Vedd karodba Lelkem!
Simítsd szóddal, vagy törd, míg törheted!
S, ha nem marad semmim szabad leszek,
Oszd akkor meg velem magányod, tűzhelyed!
Mi égetett sebeket, felfűtött vágyat,
Fonj úgy körbe, mint egy meleg, puha köntös!
Háború van köröttünk, gyűlölség lángol.
Az asztalon pohár, bor, s, ha kéred még, én öntök. Tovább »

Tiszta szándékkal cím alá gyűjtötte-válogatta össze Baranyi Ferenc a pályaképét illusztráló legjellemzőbb verseit. A gyűjtemény most elérhető a Magyar Elektronikus Könyvtárban.

Ennek kezdő és záró lapjairól válogattuk ki az alábbi „kóstolót”. (Cs.G.)
Tovább »

Oktalan, becsvágyó apák,
rászedett anyák kritériumai,
miért raboltatok ki?
Fiam, te megváltottál egyszer,
ötször emelem olcsó üvegem
első és egyetlen napodra.
Nagy volt a szerencséd,
nem jöttél, nem láttál soha,
pajtában állok, gazdáim ökrök,
én húzom mégis a szénásszekeret. Tovább »

micsoda nyár, hűvös, poros,
meddő felhőket ringat a szél,
kint a fűben hangyát számlálok,
minden fa egyszerre beszél.
susognak, morajlik minden águk,
egymásnak esnek szüntelen,
esőért kiált valamennyi,
míg elmerengek egy fellegen.
lesz-e még nyár, tavasz se volt,
bár hosszú ősz és tél megint,
csontjainkban már mész tanyázik,
ereinkben még sav kering.

Forrás: szerző FB-oldala

Vadmalac a fokozatokról tartott kiselőadást:
— Mert nem rontunk ajtóstul a házba.
— Van hadnagy, főhadnagy, százados — mondta. Közönsége a családon kívül a komája volt, tehát a szokásos kör.
Tekintete a monitorra esett, valami könyvet látott rajta, nem mozdult a kép, valamelyikük kinagyította.
Folytatta volna, de akkor furcsa érzés kerítette hatalmába: mintha valahol, a közelében égettek volna. Gondolatpernye szállt a szemére, amitõl könnyezni kezdett.

*

Malacka összegyűjtötte kertje kertje virágainak a magját, tavasszal meg elvetette őket.
Elbűvölve figyelte, hogy abban a többnyire kicsi, alaktalan, jobbik esetben kerek és száraz magban élet van. Élet van elrejtve.
Tavasszal maga mellé ültette Vadmalacot, ketten kézen fogva várták, hogy a mag kicsírázzon.
És minden tavasszal megtörtént a csoda. Mindketten nagybetűvel, nagy ”Csé”-vel gondolták.

Forrás: szerző FB-oldala Tovább »

végtelen órák telnek
amíg felködlik
mint páragőz a tóból
hegyek közt, a hajnal csendöblében
s emlékeiből a név kibukik

a csattanóra a nap is felkel

(nk)
2022-06-21

Forrás: szerző FB-oldala

Egy évvel ezelőtt nosztalgiakoncertet tartottak a Madarasi-Hargitán, arra emlékezve, hogy huszonöt évvel korábban történt ugyanott az a találkozás, amikor Cseh Tamás egy szál gitárral állt ki a nagy számban érdeklődő közönség elé s Súgó-pálya tövében. Tavaly is Orbán Ferenc és Gyergyai Szabolcs közreműködésére volt szükség, akik sikerrel rekonstruálták az 1996-ban elhangzott repertoárt… * Forrás: Simó Márton FB-oldala. A képen: Cseh Tamás és Bereményi Géza

Kányádi Sándornak – odaátra

vannak vidékek széteső
bomlásnak indult mondatok
ahonnan kicsorbulnak az
időhatározó ragok Tovább »

Hiába mondtam, figyeld a fákat,
a gyökerek göcsörtös ujjait,
valaki más kapaszkodik,
más hullat leveleket. Tovább »

Hegyek közé rejtve, (s féldeci rumokba),
mint kihaló növény herbáriumokba,
préselt feledésben régi bibliákban,
ronggyá lapozottan daloskönyvben, másban,
áll sohsemvolt házam. Tovább »

1967

a mondo cane című filmből jövet
román többes szám
un mondocan
două mondocane
gyulával találkoztunk Tovább »

