Meztelen testek a tóban, aranyhalak,
Lélek ott maradt a hóban, régi nyarak.
Vízben homokkottát írnak a hullámok,
Parton a ruhák, itt felejtett mondatok. Tovább »

Nem gyűlölet ez, nem is szerelem.
Arcomra száll, ráhull életemre.
Porba merülve is, a fényt követem,
nem bíznám hiányát véletlenre. Tovább »

Hamlet levele

Mert elkezdenek jól mellé-
beszélni, vagy bújtatott
tanácsokat adni, és ami
voltál, már nem vagy nekik.

Minden komplexust és bűnt
magamra vállalok, és csak
mellesleg: kevés Horatióra
bíznám a történetem. Tovább »

A kárpátaljai költő válogatott verseinek gyűjteményéből szemelgettünk két, Kárpátokról szóló költeményt. Ajánljuk a könyvet minden verskedvelőnek!

Kárpátok

Foszlik a kép… Köztünk ezer
kilométer… Hegyeidet
mégis látom… Halk szél neszel,
s susogva, a fejem felett
karcsú fenyő ing, bólogat;
hűvös nyugalommal az est
aranysárga csillagokat
s fakó színű felhőket fest
egy nagy sötétszürke selymen.
S én nézek egy darab eget,
ahol kék hegyeid sejtem
földig érő felhők megett. Tovább »

Ne sörj, ha es, ne részletedj,
ne sírj, ne részegedj, ha es.
A fa vág, hegyes tű – nono,
hegedűvonó a faág. Tovább »

A keskenyvágányú utasai
lekászálódnak a vagonokból,
s ki-ki indul tovább,
a maga gondja szerint.

Tovább »

elmaradt tűzijáték

a tűzijáték
mikor néha elmarad
zimankó miatt

az ég nyirkosan
DEPISEN fellélegzik
s az egykedvűség Tovább »

Születésének nyolcvanadik évfordulója alkalmából mutatták be Hajnóczy Péter író életművét és hagyatékát a Vallásszabadság Házában Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának szervezésében és a 13. Kolozsvári Magyar Napok programsorozatának részeként. Az eseményen Cserjés Katalin, a Szegedi Tudományegyetem nyugalmazott docense, a Hajnóczy Péter Hagyatékgondozó Műhely vezetője ismertette húszévnyi kutatásuk eredményeit, felszólalt több Hajnóczy-kutató és bemutatták a Bajnok címmel megjelent tanulmánykötetet, amely a „rövid életpályája ellenére is jelentős író” eddig nem olvasható munkáit, illetve a hozzájuk írt kommentárokat tartalmazza. A beszélgetést Balázs Imre József irodalomtörténész, a BBTE docense moderálta. Tovább »

Szabó T. Annának

amint áttűnik egymáson lét és nemlét
élet és mű
képzelet és való
áttűnnek egymáson
alkotó és befogadó és versalany és költői szerep
és virtuálisan lehető lett és lehetett volna Tovább »

Egész életemben lázadó voltam, olyan, akit a műveltek önsorsrontónak, a többiek pedig pimasz gazembernek neveznek, és olyan mondatokkal, hogy „mégiscsak az apád”, a világból is ki lehet kergetni ma is. Hűség és hűtlenség másként szerelődött belém, s ezen most, az emberélet útjának felén, kár lenne panaszkodni már.
Magyarország azonban más. Nem az, amelyik Hegyeshalomtól Biharkeresztesig és más földrajzi intervallumok között terjed, nem is a „nagy”, ha ezt valamilyen történelmi futballmérkőzés könnyei között ordítjuk. Hanem az a szellemi Magyarország, Lesznai Anna és Ady, József Attila és Csontváry, Mednyánszky és Nemes Nagy, Domonkos István és Huncik Péter, Tóth Krisztina és Vojnich Erzsébet Magyarországa, az, amelyikben nevelkedtem és amelyikbe próbáltam belenőni, az, ahol csigabú fogadja az embert és magasiskola, ahol az emlékiratok könyvét írja és a Macskafogón nevet, ahol minden történt, ami történik még, de másképp. Szóval, ha erről a Magyarországról van szó, ahol a Fuharosok meg A csodálatos mandarin született, ahol Péterfy Bori énekel és Für Anikó játszik, akkor igen, akkor lehetek hűséges és visszafogottan könnyes szemű. Akkor kimegyek a térre, és megállok valamelyik külön zugban, ha egyáltalán van olyan, és elgondolom, hogy mennyi igazi művész és bátor ember élt ezen az én Magyarországomon, emberek, akik nem vették be a maszlagot, sőt, kiköpték, akik életük tervét és muszáját, a művészetet űzték, mert ez volt az, ami izgatta őket, amitől nem tudtak aludni, akik nem a pozíciókat vadászták és nem játszották a lázadót a fotelekben, hanem azok voltak valóban, szellemileg, mert az az egyetlen igazi lázadás.
Elképzelek egy olyan teret, ahol összegyűlünk mindannyian, akiket felsoroltam és akiket felsorolhatnék, egymásba karolunk, és felrepülünk az égbe. Mert az igazi Magyarország ott van: nem abban a magasban, ahonnan Illyés lenézett egy szétszakított térképre, hanem abban, ahonnan Radnóti lenézett egy forró tájra, amelytől nincs elszakadás. Ilyenkor tudunk együtt lenni; aztán a varázsszőnyeg visszarepít oda, ahol élünk. Akkor egymásra nézünk, bólintunk, és szétszéledünk.
Ennyi az ünnep.

