Örömmel közlöm, hogy megjelent SZÓRÓL SZÓRA című interjúkötetem a brassói Pastel Kiadó gondozásában.
A kötet válogatást tartalmaz, az utóbbi öt évben készült ímélinterjúimból a következő személyiségekkel:(az interjúk keletkezési sorrendjében): Petrozsényi Nagy Pál, Házy-Bakó Eszter, Toth Enikő, Nászta Katalin, Keszthelyi György, Cseke Gábor, Veres Emese-Gyöngyvér, Szente B. Levente, Para Olga és Bán Mihály. Tovább »

Szerző grafikája

Jönnek a színészek,
a mély, dohányos hangok,
a szavak építőmesterei,
deszka alapra emelnek
sokezer fura díszletet.
Mennyek jönnek és poklok,
hol lángra lobban, hol megfagy
a túlvilág ördögi telke. Tovább »

És hol vannak a vitézek? Az széles föld felett, csillagok háborúja a palotájuk? János vitézem, én hős huszárom. Hazádnak rendületlenül, ahogy Vörösmarty Vitéz Mihály megírta. Aranyos vitézi órákon úgy gondolok magamra, mint egy mia bella signorina. Introvertálok csuhaj módra, de a király vitézi falra íme hágnak. Mindig van egy Felicián, ha nem más, bátor egérként.
Balladisztikus vagyok ma nagyon, máskor viszont egyszerűen fantasztikus. Belátom a kilátást, onnan nézek szerteszét. Mintha pincébe szénért menne Freuddal, s egymás kezét szorítanánk. Ez a ragozás kissé bevégezetlen. Magyar nyelvem ellenben lankadatlan. A fiú betoppan, szíve égő katlan. Pedig nem paraszt, azonban vitéz ő.

Forrás: szerző FB-oldala

min csámcsogna a világ
mert azt teszi, hangosan
ha nem azon, ami nem sikerül
nem úgy, nem akkor
örülni nem tud
csak időlegesen s kár-örülve Tovább »

Nincsen nehezebb, nincsen nehezebb,
vágyni mosolyod, vágyni kezedet.

Vágyni tovatűnt tested melegét,
mert már sohasem, mert még nem elég. Tovább »

Lementem a folyóhoz, mert hallottam,
hogy sustorog, karcol, csörömpöl, zajlik.
Közelről néztem a táblákat,
ahogy vitte a víz a vizet,
és ráadásul a jég hátán is az volt,
pára alakzatban borult fölé,
loncsosan, mint egy testes, bundás őszi állat. Tovább »

Alaposan felöntött a Koma a garatra, Vadmalacnak a hátán kellett hazacipelnie.
”Vizsgáztatta” útközben:
– Nahát, te szent aztán nem vagy…
Ebben egyhangúlag megegyeztek.
– Iván?
A Komát a rosszullét környékezte a kérdés hallatán, mire beleburrogott a Vadmalac sörtéjébe:
– Brrr.
– És hát hol itt az éj? – kérdezett tovább Vadmalac. Csillámlik a reggeli tó, ahogy elhaladok mellette, alig tudom nyitva tartani tőle a szemem.
– Itt – válaszolta a Koma. És jobb csülkével körbemutatott. Kissé tétován, nem lehetett tudni, hogy éppen egyensúlyoz a Vadmalac hátán, vagy az egész Tölgyesre kiterjeszti a sötét éj fogalmát.

Forrás: Lenolaj.hu

Novemberi áldott óvatosság! mentálhigiénés gyakorlatokat végzek
elvetemült felnőttként kitárulkozom
És íme hogyan élhető túl a tél:
számba veszed emlékeid és gyapjúharisnyáid
arccal a fal felé alszol hogy a halál meghátráljon előtted
és nappal a központi kirakatokban fültépő trillákat adsz ki Tovább »

Mifelénk, az Édentől keletre, még gyakran felmerül a kérdés, hogy fontos-e egy író biológiai neme, vagyis mások-e a női írók, mint a férfiak. Mintha lenne külön női és férfi nyelv. Mintha a vers olyan lenne, mint a házi- vagy kézimunka: csendes, szorgalmas, szerény, és legfőképpen: csipkefinom. Mintha a férfiak a szívük vérével, a nők viszont a bőrükkel és a méhükkel írnának verset, és nem érdekelné őket más, csak a test és a szerelem. (Olyannyira él ez a vélekedés, hogy még maga Weöres Sándor, a legizgalmasabb régi magyar költőnő megteremtője is leírt ilyeneket egy korai kritikájában.) Tovább »

Új életet kellene kezdenem a fejemben,
a szerelem persze maradjon,
a szeretet is, már amennyi van még,
szakadjak el mindentől,
ami visszahúz, közösség, hagyomány,
szülőföld, egyéb súlyos ilyenek –
egymásra rakom a sok furcsa rést,
úgy építem fel az új életem.

