Egy humoros nyelvőrző Udvarhelyről… (A 80 éves Komoróczy György)

Úgy lett értelmiségi, hogy származása miatt nem végezhetett egyetemet, anyanyelvünk ápolását szolgáló cikkei évtizedekig jelen voltak a székelyföldi, magyar nyelvű lapokban. Az általa írt könyvekben szintén évtizedekkel ezelőtti történetek villannak fel, illetve személyiségek jönnek elő a múlt többé-kevésbé ködös homályából. Élettörténete szomorú és vidám sorsfordulatokkal van tele, ám humora, vicces történetei, anekdotázó kedve sohasem hagyták el. A mindig vidám és jó kedélyű Komoróczy György Ma ünnepli nyolcvanadik születésnapját Komoróczy György Székelyudvarhelyen élő nyelvész-közíró, újságíró. A név ismerősen csenghet minden székelyföldinek, aki az elmúlt évtizedekben újságokat lapozott – mai írásunk egyfajta tisztelgés egy olyan ember előtt, aki nélkül ma szakmabeliekként nem biztos, hogy ott tartanánk, ahol. Tovább »

Demény Péter (Ivan Karamazov:) Olvadás

Gondolom, így olvadhat egy gleccser:
minden olvad körülötte, és hirtelen
rájön, hogy ez ő maga, leolvad
róla minden fölösleg, ő mégis
szorong, mert már nem ő,
és a szíve mégis dobog, és
már nem tud mit kezdeni a mégisekkel,
és mégis él.

Forrás: szerző FB_oldala

Bölöni Domokos böngészője

SÁNDOR MÓRIC GRÓF

Nagyobb pénzösszegben fogadott, hogy még aznap bezárják.
Egy csavargótól megvette annak kopott ruháit, s így fordult be a lebujba, hol jól megebédelt s borozott. Fizetésre kerülvén a
sor egy egész zacskó fillért vett elő a számla kielégítésre, s midőn a vendéglős a sok fillért elfogadni vonakodott, rongyos tárcájából egy egész csomag ezerest vett elő —, a korcsmáros rendőrt hivatott, ki a gyanús vendéget bekísérte, s míg rá került a kihallgatás sora, fogva tartotta.
Így nyerte meg fogadását a gróf.

(Adomák és veszemék, 1903) Tovább »

Petőfi-emlékév – 2022: Olvassunk együtt a költő verseiből (32)

Ez a magyar költő, aki huszonhat évesen az elveiért vagy még inkább a saját magához való következetességért már meg is halt, nem utolsó érdekességül azt hagyta hátra, hogy elképzelhető moralista lírikus pozitíve is.
Elképzelhető, hogy egy nagy költő mint jellem is rendkívülien nagy. Sőt elképzelhető, hogy egy költő nem csak műveivel nagy nevelő, hanem közvetlenül személyével is.
Ez a fiatal költő azt valósította meg. Igaz, rettenetes áron: huszonhat éves korában már átjárta testét a lándzsa. „Szerencséjére!” – szólhatna közbe a mindentudó cinizmus, azt jelezve: a próbák summájától, mellyel a férfikor s az öregség vár, megszökött. Nem, ez az e,mber azután is állta volna a próbát haláláig. Tudatosan ezt az utat választotta, vagy ha úgy akarjuk: ezt a témakört…Természete, melyet különben ”nehéznek” ítéltek, ebben segítségére volt. Hogy kamaszkora óta mi érett benne, az most huszonhat éves kora körül kezd megmutatkozni, most, amikor elmúlt körüle a nyomor és már úgy-ahogy feje után mehet… Tovább »

Cseke Gábor: Könyvbemutató – járvány idején

Mirk László csíkszeredai ny.tanár, újságíró, irodalomtörténész saját kiadásában gyűjtötte össze 2019 októberétől 2021 márciusáig az erdélyi keresztény családok lapjában, a Krisztus Világa c. csíkszeredai folyóiratban közölt irodalomtörténeti sorozatát az erdélyi irodalom születéséről, annak meghatározó személyiségeiről. (A nyomdai mmunkák a helybeli Typographic szakembereit dicsérik.)

