Büdöske, a barátnőm – mese kisgyermekeknek

Hol volt, hol nem volt, reggel volt, és Büdöske, a barátnőm hallani sem akart arról, hogy iskolába menjen. Hiába kérlelte az édesanyja:
„Büdöske, reggel hét óra van. Oda készítettem neked a fogkefét és a fogpasztát, indulj, mosakodjál! Kelj már fel Büdöske, hét óra múlt tíz perccel, kész a tea és a vajaskenyér! Büdöske, már negyed nyolc van, sietned kell… Becsomagoltál-e…?”
Büdöske átfordult a másik odalára, nem akart iskolába menni. De a helyzet nem ilyen egyszerű: Büdöske lábai indulni akartak az iskolába. Ezért aztán rugdalóztak:
„Büdöske, Büdöske: hét óra múlt húsz perccel, gyere már az iskolába… szálljunk le az ágyból!”
Büdöske viszont csak nem akart felkelni, a lábai ezért otthagyták és elmentek. Ő pedig aludt tovább. De kis idő múlva Büdöske kezei is rángatózni kezdtek:
„Büdöske, Büdöske: kelj már fel! Hét óra huszonöt perc van, induljunk az iskolába! Mozogj már, Büdöske!”
De Büdöske ettől csak még jobban horkolt, a kezei viszont siettek az iskolába, nem akartak elkésni. Mert jól tudjuk, a kéz lassabban jár mint a láb. Aztán Büdöske gyomra is korogni kezdett, ezt kiáltotta:
„Mozduljál már, Büdöske! Fél nyolc van… Éhes vagyok, indulni akarok!”
A leányka rá sem hederített. Ekkor a gyomra is otthagyta. Mérgelődött és bújkálva ment, nehogy valaki meglássa és megijedjen tőle. Mert nem valami gyönyörű látvány egy gyomor az utcán, amint a saját szakállára járkál. Büdöskét ez nem zavarta, de az sem, amikor ordítani kezdtek a fülei. Jó hangosan kiabáltak, ahogy csak a fülek tudnak:
„Büdöske, mindjárt nyolc óra van! Felkelsz-e már, vagy mit csinálsz? Megint el akarsz késni az iskolából? Büdöske, hallod-e, Büdöske…? Ejsze megsüketültél?”
Büdöske nyilván nem válaszolt, a fülei pedig útnak indultak, fülbevalóstól, az iskolába. Kis idő múlva Büdöskének a nyelve is megeredt:
„Hé! Nyolc óra lesz húsz perc múlva. Büdöske fel!… Hajrá Büdöske!”
De a lánynak már nem voltak fülei, nem hallott semmit, a nyelve pedig mit tehetett volna, elszánta magát és útnak eredt ő is.
Kis idő múlva mocorogni kezdett a leányka haja, a feje köré csavarodott. Látta, hogy a fülek útra keltek, és a haj is menni kívánt. De hogyan költhetné fel Büdöskét, talán úgy, hogy húzza. Húzta jobbról, húzta balról, aztán felülről majd alulról, rángatta őt egyfolytában, de mind hiába, Büdöskét nem tudta felkölteni. Akkor mit tehetett volna, a haj is gyorsan elindult az iskolába: könnyedén fölkerekedett és úszott a szél szárnyán, vele együtt pedig Büdöske agya is útnak eredt, mert ő is nagyon félt attól, hogy elkésik az iskolából. Pontosan nyolc óra volt, amikor megérkeztek, lihegve, izzadtan beestek a fal melletti padba, oda, jobb oldalon a harmadikba, ahol már Büdöskének a lába, a keze, a gyomra, a füle és a nyelve helyet foglalt. Becsengetéskor újra kinyílt az ajtó, az osztály elhallgatott, némán felállt, és belépett Büdöske – roppant izgatott volt:
„Most rajtakaptalak benneteket! Újra eljöttetek az iskolába, nélkülem! Szégyelljétek magatokat! Hitványak vagytok. Szinte elkéstem miattatok. Tudjátok-e ti azt, hogy milyen nehéz eljutni az iskolába az első órára láb, kéz, gyomor, nyelv, haj és agy nélkül?”
De a láb, a kéz, a gyomor, a fül, a nyelv, a haj és az agy meg sem szólalhatott immár, sőt nem is szégyellhette magát igazán, mert ismét kinyílt az ajtó, és belépett a tanítóbácsi. Büdöskének alig volt ideje arra, hogy hirtelen besurranjon a padba.
Így tehát, végül is, megúszták mindannyian. És utoljára jöttek így, szotyogva. Esküszöm rá, gyerekek, hogy a láb, a kéz, a has, a fül, a nyelv, a haj és az agy nem ment többé iskolába a barátnőm, Büdöske nélkül.

(Folytatjuk)

Előzmények: 1. mese, 2. mese, 3. mese, Interjú a fordítóval, 4. mese, 5. mese, 6. mese, 7. mese, 8. mese, 9. mese