Forrás: szerző FB-oldala

”Veres az ég alja” – mondta magában Vadmalac. Magában, hogy a többit ne zavarja.
Ne kavarja fel a lelki világukat. Elég sok a baj, amúgy is, van, amin gondolkozzanak.
”Veres-e valójában? – Ezt is magától kérdezte. – Vagy csak annak képzelem?”
Majd így folytatta tépelődését:
”Színre változtatja az eszem a nyugtalanságot?”
Akkor már száz napja bombáztak – szinte megállás nélkül.
Végül kimondta. Komája eltekintett a távolba, hadd lássa ő is. Értette, hogyne, mit akar Vadmalac kifejezni, megerősítette hát:
– Vörös bizony.

Forrás: Lenolaj.hu

Tiszta porcelánég,
mint amilyenre
fel szoktak nézni a rabok,
és keserűt sóhajtanak –
ülök alatta, mint tárgy,
mint asztal vagy szék,
előttem üres tál,
nincs benne cseresznye,
pedig június van, most érik,
de ez már ilyen idő,
s nem tudjuk, miért. Tovább »

Nem kavargok, nem örvénylek,
tükröm egy tó, abba nézek,
órát emel szemem elé
az égen ringó vízfenék.

Saját arcom az az óra,
két szemem a mutatója,
egyik ráncokon szaladgál,
a másik alig-alig jár. Tovább »

Mint tavalyról el-elfelejtett pityókák
a pincegádorban, emlékek csíráznak,
napfény felé lökdösik egymást. Csendtócsák.
Bamba tükrük megborzong. Fáznak. Sírásnak Tovább »

hiába mondod
hogy azt még
kibírod
egyszer eljön
amit már nem
az lesz a vége Tovább »

Roosevelt kezelőorvosa az elnök halála után huszonöt esztendővel közzétette a betegéről készült – hír szerint igen tapintatos – feljegyzéseit. Az elnök ugyanis valóban beteg volt, sőt az orvos szakmai elferdüléséből nézve inkább beteg volt, mint elnök.
Sajátságos módon ez a megfigyelés – az Abbott című gyógyszerészeti lap állítása alapján írom – teljességgel egybevág Roosevelt fiának megállapításával. Roosevelt fia ugyanis azt vallotta, hogy apja már 1944-ben alkalmatlan volt hivatalának betöltésére. Pedig ekkor jelöltette magát negyedszer az elnökválasztáson. Tovább »

Alaposan meghökkenhettek azok a rendőrök, akik berúgták egy angliai lakás ajtaját, miután azt hitték, ott egy segítségért kiabáló idős hölgy van. Ám kiderült, hogy csak papagája kiabálta azt, hogy segítség – írja a Daily Star.

A lakástulajdonos fia nem sokkal később megérkezett, és megerősítette, édesanyja nem szorul segítségre, csak a madár okozott bonyodalmat a Birmingham elővárosában található Sutton Coldfieldben. Tovább »

Nemrég meghalt egy lány. De mi csak szavazunk és szavazunk.

A lányt egy pszichopata ölte meg. Körülöttük azonban a társadalom történt.

A társadalom, amely felelősségre von, ha nem azt teszed az életeddel, ami a közösségnek jó. Ha nincs gyereked, nem járultál hozzá eléggé a magyarság fennmaradásához. Sokak számára ez az egyetlen szempont a boldogságod megítélésében.

Már ez is ostobaság: ugyan miért kellene bárki „megítélje” a boldogságomat? Nem attól egyéni, hogy az enyém? Nem lenne jó, ha a társadalom nem mondaná, hogy „mindenki törődjön a maga dolgával”, miközben az enyémmel törődik? Tovább »

Bolyonganék tengeren, hajón,
de tágra nyílt szememmel szembejön
megtagadott, kiégett valóm.
Egykori kacatokkal teletöm Tovább »