Jönnek az ifjú hiénák, érzéklik a dilémát:
nyald ki a senkiét végig, akkor érsz majd te az égig!
Apáink lankatag nyelve már nem alkalmas ilyenre!
De mi biz tőlük tanultuk: a jövőnk mindig a múltunk!
Vigyázzba állunk ügyessen, mint a gyümölcsfa rügyessen!
Óvjuk a minoritásunk, zsebbeli megmaradásunk!
Forrás: szerző FB-oldala
Kötések / Legături
Mindenben benne élek.
Mutassatok falevelet, amely ne hasonlítana rám,
Keressetek állatot, amelynek hangja
Ne csendülne össze az enyémmel
Ahová lépek, ott a föld megnyílik,
S a halottak, kik arcmásomat hordozzák,
Egymást ölelik, új holtakat teremtve.
Miért kötődöm ennyire a világhoz,
Miért ennyi előd meg keserű utód
Minek ez az őrjítő hasonlatosság?
Üldöz az ezer arcomat viselő mindenség,
S védekezésként bántom önmagamat.
Ráduly János fordítása
Forrás: szerző FB-oldala
Rossz volt biz a der, die, das-szal,
de rosszabb a dáváj csásszal,
a Dnyesztertől le a Donig
mindenki csak dávájkodik,
dáváj csász, dáváj a birtok –
hárásó baráttól szívtok! Tovább »
ZOLK ZELTÁN
A szegény kis proletárgyerek panaszaiból
Darvas Szilárd paródiája
Minden reggel elzavarnak
engem egy redakcióba,
pedig én még gyerek vagyok,
kis fiú a nagy cipóba. Tovább »
Forrás: szerző FB -oldala
Egyre idegenebbül,
Egyre kevesebb ismerős körében.
Mindaz, ami családias volt,
Beletorkollt valami
Nagy-nagy világosságba,
Egyre többen várnak odaát,
Itt egyre kevesebben foglalkoznak velem,
Egyre nyugtalanabb vagyok,
Mint a vándormadarak,
Amelyeket megérintett
Egy másik, melegebb haza hívása.
Bartha György fordítása
Tovább »
Nem vagyok egyedül.
A szél még mindig velem nevet.
A nap még mindig rám mosolyog.
Az óceán még mindig
rám kacsint
Tovább »
Tudata mélyére nézett, perzsák vakították meg,
Hite töretlen, álmai láthatatlanul égnek.
Apjának lován vágtattak, hol az a szép gyerekkor,
Mikor a vad ellenséget elmosta a nyílzápor. Tovább »
vetítés előtt
ültünk a fizikumban
tantermi homály
ketten elbújtunk
a merev padok alá
árulkodó zaj Tovább »
a győzelemnek színe van
piros fehér zöld kék sárga
ki milyet választ
csak a kikelet nem válogat
rügyezik az egész világnak
(nk)
2022-04-04
Forrás: szrző FB-oldala
Egy szétrongyolódott, század eleji folyóiratban véletlenül akadtam rá Sebestyén Gyula, nagy hírű tudósunk Petőfi népdalgyűjtéséről szóló tanulmányára. „Felolvastatott a Kisfaludy Társaság folyó év április elsején tartott ülésén.” Azt, hogy a fölolvasás 1914-ben történt, egy tagsági, illetve egy előfizetési díjról kiállított nyugtából derítettem ki.
Sebestyén írásának már a címe is fölvillanyozott. Csokonai, Berzsenyi, Arany népdalgyűjtéséről tudtam, amit tudni lehet, de Petőfiéről csak annyit, hogy Erdélyi János Népdalok és mondák 1846-ban megjelent kötetében a fölsorolt 95 gyűjtő között Petőfi neve is szerepel. De hogy mit gyűjtött, hol és milyen módon, arról nem tudtam semmit.
A feledésbe merült, illetőleg a szakemberek, szaktudósok hálójában megrekedt tanulmányból minden apró részletre fény derült. Tovább »
AZ ISZÁKOS PRÓKÁTOR
Mely nagy kár a bornak! itt fekszik Csúz János,
Ki volt életében oly nagyon itkányos,
Hogy szép tudománya ritkán lőn felderűlt,
S az Igazság vele sokszor borba merűlt.
