a szerzők magukról írnak, akkor nem ritka az igazi, hiteles tájékoztató cikk, még az igénytelenebbek között is akad érdekes.

Az alábbi írás szerzője, Catalin Olteanu kisvállalkozókét mutatkozik be, meg kellene kérdezni Tánczos Barna környezetvédelmi, vízügyi és erdészeti minisztert, ismert név-e.

Romániában van a legnagyobb medvepopuláció Európában (kivéve a volt Szovjetunió területét).

Az ismertető teljes szövegét az újhét.com portálon olvashatják.

(HU–RO)
Holnap délben Nagyszebenben, a megyei könyvtárban megnézzük közelebbről legutóbbi fordításkötetemet, A kínai kisautók rejtélyét, illetve műfordítói munkám általában. Szeretettel várok mindenkit, aki ráér és kíváncsi minderre!




Mâine, la prânz, la Sibiu, în biblioteca județeană, vom examina Mașinuțele cu „caroserie” maghiară, și vom arunca o privire în atelierul meu de traduceri literare din maghiară în română. Va fi o discuție bilingvă, vă aștept cu mult drag!

Forrás: SzSz FB-oldala

– Megint? Peches nő ez a ti anyátok. Ezek szerint fogalmatok sincs, hol lehet. Kár, mert ha elvált, még én is, igen, igen, nem viccelek, még én is fölkeresném egy szép napon.
– Mi célból?
– Ejnye, Viki, mi ebben olyan érthetetlen? – pirongatta meg a lány a testvérét. – Mellesleg nem is menne hiába. Tudod-e, doki apu, hányszor emlegetett téged az anyuci?
– Engem? – jött izgalomba az emberséges belgyógyász. – Kinek? Hol? Kérlek, ne szédíts, rég elfelejtett már engem a mamátok.
– Nem á – kapcsolt gyorsan Kis Viktor –, hiszen pont ezt elégelte meg anyu férje, egy szőrös mellű őstulok.
– Hogy?
– Hogy folyton téged emleget: a Tóni így, a Tóni úgy, ő aztán talpig úriember, bezzeg Tóni mindig tudja, mi illik… Tovább »

Két kategóriában is elismerést szerzett Potozky László csíkszeredai természetfotós a Magyarországon már 30. éve meghirdetett, nemzetközi jellegű, Az Év Természetfotósa pályázat 2022-es kiírásán. A Madarak viselkedése kategóriában első, míg Táj kategóriában harmadik helyezést ért el. Fentebb 3 helyezett felvétele látható. Marosfő közelében készült a felvétel, tavaly ősszel egy mezei út által határolt völgyben. – Bár igencsak ködös reggel volt, amikor odaértem, miután kezdett oszladozni, azt vettem észre, hogy a kis völgy két oldala két különböző színben pompázik. Ezt a vegetáció különbsége okozta, illetve az egyik déli, a másik északi oldalon volt, amin jól állt még a zúzmara. Mindössze fél órát tartott az egész, mert a napsugarak leolvasztották a zúzmarát, úgyhogy szerencsés pillanatban voltam ott – emelte ki a fotós.

(Forrás: Hargita Népe, 2022. november 16.)