Van az úgy, hogy az áldozat beleszeret hóhérjába. A hóhér ez esetben a színház, az áldozat pedig a színész. Sikerült kivívni a helyünket a művészetek közt. A világ összezsugorodásával, az elektronikus világ kiterjedésével, ami behálóz mindent, még élre is törtünk. Ott vagyunk a csúcson s újabb kis manifesztációk, játékocskák csimpaszkodnak a nyakunkba, trónfosztó igyekezettel.

Albert-Lőrincz Márton: (Nők fürdőruhában) Gagyi Botond festménye alá Elhessen minden mélabú, ha féllábú emlékek futnak ki az árnyékvető kifutóra.

Lajos 64 éves tanár. Annak idején ösztöndíjas diák volt Kolozsváron. Esténként kisdiákokat korrepetált matekból, hogy kevés pluszhoz jusson. Viszonylag fiatalon nősült. Negyedéves korában már jött a gyerek, még többet kellett korrepetálnia. Aztán kihelyezték egy kisvárosba. Azóta megszakítás nélkül tanít abban a legelső iskolában. Jövőre nyugdíjazzák. Ha addig nem üt be valami csoda a tanügyi törvénykezésbe, […]

Hajdú Mónika: Évszak Tegnap még kacérkodott a nyár vége, de mára végérvényesen a színekbe szólt az ősz. A szürke napot csak a falevelek színesítették s néhány fantáziabuborék, a bordó ernyőn cseppekben. Az október elsírta magát és pergette filmjét a vásznon 3 dimenzióban, dióhéjban legendát.

Mérlegen A nap aranya ujjaim közt átfolyik. Súlytalan a lét.

Tiktak, tiktak, tiktak. Milyen hangosan ketyeg ez a vekker. Igaz is, hány óra lehet ilyenkor? Felgyújtotta az éjjeli lámpát, és megnézte: fél kettő. Rettenetes, és még mindig nem alszik. Láza van? – tapogatta meg a homlokát. Nem kifejezetten forró, de akkor sem megy be holnap dolgozni. Holnap felszökhet, ami már, ugye, nem nátha, azt már […]

Balogh Tamásnak Sírkövesek leszünk utóbb, emlékköveket rakók szavakat sírva folyton kövekre faragók.

34. nap – október 4. Reggel felkerekedtem Isztambulból, jelenleg Izmit tájékán járok. Nehéz szívvel indultam el, váltam el Ahmettől és a családjától. A Facebookon talált rám, ismeretlenül fogadott be az otthonába, jól tartott két és fél napon át, megmutatta a várost, török telefonkártyával látott el és két darab pólóval. Az édesapja 80 éves, annyi érdeklődés […]

Csütörtökön, október 3-án, egyedi élményben volt része a brassói irodalomkedvelő közönségnek. Az Apáczai Csere János Kulturális Egyesület szervezésében, vendégelőadást tartott a sepsiszentgyörgyi Parnasszus Irodalmi  Kör néhány tagja, megemlékezve az 50 éve elhunyt juhász-költőre, Sinka Istvánra.

Egyik napon valami nyim-nyám ügyön úgy felpörögtem, hogy üvölteni lettem volna képes. Éreztem, ha most rögtön le nem lépek, valami a lakásban csúnyán megfizet érte. Így aztán nagy sebbel-lobban kiültem a kapu előtti padra csillapodni. Nyolcvanesztendős szomszédasszonyom, Máriskó, egy darabig kendője csücskét rágcsálva odaátról mustrálgatott, de mivel kíváncsiságát nem tudta tűrtőztetni, egyszer csak látom, hogy […]

De hogyan mondjam el neked csak simogatni tudnálak úgy gyilkos esőben a fákon még klorofillszagú levelek s bennem a döbbenet

Angol humanitás Viextemps, a híres hegedűművész Themse partján sétált, midőn a folyóba ember ugrott. A parton nagy lárma támadt. — Befúl! — kiáltották. — Nem fúl be! — kiáltották mások. — Kettőt egy ellen, hogy befúl. — Három font egy ellen, hogy nem fúl be.

Sajnos szemünk előtt pusztul a hagyományos életmód, viszont teljesen megértem, hogy a Zengő-hegy fix pontját aVermessy-patak fölé költöztetik – a völgy fix pontja alatt a hely sajátos távközlési lehetőségét kell értenünk -, a közfigyelem ugyanis oda összpontosít, amikor indokolt esetben megszólal a tehénszarv, mert hiába adottak a fettételek, nehezen tudom elképzelni Laci hirdetőnket, hogy komputer […]

Mikor az élet fájdalmat szül, és gyűl a könny a szemgödörben,

Párhuzamosságok Tolják a gyermeket. Érdekli őket egy csomó minden, ami engem hidegen hagy. Hidegen hagyja őket egy csomó minden ami engem érdekel. Ilyen vízválasztó a bőgő masina.

Hadnagy József: A víz Kereső formátlanság, folyton változó forma, fölvesz tenger sok alakot, de nem marad a foglya.

Mi is az ember? Véges tengelyen élő végtelen-vágyó.

Ha az ember saját igazát védi, saját portékáját dicséri, nincs abban semmi meglepő, semmi váratlan, épp ezért nem is annyira hitelt érdemlő. Erről gyermekkorom egyik vicce jut eszembe, talán a Tolnai Világlapja, talán a Színházi Élet valamelyik régi számában olvastam. Szóval egy perzsa szőnyegárus – helyesebben persze perzsaszőnyeg-árus – házról házra jár az eladnivalójával, és […]

Séta a haj­na­li park min­ket rejt értünk van­nak füvek fák bok­rok szo­ro­san belém ka­rolsz mégis félünk hogy meglátnak

Az idén Elek apó születésének 160. évfordulójára emlékeztek mindenütt, ahová elér az ő emlékezete. És ez a terület nem csekély. Meg aztán az emlékek is sokrétűek… Mert igaz ugyan, hogy Benedek Elek volt irodalmunkban a nagy magyar mesemondó (bár a mesélésben bizonyos Jókai Mór is jeleskedett), de legalább annyira fontos az a nagyapai viszony, ami […]

A beszélt és az írott sportnyelv ápolása, csinosítása mindenkinek kötelessége, aki anyanyelvének sorsát a szívén viseli. A nyelvi kölcsönhatások erőterében fejlődő magyar sportnyelv szókincse részben a köznyelvből vett, részben pedig a nyelv szellemének és észjárásának megfelelően alkotott szavakból tevődik össze, de sok benne a más nyelvektől kölcsönzött, rendszerint a sportág átvételével együtt meghonosodott szó is.