Szent ügy s prókátori fogás egy korsóban,
Alusznak már benne most a koporsóban.
Barcsay Ábrahám
(1746-1806 )
Ezt a cikket nem akartam a választások előtt megírni, nehogy túlidegesítsek vele valakit. De mivel most már mindenki éppen azon az idegességi fokozaton van, amelyik jár neki (ami nem azt jelenti, hogy meg is érdemli), hát megírom. Tovább »
a nap retináján
átlép egy sárga ló
(vagy csak a rajza) Tovább »
Ott ülnek ketten, négyen,
néha hatan is, napszaktól függően,
a nagy, zöldposztós asztalnál
és osztják a Földet
akárha kártyalapokat:
kinek a pap, kinek a papné. Tovább »
A város neves szülötte – méltó szobor-ábrázolásban
Szálljanak legalább boldog végezetre
e szárnyas disznók, értük úgy remélek,
hogy nálam jobban Bulgakov se, eskü!
Míg lent sok bégető gyapjas állat
áhítozik, hogy íme, sikerült,
győzhetetlen a méla butaság,
vakarózhatnak dinsztelt kevesek! Tovább »
Diagnózis
Valami törli
A tegnap emlékeit
Meggondolatlan.
Sztriptíz eredmény
Házukat hagyott
Csupasz csigák a járdán
Szemérmetlenül.
Gügye vallomás
Hiányzó betűk
– talán pont monogramunk – a
Keresztrejtvényen. Tovább »
Forrás: youtube csatorna
Petőfi Sándor szintén ott volt a jobb szárnyon. Tajtékzó lován hol előre a csatárlánchoz, hol egyetlen ágyúnkhoz, hol mihozzánk, gyalogosokhoz vágtatott, s megvetve a félelmet, a halált, lelkesített, bátorított mindenütt, ami annál feltűnőbb volt, mert honvédeink közül Petőfit kevesen ismerték, miután ő nem katonatiszti köpenyt viselt, magyar öltönye volt ugyan, de minden tiszti jelvény nélkül – fejét tollas Kossuth-kalap fedte, s kardot hordott. Vízakna szomorú napjait próbálom felidézni a százados feljegyzések sírjából, a törmelékekből, s egyre előbukkan a költő alakja. Lóháton, gyalog, kivont karddal, előreugratva, visszavonulóban, bizakodva és elkeseredetten. Mert utólag igen sokan emlékeznek vagy emlékezni próbálnak reá, s még azt is állítják, negyven-ötven év távlatából, hogy nemcsak őt, járás-kelését látták, hanem gondolatait is tudták. Három napról azonban sehol nem tud számot adni az idő, az ágyúdörgéses négy nap után következő háromról: nincs róla feljegyzés, és mintha véletlenül, vagy nagyon is szándékosan hallgatna róla mindenki s leginkább az, akire kíváncsiak volnánk, maga a költő.
Bem a piski csata előestéjén, február 8-án, futárpostával Debrecenbe küldte Petőfi honvéd századost. Tovább »
Forrás: szerző FB-oldala
hazamenetel
műhelyóra
műhelyóra
hazamenetel Tovább »
Májusban lesz 110 éve, hogy megszületett Salamon Ernő (Gyergyószentmiklós, 1912. május 15. – Mihajlovka–Sztari, Ukrajna, 1943. február 27.) költő, újságíró.
Felkel a nap!
És felkelnek a sugarak!
Selyem a víz!
Nézd ívelő kőhidait!
Műhely! Mező! Édes, kenyeres munkahely!
Már állok is, szeret engem a munka, hej! Tovább »
Hogy lenne egy párhuzamosom?
Persze. Mindig is volt.
Mert ha jobbra tértem,
Ő rögtön követett,
De csak hogy orrom alá dörgölje:
Balra is lehetett. Tovább »
Pusztai Péter rajza