Nyolcvanegy éves korában elhunyt Máthé Attila, a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület volt titkára.

Szabó József az egyesület vezetősége nevében ezt mondja: – A Fehéregyháza története című könyv szerzője sokévi helytörténeti munkálkodás után kezdett a falu monográfiájának megírásához, melyet 1999-ben, a fehéregyházi csata és Petőfi Sándor halálának 150. évfordulóján sikerült megjelentetni, majd 2018-ban újra kiadni.

Írásai megjelentek a Romániai Magyar Szóban, a Népújságban és más művelődési, közéleti lapokban. Az egyesület egyik alapítója és 23 évig a titkára, tanácsadója, mentora volt, több kiadvány szerzője, szerkesztője. Ugyanezt a tisztséget töltötte be hosszú évekig a helyi református egyháznál, néhány évig az RMDSZ-nél, és 19 éven át a falu egyik temetkezési egyleténél. 2000–2004 között tanácsosként tevékenykedett a fehéregyházi önkormányzatban. Közösségépítő munkásságának elismeréséül 2019-ben a Maros megyei RMDSZ Könyv- és Gyertya-díjban részesítette.

A Fehéregyháza pennás embereként ismert Máthé Attila a település örökös titkára marad. Mindig szerényen, meghúzódva, leginkább a háttérből, a színfalak mögül alkotott maradandót közössége számára.

Máthé Attila Székelyudvarhelyen született 1941-ben, Brassóban szakiskolázott, aztán a vasút adta a kenyerét, forgalmi tisztként működött Parajdon, Szovátán, Szederjesen, majd Fehéregyházán. Itt telepedett le, és vált a hely jó szellemévé. Mindennapi munkája, a vasúti tisztviselőség (1991-ben vonult nyugállományba) pontosságra, a valóság feltétlen tiszteletére szoktatta, korábbi írói tehetsége viszont feléledni látszott, és gazdag tudásanyagát rendezgetve szakított időt számos cikkre, vallomásra, nyelvi hitvallásra is; helytörténeti írásai, jegyzetei, tudósításai lapunkban és más romániai kiadványokban csakúgy megjelentek, mint a budapesti Honismeret hasábjain. Szerkesztette a Fehéregyházi Emlékeztető című kiadványt, melyet rendszerint az évente tartott, július végi Petőfi-emlékezések alkalmával kínáltak a vendégeknek.

Irodalmi ambícióit jórészt háttérbe szorították a közösségi foglalatosságok. De ami hozzáférhető verseiből, az tehetségről árulkodik. Így a Fehéregyházi Emlékeztető 2006-os számában megjelent kis költemény: a versfők összeolvasásával kedves faluja neve emelkedik ki a szövegből (akrosztichon).

Bethlen Kata búcsúja

Fehéregyházától

(1772)

Fellegeket űző nyugati szél búcsúztat az

Ezerszer áldott-átkozott tájtól, a kies Küküllő-völgytől,]

Hallerek büszke, soktornyú kastélyától – otthonomtól, ]

Édes-bús egyházam drága útszéli templomától.

Remeg szívem a kegyetlen búcsúórán, Istenem…,]

Emlékképek villannak elém: eget vívók,

Gyászosak, gyönyörű emberiek. Itt lettem árva, özvegy…]

Hagyj, föld, elszakadnom tőled, kitépnem magam ölelésedből! ]

Áldás rád még búcsúzóul, csöndes jobbágyfalu.

Zokszó ne illessen útrakész hintóm grádicsáról!

Ajándék volt itt minden tőled, Uram: a csók, s a döghalál is. ]

Emlékét sokáig őrzik s őrizzék a fehéregyháziak, segesváriak; a Petőfi és népe örökségét mindenkor felvállaló, a turulmadaras szoborparki emlékhelyhez évente elzarándokoló magyarok.

Forrás: Népújság

Két öreg / Les deux vieux

És szépen együtt öregedtek.
Bár az apó kissé mogorva,
S az öregasszony keze reszket,
Ha ül a csészét kézbefogva. Tovább »

Hegek,
életed érmei.
Viselje őket büszkén.

Platthy Jenő anekdotája

Ha valaki szeret egy írót, mondta egyszer Tamási, akkor nem fontos vagy kötelező, hogy el is olvassa azt, amit ír. — Vannak írók, akiktől soha nem olvasok semmit. Van egy pár író, akikről kételyeim vannak, s ezektől elég, ha egy-egy könyvüket elolvasom. És egy nagyszámú írótól én mindent elolvasok, amit valaha is írtak.

