Lugosi Béla (1882–1956) magyar–amerikai színész azok közé a filmművészek közé tartozott, akik végérvényesen megteremtették Hollywoodot. Drakula gróf, a vámpír szerepének megjelenítésével – előbb színpadon, majd filmen – máig él, a mítosza eleven, amelyet a Hollywoodi hírességek sétányán fellelhető csillagja is tovább fényesít.

Mi minden fér bele 101 évbe? – kérdezem magamban, és közben aggodalmaskodom is egy kicsit, vajon hogyan fogad az elmondások szerint egyre többet gyengélkedő Csomor Berta néni, aki 1918. január 23-án született Agyagfalván. Nem beteg, nincsenek egészségi problémái, egyszerűen gyengélkedik. Öröm volt a szomszédban lakó rokonnal egyeztetni, szerény kis csomagocskát vinni születésnapi ajándékképpen, öröm volt […]

A tigris / The Tiger Tigris, tigris, éji láng, rettegem szimmetriád. Halhatatlan kéz és szem alkotott ily merészen?

a szülőváros nem a festménye inkább mérnök-rajzolta ábrája izgat

„Adj egy férfinek egy halat, és egy napig lesz mit ennie. Tanítsd meg horgászni – és napokig a tóparton fog üldögélni, sört vedelve.” Felfirkálta, szerk. ÁHU

Az Ady évfordulók – akár a születésének, akár halálának okán –könyvtárnyi irományt hordtak össze Ady Endre költészetéről, politikai és esztétikai jelentőségéről, költői „forradalmáról”. A halála óta eltelt évszázad, illetve a születésétől számított közel másfél század nem voltak elegendők ahhoz, hogy az Ady körüli elvi, világnézeti és esztétikai viták véglegesen elüljenek, letisztuljanak. Ady Endre, ellentmondásokkal terhes […]

A Fekete zongora egyfajta értelmezése Bevallom töredelmesen, hogy mostanáig, amikor végre nekifogtam és nagy nehezen lefordítottam románra Ady Endre Fekete zongora című versét, nem értettem azt. Nem értettem például, hogy mit keres itt a ,,Fusson, akinek nincs bora’’ sor, a zongora kellős közepén, a ,,Tornázó vágyaim tora’’ vagy ,,Boros, bolond szívemnek vére Kiömlik az ő […]

Ady Endrét keresik? 1977 márciusában mikrofonnal és filmfelvevőgéppel a költő nyomában járva, Zilahtól Nagyváradig különböző korú és foglalkozású embereknek tettük fel a kérdést: ki volt Ady Endre? Zilah. A Wesselényi-szobor előtti ösvény a város legforgalmasabb gyalogátjárója. – Ady Endréről mi jut a néni eszébe? – Az, hogy szeretem, és hogy mindig jólesik, ha hallok valami […]

Utolsó éj A sokszor bántott Ady emlékének Suhognak az éjjelek madarai, vándorok topognak a kapualjban, elereszti levelét az ág is. Zizegnek házunk ablakai, árnyékok lopakodnak a zajban, háromélű tőröket fennek fiam, terád is.

Kidalolatlan magyar nyarak Vajon örökre így maradnak Kidalolatlanul, rejtetten Dalai a hű, bánatozó, Napverte, bús, magyar nyaraknak?

Nem szó szerint, hiszen lehet annak már két esztendeje, de emlékszem még arra a levélre, amikor Szőcs Edgár a jól ismert közösségi oldal üzenőfalán megszólított és megkérdezte az egyik feltett fotó szerzőjének a nevét, illetve arról érdeklődött, hogy kit és mit ábrázol. Merő véletlen, hogy ráismertem, és még azt is meg tudtam írni az egykori […]

Folytatjuk a Káfé ankétját a kávézásról, kávéházakról. A nyolcadik rész kérdezettjei: Keszthelyi György, Szilágyi-Varga Zoltán, Damó István. Kérdéseink ezek voltak: 1. Elődeink kávéházba jártak – ittak, beszélgettek, írtak. Közösséghez tartoztak. Hova jársz te, melyik „kávéházba”? Hol vagy igazán otthon? Átvette volna az Internet vagyis a Káfé és más online találkozóhely a kávéház szerepét? 2. Schiller […]

Ha volt is néha szünnapom, nem ültem hintalovakon.

„Ha az ellenség lőtávolban van, akkor te is.” Felfirkálta, szerk. ÁHU

szépítheted a múltad szétesik, mint káros hazugságra épült alap nélküli város

Arany László költeményei A Délibábok hőse és más költemények. Budapest, 1898. Borongó érzéssel lapoztuk át a posthumus kötetet, egy korán elnémult erős költői tehetség szellemi hagyatékát. Csodálatos játéka a sorsnak, hogy míg annyi hívatlan dúdoló, mint tücsökraj a nyári éjszakákon, fáradhatatlanul zöngicséli egyhangú énekét, addig nem egyszer az igazi tehetség habozni kezd a pálya felén, […]

visszaforgatás hazamenetel délelőtt az első úton hazamenetel délelőtt a második úton hazamenetel délután az első úton hazamenetel délután a második úton

KOSZTOLÁNYI Hosszú, kivilágított folyosón siet, hóna alatt dolgozatfüzetekkel: két oldalán tarka írónépség sodródik: tanár úr, mit szól a munkámhoz?, tanár úr, ugye, felfigyelt a morálomra?, tanár úr, ugye, az én témám bátor? Méltányolta-e stílusom ragyogását, tanár úr? Ő azonban mosolyogva lépdel, végül halkan így szól : De uraim, mi ez az izgágaság? …

Emlék Havolt falváról Még folyton keresem napjaim arcán a változást.

Két végén égeti a gyertyát, szokták mondani az élet örömeit gátlástalanul habzsoló, szenvedélyeiknek élő, megszállott emberekről. A hatvanas –hetvenes években viszont a szó szerinti önégetés mint politikai protesztnek szánt öngyilkosság terjedt el világszerte.