Forrás: szerző FB-oldala

Naim Belgin a romániai Türk-Tatár Egyesület elnöke 2017 óta folyamatosan szervezi a „Turco-Tatar Sabantoi” ünnepséget Dobrudzsában, Mangalia városában. A fenti szervezet képviselőjeként 2022. július 9-10 között részt vett Bölönben az Első Erdélyi Ősök napja ünnepségen. Itt sikerült elbeszélgetnünk.

Tovább »

A Szent Mihály templom újraáldása, a Márton Áron oltár felszentelése:

Tovább »

Az ostrom 419. napja

Nagymamám úgy mondta, hogy gombold be a tévét!
De gombold ki, ha megjönne Zsófi nénéd!
Kályha vaslapján ugrált magasra a tengeri,
fehér szoknyácskájában repült,
mi próbáltuk elkapni,
volt abban a világban valami emberi.
Most meg a pogácsa illatát érzem.
Ilyenek jutnak eszembe, ha nem kapcsolok tévét,
ha épp nem vagyok benne az össznépi levegőtlenségben.
Az ostrom 420. napja
Haláli vers, azaz kép a képben, vers a versben:
„Szirom borzong, fázós reggel,
egy év alatt megöregszel…
bár vérem teli antitesttel,
vele ébredsz, vele fekszel.” Tovább »

Uram, itt téblábolok nemléted előtt,
kérve kérlek téged hallgass meg engem.
Ahogy semmiségeket okád a minden,
ahogy a mindenség falába belenőtt

a létünk, mert esendőségünk kell nekünk,
hogy a mítoszokból átégő valóság
perzseljen meg. Már tudom, miért csalókák
ábrándjaink, kínozva gyermeki lelkük. Tovább »

Futólag fellebbent a függöny.
Vasból szövetett,
s a vas kalap-anyag;

fellebbent maroknyi fény is,
elfért a farzsebedben
(el is rejtetted oda). Tovább »

Gyimesbükki szénahordás – felhők alatt; préselés Orogyik patakán:

Tovább »

merengve, emberbőrbe bújtam,
mint egy szétszaggatott ingbe, amelynek hasítékain
kivillantom fogaimat, s rávicsorgok más
emberekben lakozó farkasokra.

:sakhogy mindketten – ember és farkas – magunk alatt vagyunk, álmos hónapok
haláltusájukat vívják a meggyötört égen. Tovább »

Elfeledett szavak uszályában
Utazik életünk
Sötét tengerek zúgnak nyomában
Százszor eltévedünk
Te egyre csak hátrálsz, én előre
Lépkedek konokul
Hiába sietünk körbe-körbe
Köd fátyla ránk borul
Tenyeremmel tartom ki a komor
Égboltot egyedül
Fehér madarak raja elsodor
A lélek menekül.

Budapest, 2022. aug.15

Fodor Sándor lánya, Fodor Eszter arról kérdezi meg Bálint Kovács Julikát, a húsz éve elhunyt Bálint Tibor özvegyét, hogy mikor és hogyan ismerkedtek meg, ő pedig felidéz a korabeli kolozsvári írókról sok-sok egymásba láncolodó történetet, amelyeket aligha ismerek meg, ha nem ülök ott csütörtökön a kolozsvári Marianumban, a Babes-Bolyai Egyetem olyannyira patinás bölcsészeti karán, és alighanem azt sem tudom meg a mellettem ülő hölgytől, hogy Júlia, az egykor itt is tanító magyar tanárnő jobban szereti ha Julikának szólítják. Tovább »

Hollandiában a világon először nyomtatnak olyan papírpénzt, amelyet a vakok ki tudnak tapogatni. Vagyis nem lehet többé egy öt guldenest adni a vak embernek avval, hogy tíz guldent kapott. Az eljárás elgondolkoztató, számos megkárosított vakot és markába vigyorgó szélhámost gyanítunk a sajátos bankónyomtatás mögött. Tovább »

Vadkomló-fojtotta nyárliget mélyén kivénhedt meder.
A békatutajos víz fölött ficánkol a déli szél,
törékeny füzek bokrából ki-kibámul a hamvas szeder.
Karcsú sás-nyiladék. Szőrös süntökök közt elüldögél Tovább »