A reptéren mindenki beáll az útleveles sorba. Én azonban most nem megyek ki a városba. Egyszeri belépésre jogosít a vízumom, és a visszaútra terveznék két heti iráni tartózkodást. A tranzitváróteremhez igyekeznék, de egy rendőr mégis az útlevélvizsgálóhoz küld. Szólok egy másik rendőrnek, aki aztán elkéri az útlevelemet és a jegyemet. Magyarázom, hogy nem akarom most […]

A párizsi rokkant A párizsi rokkant újdonatúj géplábával vígan kopog a nagy körúton, ott, ahol a legtöbb ember csetlik-botlik, siet, rohan, ácsorog vagy sétálgat, egy kis napfényt lesve. – Ó, milyen jó, hogy géplábam van!… és hogy az egyik karom is hiányzik, tehát a biztonságom már tökéletes!… – hálálkodik magában a sorsnak.

Egy poéta ifjúkori remeke, amelyen meglátszik a tanítómester, „magányos, árva, bús Juhász Gyula” lelki rokonsága, ihlető befolyása. Diákkoromban egyetemi szavalóversenyre neveztem be vele, szavait magamban ismételgetve a mennyekben éreztem magamat, biztosra véve, hogy majd a zsűri is épp így elájul versmondásomtól. A valóságban nevetségesen silányul deklamáltam, még a selejtezőn kiestem, de a vers ma is […]

/Vadmalac-félpercesek/ Addig nem is volt baj, míg előre nézett. Ám valamiért, talán számadást akart végezni, visszapillantott a – múltjára. Nagy csattanást hallott, mintha vasmarok, még inkább egy óriás vasvilla két ága csapott volna össze a háta mögött.

„Rubik Ernő a Jersey Cityben található Liberty Science Center (LSC) Beyond Rubik’s Cube (Túl a Rubik-kockán) című kiállításának megnyitóján köszönetet mondott a bűvös kockát forgató gyerekek millióinak bátorságukért, s azért, hogy vállalni merik a kihívást.”

– Azt mondják, te horgászni is szoktál – állította meg a zebra előtt Monokit a sánta Kovács. – Szoktam. Na és? Már ez is csípi a szemét valakinek? – Nem, csak én szeretném tudni. No, nem azért, hanem hogy azzal is telik az idő… Tudod, mióta ilyen rokkant lettem, aztán csak ücsörgök a tévé előtt…– […]

Jött Kolozsvárra apám pesti fogolytársa és a trafiknak úgy mondta: dohánybolt. Választékosnak tűnt, pedig mindkettő rákkeltő, s most felidézem a trafik dohányzástól független kínálatát: dobókocka, magyar kártya, römi, golyóstoll, bélyeg, szivacs, képes- és levelezőlap… A mai dohányboltok tejüveggel titkosított helyiségei rákelosztó központtá törpülnek, varázsuk előjelet cserél. Budapest, 2014. IV. 24(-25).

Bölöni Domi barátomnak ajánlom Én is szeretem a jó bort, de ha iszom, józan vagyok, és a kedvem olyan magas, szinte eléri a plafont.

India, vagy ahogyan saját magát nevezi az ország, Bhárata, azaz a mitikus Bharata király földje tele van felfedezésre váró kincsekkel. Magam indológusként elsősorban annak több száz éves szellemi értékeit kutatom: a gyarmatosítást megelőző évszázadok irodalmát, melyet manapság már egyre kevesebben értenek, és amely félő, hogy néhány reprezentatív alkotásától eltekintve, egy-két emberöltő múlva feledésbe merül.

Reggel csengő porcelánok hangjára ébredsz mintha csak álom-parton, a beszívott, ferde sugarakkal szavak fürdetnek valami belső monológ-sodrásban,

Hogy véletlenül tévedés ne essék a dologban, nem azokról a gulyás ágyukról nevezett tábori konyhákról van szó, hanem arról az itthonmaradt tábori konyháról, mellyel meg van akadva a gazdasszony, minekutána Rézi néni szakácskönyve bölcsen adja azt a tanácsot, hogy: végy négy font finom fehér lisztet… ellenben a szegény gazdasszony nem tud venni egy font fehérlisztet […]

Cikkanó jég-villámlás, ropogó fehér penge, mért lobbantod az Északi Fényt éppen az én szemembe?

/Vadmalac-félperces/ Az idegen meséli, hogy tizenhárom éves volt, térdepelve és tátott szájjal várta, parancsra, hogy a lágerőr harákoljon végre össze, amennyit az ő szájába beköphet. Ha nem nyelte le azonnal, büntették. Ha kihányta, büntették. Vadmalac hallja a harákolást, érzi a hányingert. Mit tehet – odamegy és megöleli a Idegent.

Piros-sárga-kékre festették le Kovásznán a város bejáratát jelző tábla magyar feliratát, valamint a Kőrösi Csoma Sándor Gimnázium falának egy részét. Kik tették, egyelőre nem tudni, a polgármester szerint nem helybéliek, mert: egyrészt jó a hangulat a Kovásznán élő magyarok és románok között, másrészt meg mindenkinek érdeke, hogy a fürdőváros ne nemzeti viszálykodásról híresüljön el, mert […]

Többek között én is elolvastam a „Cuvantul liber” marosvásárhelyi újságban (2014. április 16) közölt, szoborállító vitával kapcsolatos cikket, melyet a FCRHCM sajtóosztálya állított össze. A valós és dokumentálható vádak mellett – szerintem – rágalmazásnak számít azt állítani Sütő Andrásról, hogy nacionalista volt, gyűlölte a románokat. De ezt a felháborító rágalmazást nem nekem kellene megcáfolnom, hanem […]

A Hargita megye nyugati csücskében található udvarhelyszéki Etéd község ad otthont 2014. április 25. és május 2. között, sorban a XXX. Orbán Balázs nevét viselő dokumentációs fotótábornak, amelyet az Udvarhelyszék Kulturális Egyesület és az Exposia Alkotócsoport szervez a helyi polgármesteri hivatallal karöltve, annak támogatásával.

Hosszas halogatás után ma végre megnéztem Kálmán Olga elhíresült interjúját Schiffer Andrással. Bevallom, megdöbbentem. Kálmán Olgát egykor remek kérdezőnek tartottam: keménynek, konoknak, kíméletlennek, ráadásul olyannak (és számomra mégiscsak ez a legfontosabb), aki a „saját oldalának” is képes kellemetlen kérdéseket feltenni. Ezek miatt az erények miatt román nyelvű blogomon lelkesen írtam róla.

Önéletrajzi dokumentumregény Lassan, nem minden nehézség nélkül megérkezett a várva várt tanév vége. Még tettünk egy kirándulást az osztállyal a Páring-hegységben, aztán három hónapra elcsöndesült az iskola.

Ismét a ló hátán, most már több ésszel, biztos törvénnyel célzom a sárkány szivét, át a márvány-pikkelyen, teljes testsúllyal rádőlve, ha beletörik is a csont, a lándzsahegy, századszorra is visszapattan a makacsul kiagyalt fortély – sárkány szive, (lovas melle?) végül csak kileheli a skarlát-búcsút.