Egy anekdotát is elmond Platthy Jenő. ’45—’46 telén a pesti Baross kávéházban voltak, az összehúzott márványasztaloknál kávéztak, a tél brutális volt, mert nem volt tüzelő, fűtetlenül maradtak a lakások. Ő és a húga éheztek. Heteken át csak napraforgóolajba mártott kenyeret ettek. – Az egyetlen hely, ahol esténként fel tudtunk melegedni, egy kávéház volt.

Áron szokása szerint Krúdy Gyulával való óbudai emlékeit hozta elő, mikor is haza akart menni. Krúdy azonban ellenezte azt. Mikor végre is Áron felállt, mert az éjszaka későre járt, Krúdy a félig tölt borosüveget Áronhoz vágta, ki elhajolt, s a borosüveg a falon tört össze.

Asztalukhoz somfordált a cigányprímás, Platthy úgy emlékszik, Fekete Lacinak hívták, harminc év körüli, tagbaszakadt, sötét bajuszos, mosolygós, csaknem kövérkés ember. Áron a Székely himnuszt rendelte, de a prímás megijedt, mert az a tiltott nóták listáján szerepelt. Csak testi fenyegetés kényszere alatt hajlandó játszani a himnuszt, mondta.

Erre Áron elrendelte, hogy én egy késsel álljak egy széken a prímás feje felett, amíg az eljátssza a Székely himnuszt. Így is történt, nem kis megütközésemre, mert minden pillanatban azt vártam, hogy egy rendőr a nagy kirakatablakon át meglátja, hogy mi folyik bent a kávéházban, s mindannyiunkat letartóztat. Szerencsére semmi ilyesmi nem történt.



Platthy egyik albumába ezt jegyezte be Tamási: “Immáron huszonöt éve írok, és több mint húsz kötet könyvem jelent meg. És még mindig magam mosom és vasalom az ingeimet. Látsz valami megnyugtatót számomra a jövőben?”



Platthy Jenő Tamási Áronról. Forrás: Bán Péter, Hargita Népe 1999. május 21.

Platthy Jenő, író, költő,1920-2002

Egyik szobából a másikba járt. Nem tudta feldolgozni ezt a traumát. Néha könyvet vett a kezébe, de azon csak elálmosodott. Hamarosan megjött a felesége, Linda. Örült, amikor meglátta. Az lepakolt.

• Hogy vagy? – kérdezte egyből.
• Tartom magam.
• Bevetted a reggeli gyógyszert?
•  
• Menj ki egy kicsit a friss levegőre.
• Most inkább olvasok.
• Te tudod.

Tovább »

…Nem valószínű, hogy a költő annyit nélkülözött a szerelemben, annyira csak sóvárgásra volt ítélve, ahogy a következő század nőhódító irodalmárai gondolták…
Ezer meg ezer lányszív dobogott érte is, rajta múlott, hogy válasszon közülök… Hajlama őt nem azok felé a nők felé vitte, akiket egy intésre párul lehet választani. Hogy mindenkit feleségül kért, aki tetszett neki? gyerek volt… S amellett valamirevaló nőnél, már akkor is, nyilván ez volt a komolyabb ostrom első lépése. A Kappel-lányt nem számítva, aki nem szerelem, csak pajtási fogadás tárgya volt, összesen három nőt kért meg, s a három közül kettő boldogan nyújtotta neki kezét. Talán jobban jár, ha a dunavecsei házias, betegápoló Nagy Zsuzsikát veszi el, aki kérés, sőt udvarlás nélkül is igent bólintott feléje. Meglehet, ilyen asszonyt választ magának, ha még módja lett volna a választásra, ha a nők nem futnak utána.
A másfélnapos kaland után Kornélia megállt, nem ment a költő után. Nem úgy, mint Júlia, aki a másfélhónapos ismeretség után Koltó, Debrecen, a komor soha, a Pestről érkező rémhírek és megbántások és Szendrey átkai ellenére is szívósan ragaszkodik hozzá. Szerelmükkel, amelynek csöndes kimúlása most csak tőle függ, összehasonlíthatatlanul többet foglalkozik, még írásban is, mint a költő, akit Pestre érkezve ezer égető gond kap el: könyvkiadás, írói tömörülés, egy Zerffy nevű tollbérenc pimaszkodása; és még annál a nyomorúságnál is nagyobb nyomorúság, amely elől megszökött…

