Kincs ez a könyv, ez a prózakötet. Harmincöt novella kettőszáz oldalon. Csupa múzsa lakja, szereplő személyeknek álcázott ihlet vállalja fel és teljesíti ki átélhető sorssá-sorsokká hétköznapjaikat. Ugyanakkor szerzői bravúr mindenik elbeszélés, az epikai hömpölygést fogja be egy-egy bekezdésbe könnyed eleganciával, nem történéseket dolgoz fel, miként mondjuk a detektívtörténetek, vagy a mesék.

Az elesett katonák emlékére Szalay Ferenc képe alá „Kedvesek és szerelmesek, hitvesek és jegyesek, apák és fiak, hozzátartozók, hős és nem hős katonák, hazánkfiai emlékére, akik nem tértek vissza szeretteikhez többé a háborúból.”

Éhség az első vérig Tovább olvasok a háborúról, az éhező leningrádiakról. 1941 telén kétgyerekes anya körmöli naplójába: „… Gondolatban azt akartam, hogy a halál engem és a gyermekeimet egyszerre érjen utol, mivel attól féltem, ha például engem az utcán eltalál egy golyó és meghalok, akkor a gyermekeim keservesen sírnak és hívogatnak majd: — Anya, anya! […]

Önéletrajzi dokumentumregény Miközben Albi meg én munka után koslattunk, Jancsi bátyám elvégzett egy zootechnikusi iskolát, és elfoglalta első munkahelyét Kökösön, egy háromszéki székely faluban. Nagyapó pedig, miután elorozták a házát, földjeit, fogta magát, és negyedszer is megnősült, majd Marosvásárhelyre költözött.

Tanítómestereim egy zarándokhelyen Amellett, hogy az általam ismert nyelveket szinten tartsam, hármas céllal jöttem Indiába: bradzs nyelvjárásban írt középkori szövegeket olvasni vrindávani tanáraimmal, kéziratos könyveket fénymásolni Rádzsaszthánban és Uttar Pradésben a készülő szövegkiadásokhoz, és támogatókat keresni az oxfordi hindi álláshoz.

/Vadmalac-félpercesek/ Vadmalac észre sem vette, mikor kezdett el énekelni. Egyszercsak teli torokból fújta. A rádióban bálnatemetőről beszéltek, Stockholm belvárosa fölött helikopter keringett.

Árokban, roham előtt (Utánaérezve egy sebesült elbeszélésének) Mi minden kellett azelőtt: kényelem, meleg, finom ételek, hangúlatok, nők, vastag szivarok,

Nem hasonlítom magamat az árbocrúdhoz, pedig fásultan állok a tömegben,

Levéltárban Háborús irodalmat, feljegyzéseket olvasok. Most éppen az 1941-es leningrádi blokádról. Az állami tudományos levéltár igazgatójának naplójából: „Ma végigjártam az egész irattárat, számos utasítást adtam.

A marosvásárhelyi székely autonómiatüntetés másnapján, 2014. március 11-én valaki az elektronikus postaládámba küldött két fényképet. Néhány pillanat múlva ki is töröltem mindkettőt, hogy mindörökre elfeledjem, de nem sikerült. A képek beleégtek szívembe-lelkembe, és ott sajognak mind a mai napig.

Önéletrajzi dokumentumregény A következőkben egy útépítő vállalatot vettem célpontba. Itt már négy osztállyal is beérték. A munka viszont piszokul nehéz volt. Elsőre odaraktak követ törni egy akkora kalapáccsal, hogy egy nálamnál nyápicabb legény fel sem tudta volna emelni. Később hol a forró aszfaltot talicskáztam az úttestre, hol az aszfaltkészítő kerekét tekertem, mert akkor még kézzel […]

Gandhi unokája A muzulmán országok egzotikuma után Delhibe úgy érkezem, mintha hazajönnék. Ismerősek a szagok, a hivatalok, a mozdulatok. A taxisok most is kapnának a fehérbőrű utas után, de olyan határozottan lengetem az előre kifizetett taxira szóló jegyemet, hogy nem is nagyon kísérleteznek.

Ma reggel a rádió fölhívta a népek figyelmét, hogy ne etessék a kóbor kutyákat. Jól van. Akkor mától kezdve nem etetjük a kóbor kutyákat! És azonnal elfelejtjük azt a gyönyörű verset is, amelyben ezt írja Szergej Jeszényin: „Minden árva kankutya nyakára legeslegszebb nyakkendőmet kötném.” (Rab Zsuzsa fordítása)

Tegnap volt a csernobili katasztrófa 28. évfordulója. Ez a mementó örök figyelmeztetés az emberiség számára. Van, aki már-már megfeledkezett róla. Mások ellenkezőleg… 2004-ben az interneten feltűnt egy webcím (www.elenafilatova.com) , amely hamarosan a leglátogatottabbak egyike lett. A honlap gazdája Jelena Filatova ukrán természetbúvár, aki 1974-ben született, s kamaszként személyesen is átélte a csernobili tragédia közeli […]

Soha nem az erdő árt lappangó ködével, nem a fák lopakodnak utánad visszhangos, bagolyszemű éjszakákon

/Vadmalac-félpercesek/ Komája félreértette: „Polip a szíved?” Vadmalac elmagyarázta még egyszer – hogy a polip feje az ő szívében, karjai a polipnak kinyúlnak az ő, mármint a Vadmalac testébe, főként a végtagjai mentén. Legjobban szívben szorít, mint egy nagy marok, olyan.

Önéletrajzi dokumentumregény A cirkusz jegyében Legelőször egy papírboltban próbáltam szerencsét. Itt nem kell nyelni a port, mint az üzemben az bizonyos, és böhöm nagy deszkákkal sem dolgozom – tekintettem körül a papírboltban. – Parancsol? – kérdezte az eladónő. – Nincs szükségük eladóra?

kagylóba zárt lelked hallgatom hosszan, susog,mint a mezőn friss tavaszi szél, rejtelmeibe néha beleroppan, mennyei hárfán maga Isten zenél –

kaolinbánya mofetta kénes gödör szagló művirág Budapest, 2014. IV. 22.