Nem tudom, feltűnt-e önöknek Klaus Iohannis kijevi látogatásának meglehetősen vegyes sajtóvisszhangja. A nyugati lapok többsége csak mellékesen jegyezte meg a román államfő jelenlétét abban a hírben, amelyben beszámoltak Mario Draghi olasz miniszterelnök, Emmanuel Macron francia köztársasági elnök és Olaf Scholz német kancellár találkozójáról Volodimir Zelenszki ukrán elnökkel. A magyarországi média pedig egyenesen elhallgatta a tényt, hogy Iohannis Kijevben parolázott Európa legfontosabb vezetőivel. Tovább »

Fiatalasszony-anyám mosolyog rám,
meg én is, talán ötévesen –
szőke hajam fehérnek látszik
a régi képen, benne nárciszkoszorú –
anyám ölében is nárcisz, hatalmas csokor Tovább »

Tágas világban szűk szükség ne érjen,
láss ki magadból, örülj: nézz az égre,
a magasság mindig tüdődbe férjen,
minden csak kezdet, ne gondolj a végre:

ahogy a felhők formát váltanak,
úgy vált alakot, úgy villódzik minden,
a láthatók is félig látszanak,
a létezőkben ott lüktet az Isten,

hagyd átlobogni magadon a létet,
végigleng rajtad minden pillanatban
a mindig alvó, aki mindig ébred,
a vannincsfényű játszó láthatatlan, Tovább »

csillámló holdsugárból
fröccsent fátylat nádasára
a bagolyszárnyú éj
oh
sóhajt fel és mereng a tó
valaha szabad volt
nádasok karolta vizem
ma csupán mocskos lenyomata
annak hogyan él
mint fuldoklik partomon
az egykor oly rátarti
ma kirekesztett nép

2022. 06. 21.

Forrás: szerző FB-oldala

Történt pedig, hogy szerkesztettem egy antológiát a kortárs román irodalomról. A kiadó elküldte a szerzőknek és szerkesztőknek járó tiszteletpéldányokat nekem, én meg elkezdtem szertehordani.
Tegnap alaposan felkészültem a feladatra. Emlékeztem, hogy az egyik szerző hol dolgozik, emlékeztem, hogy egykori barátom fia is ugyanott, megkértem hát, hogy szerezze meg a hölgy számát. A fiatalember örömmel sietett a segítségemre, s mára meg is tudta.
Ügyes vagy, veregettem meg a saját vállam. Aztán a biztonság kedvéért ismét megnéztem, a hölgy benne van-e a válogatásban. Kell-e mondanom, hogy nincsen. De most már tudom a számát…

Forrás: szerző FB-oldala

piros-zöld héjú
mangót ettem délután
nagy sárga magván

elidőztem még
ó a föld másik fele
milyen messze van

Budapest, 2022. VI. 20.

Nemlétező Kertemben csöndesen ültem,
könnyű szelet hajtottak a rózsabokrok,
hessegették az esti néma árnyakat.

Gondoltam elmúlásra, másra, s derülten
néztem hulló jázminszirom után. Boldog,
arasznyi nyárban úsztam, s hittem: árnyat ad

ott az ezüsthárs is. Belerészegültem
arctalan, pimasz illatárjába. Oldott
bolond-aranyába bontottam szárnyamat.

Hullócsillag fény-kegyében részesültem.
Eljátszott velem a képzelet. A homlok-
mögötti láz néha énekelt. Árnyalak

incselgett felém. Mohón múltba merültem.
– Léthe vizébe mártóztak néma kompok. –
Sóhajtottam: Jövendőm, meddig várjalak?

2022. június 16.

Mikor a szépség már csak
nagynéha látogat
s ágyszélről óraszám
lógatod lábadat,
egy ósdi szonettet
olvasol fennhangon,
mintha imád lenne,
morzsolod monoton
aztán elhallgatsz,
de tovább suttogod
magadnak magadban,
akárha a vers
önként folytatódna.
Alvadt állóvíz ez a napszak,
könny mint kavics,
halkan belecsobban,
lúdbőrzöl, rég-visszhang
gyűrűzik szét mellkasodban,
s árnyak haja úszik körötted. Tovább »

színes szigetelő szalaggal díszítettem golyóstollaimat
gyermeteg butaság
a ragasztó nem köt eléggé
csúszkálnak a csíkok
miközben ragacsossá teszik a tollat Tovább »