Nemrégiben sikerült rávennem a Párizsban élő Dan Culcert, hogy két évvel ezelőtt az Ardealul kiadónál megjelentetett kétnyelvű, általam fordított kötetét (Utopia/Utópia) – amelyről itt olvashatni a Káfé főnixen korabeli jelzést – helyezzük el a Magyar Elektronikus Könyvtárban. Amúgy sem bővelkednek kétnyelvű munkákban…

A lázadás valamikor későn, lámpaoltás után indult — lecövekelt a paraván szegélyén — egy alsó álom előtt. Nem látom önmagam — nem hittelek.

/Cselényi-parafrázis/ Elent. Elmész. S amott. Lélek. Tintahal. Pufajka. Duba. Calot

(Két vers a szerző frissen megjelent kötetéből) Nyakamba ült mindig a bánat Szidhatom érte az anyámat Táncoltam lépcsőn, utcán, téren Loholtam részeg, fehér télben

Még több Veres Nándor fotó a szerző blogján: http://veresfoto.blogspot.com/

Nincs olyan, hogy gyermeknyelv. A gyermeknyelvet a gügyögve kényeskedő, álnok felnőttek találták ki. * Kicsi koromban egyszer láttam, hogy az egérfogónk egyik lyukából kiáll egy kicsi, szürke fundi. Budapest, 2012. IV. 18.

A ház Kéménye füstöl. Tárt kapu fogad és meg se bámul. Nem kérdezi: e szűk hasú, kopott ruhás, sovány úr, ki volna? Ismerősen int s a szél behúz utánam. Itt volnék hűtlen ház megint, koldus-barát csuhában.

Hosszabb interjút közölt a Lenolaj címû magyarországi internetes folyóirat Cseke Gáborral abból az alkalomból, hogy szerzőnk egyéni „összegezõ honlapja” beindult. Ennek elsõ kérdés-válaszát itt, a Káféban is közöljük. Saját honlapod indult, nem az első – miért volt szükséged rá? Miben különbözik ez a többitől? Az általad említett honlapot – a http://urszu.herobo.com/ – baráti ajándékként kaptam. […]

(Töprengő bevezető) A szobaablak külső, bal sarkában a népes fecskefészek csicsergése egy kellemes álmot zavart meg: gyerekkorom egyik vidám csapata napraforgólevelet szedett a kacsáknak, vagy ahogy nálunk mondják: a récéknek, a rucáknak, és – persze – én is közöttük voltam. Kit ne bosszantana egy ilyen figyelmetlen ébresztő tapintatlansága? Azért a hajnali madáróra korai csicsergése közelről […]

(Puzzle-darabok életemből) Nagytatámék a királlyal egyszerre költöztek, igaz nem szinajai kastélyból, hanem udvarhelyi lakhelyről, és egyetlen rozoga kis teherautó hozta (hátul lelógott a talicska) minden motyójukat, amivel a kapuhoz közeli szobát tették lakhatóvá. Akkoriban, az ilyen (ó, ennél sokkal nyomorúságosabb) egyszoba-összkomfortok nagyon divatba jöttek.

Felvezetés Amikor kezdik vetíteni… Az az előérzet… Amikor az öblös billenőszék lassan körülölel.

Interjú Agnel Hidvégi Évával Gergely Tamás : Ön Franciaországban él, könyvének címe : Vándordal. Okkal „gyanúsítjuk meg“ hogy saját magáról szól az új könyv… Agnel Hidvégi Éva : Igen is meg nem is. Vannak benne ún. lírai írások, de többségükben olyan történeteket tartalmaz ez a könyv, melyek nem saját magamról szólnak.

[Martinovszky Lajos emlékére (1947. V. 9.) (2006. VIII. 21-én láttam utoljára)] a hajléktalan aki be-bejött citromsárga inget kotort valami gazból valahonnan

Újdonsült ismerősöm, Vitus Lajos, nálamnál néhány évvel fiatalabb, székely származású ember, aki régóta él országunkban. Beszélgetésünk során kiejtette ezt a mondatot: „Apám arra tanított: fiam, mindig legyen a zsebedben egy bicska, a tarisznyádban egy darab kenyér meg szalonna.” „Értem. A bicska arra kell, hogy megvédd magad, a kenyér és a szalonna, hogy ne halj éhen.”

Kellemesen hideg éjszaka volt, felhő egy szál se. Néztem a csillagokat és próbáltam kitalálni, melyik lehet a Fiastyúk. Ha Hilda itt lenne, ő tudná… Koromsötét volt, mikor 11 óra tájt messziről pici fénypontok kezdtek feltünedezni. Mi lehet ez? Ha Hilda itt lenne, ő tudná…

AGNEL HIDVÉGI ÉVA : VÁNDORDAL című könyvének 2012. május 17.-én a békéscsabai Munkácsy Emlékházban 17 órakor kezdődő bemutatására. A szerző dedikál. Pontos cím : 5600 Békéscsaba, Gyulai út 5. Szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt !

Kérődznék csak a múlton, mint egy tehén, mivel csak a lezárt, megfogalmazott dolgok, mibe elmém belelapozott, tűnnek biztosnak, mit már leéltem én.

2012. április 15-én délelőtt az alább olvasható e-levelet küldtem szét a szélrózsa minden irányában élő barátaimnak, ismerőseimnek: Kedves Barátaim! Titanic-játékot ajánlok Nektek, s amennyiben veszitek a lapot, kérlek, válaszoljatok röviden, mit tennétek, mit gondolnátok, ha most történetesen a Titanicon utaznátok és a hullámsírba merülésig még kereken 10 perc volna hátra? A válaszokból mozaikot állítanék össze […]

Még több Miklós Csongor kép: http://mikloscsongor.blogspot.com/

(M) Itt élünk most ketten (testtelen, pár méternyire) egymásból külön kibetűzve —