Tovább »

bármi is történt már velünk
így még nem voltam messze tőled
de hát mindent átvészelünk
karantént járványos időket Tovább »

akár egy zsák só
padlón az idős beteg
hogy’ emeljük fel

szürrealista
tehetetlenségünkben
káromkodunk is Tovább »

Lászlóffy Aladárnak

I. MAGÁNYOS TÚRA

Minden lélegzet mellbe vágott, minden
Lépésemmel derékig rogytam a
Kérgesre dermedt, istenverte hóba.
Keserves volt, a gyötrelem maga!
Tovább »

Constantin Brâncuși (1876-1957) remekművéről sokan, sokat beszéltek, de csak nagyon kevesen tudják, hogy miben áll ennek a rendhagyó alkotásnak a nagyszerűsége. A szobrász, amikor egy Gorj megyei Nőszövetség 1934-35 telén felkéri, hogy készítsen emlékművet Tg. Jiuban/Zsilvásárhelyen az első világháborús hősöknek, olyan világszerte ismert alkotó, aki már évek óta folyamatosan részt vett reprezentatív tárlatokon Franciaországban, Svájcan, Angliában, az Egyesült Államokban. Mégis örömmel vállalja a feladatot, mert úgy érzi, hogy ezzel tartozik szülőföldjének.

Brâncuși

Tovább »

Ólomból ruhát öntöttek reám
Kéjjel kegyetlen poroszló kezek,
S aztán lesték mosollyal szájukon,
Hogy bár e szörnyű tettük súlya nyom,
Mozdulok? Megyek? Tovább »

Erdőközi Sándor – Öcsike – hagyatékából*

Néha szeretnék fenyőfa lenni,
Fenn a hegyoldalon végtelenbe nézni,
Vagy szeretnék maga a hegy lenni,
Tömött kőhátamon hegyi ösvényt vinni. Tovább »

Az álmodozó / Le romanesque

Mint gyermek, herceg akart lenni,
Hét ország felett uralkodni.

Később, mint serdülőnek aztán
Az volt az álma: legyen Trisztán. Tovább »

Soha nem akartam
aranyból készült kastélyt. . . 
Csak egy szép
felhőn akartam élni. . . .
Veled

állok két antik fotel közt
kéri az ellenőrzőmet
az a magyar nyolcas nem tetszik neki
a többi megjárja
narancsot ad
megbocsátólag
s én szánom őt
mintha csak apám lenne részeg
emlékszem
álltam antik fotelek közt
s már rég nem volt sehol az angyal

Budapest, 2022. II. 19.
…

Magasról néz alá a sárgolyón tocsogókra-
van úgy, hogy a tizenharmadik emelet irodájából,
vagy a felhőkarcoló szálloda apartmanjából-
máskor magánhelikoptere ablakából
vagy a milánói Scala páholyábó l-
Sőt, ha úgy kívánja, a Hold sarlójáról Tovább »

Megyek valamit kifizetni, mert ugye, mindent ki kell fizetni, jól van, benyúlok a zsebembe, kiveszek egy marék gyűrött papírpénzt, ahogyan szoktam, a pénztáros asszony nagyot nyel, látom rajta, ideges, egyszer megszólal, s azt mondja, maga így tartja a pénzét a zsebében, összegyűrve, miért nem vesz egy szép tárcát magának, s tartaná abban a pénzét, kisimítva, nem tudja, hogy külföldön el sem vennék a gyűrött pénzt magától, lehet, el is zavarnák a kasszától, hogy menjen szépen haza és vasalja ki, ha egyáltalán van magának vasalója, de ha mégis kivasalja, soha ehhez a kasszához vissza ne hozza, mert akármit csinálhat a gyűrött pénzzel, látszik azon a gyűrődés, Tovább »

TUD ÁM SZÁMOLNI

— Hányadikba jársz ?
— Első elemibe.
— Akkor csak tízig számoltok.
— Én tovább is tudok.
— Halljuk!
— Kilenc, tíz, alsó, felső, király, disznó.
— És azután kitől tanultad ezt a
számtant ?
— A papától.
— No akkor értem. Tovább »

Álmos Ferihegy,
fejek a hátizsákon,
álmatlan égők.

Forrás: Szerző FB.oldala