Rövid előszavában a szerző így szól az  Olvasóhoz: „A kötet címét Tompa László Őszi üdvözlet – Kós Károlynak című versének utolsó strófájából emeltem ki, mert meggyőződésem, hogy üzenete valamennyi szerzőre egyaránt találó.” A kötetben méltatás, portré olvasható egyebek mellett Kós Károlyról, Áprily Lajosról, Bánffy Miklósról, Reményik Sándorról, Tamási Áronról, Dsida Jenőről, Tompa Lászlóról, Kemény Jánosról, Kányádi Sándorról – valamennyien az erdélyi irodalom és költészet megteremtésének és felvirágoztatásának áldozták adottságaikat, lehetőségeiket, s megtartó példaként állnak a mindenkori olvasó előtt.
A könyv nyilvános bemutatójára a világjárvány idején került sor 2022. február 10-én a csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtárban, a járványügyi előírásoknak megfefelelően -sajnálatosan, csak „félház előtt”. A dedikálásért ennek dacára, jó órácskán át álltak sorba a könyvet szétkapkodó vásárlók, miután végighallgatták a szerző és a helyi lap főszerkesztője, Sarány István beszélgetését a kiadvány szerzői kulisszatitkairól, háttérinformációiról. A tanulmánykötet egyben képe antológia, amelyben helyet kaptak a már idézett alkotókra jellemző versek, idézetek, írásrészletek, dedikációk, s a könyv végén szereplő „forrásidézet” lényege mindegyre visszatükröződik az olvasó lelkében:

Benned, ha szólalsz, Erdély lelke szólal,
Lelke az ónak, s az időtlennek,
hangodat hallva: kürtszót hallok olykor,
Mely nekem is még életről izenget.”

(Tompa László Őszi üdvözlet – Kós Károlynak)

Béres Vivien: Babits Mihálynak

Havas homlokon szép redő,
cikk-cakkban felnyergelt –
már megint a zsoltár-erdő,
minap ötvennél jártál,
s talán most írod az utolsót. Tovább »

Steigerwald Tibor: Fohász

Forrás: szerző FB-oldala

Cselényi Béla: A visszahívott jégkrém

— Halló! Rákkeltés?

Budapest, 2022. II. 10.

B. Tomos Hajnal: Ehetetlen bőség

Magasba merevült karok,
égbe fúrt, fehér ujjak :
embererdő, mely megadta magát
a kényszert dörgő istenségnek.
A korlátlan szabadság udvarán
csak bilincses lábak ütemes csosszanása, Tovább »

Elekes Ferenc: A varjú tekintélye

Fényes tollazatú, szép varjú szállott le a meggyfánk legfelső ágára. Magasból jöhetett, talán egy templom tetejéről. Úgy is viselkedett, mint aki magasból jön. Szét sem nézett a kicsi udvarunkon, csupán a tekintélyét villantotta meg a serdülő macskák előtt. Csak egyet károgott, hogy vegyük észre, itt van.
Ismerős nekem ez a fényes tollazatú, szép varjú. Van, amikor seregestől jön, hűvös hajnalokon. És úgy is száll tovább, seregestől. Most ráér, tollászkodik. Hátsó lábaikra állva csodálják őt a serdülő macskák. Tovább »

Steigerwald Tibor: Mikes tölgyei

Forrás: szerző FB-oldala

Debreczeni Éva: Már nem értem a harangokat

 
 
Kong, de nem hív
Nem hozzám szól
Csak kolomp
Dorong
Borong

Tovább »

Petőfi-emlékév – 2022: Olvassunk együtt a költő verseiből (31)

Az országban minden huszadik ember nemes, de jóízű hahota lett volna a válasz, ha a Pilvax uraitól valaki megkérdezi, hogy hány felszabadítandó jobbágyuk van. Már a nagyapjuknak sem volt egy fia sem. Társadalmi helyzetüket nézve nagy többségük szabályszerű polgári vagy népi ivadék, a későbben hozzájuk csatlakozók is azok, Tompa apja csizmadia, Jókaié és a Vachottaké ügyvéd, Kerényié kereskedő, Vajdáé erdész, Aranyé földmíves, Pákhé pap, Vas Gerebené kasznár. Ilyen képet mutat az előttük járó nemzedék is. Nagyrészt uradalmi alkalmazottak fiai, mint Vörösmarty és Kuthy; alföldi iparosoké, mint Katona és Császár; föld egy holdnyi sincs a láthatáron. A magyar író lelkileg szabad, minden gondja a közé, a hazáé és a népek hazájáé: Európáé. A Pilvax levegője ugyanaz, akár azé a Palais-Royal-beli kávéházé, amelyben Diderot, majd Marat, majd Béranger és Louis Blanc körmölt. Sőt rosszabb, ha a rosszon ezúttal mi is azt értjük: forradalmasítóbb. A Pilvax nemesei két pad közt vannak: az idült feudalizmus már, a fejletlen honi kapitalizmus még nem tudja méltó kenyérhez juttatni őket…
A példákat nem véletlnül vesszük ily kitartóan Párizsból. A főrangúak anglománok, a Pilvax polgári-nemesi törzsgárdája lelkes franciabarát; az ideált… mindkét csoport a lehető legjobban, érdekeinek legmegfelelőbben választotta. Az angol és francia eszméket a hívek jó része németül olvassa, de forró nyugati gondolatok úgy hatolnak át a német jégen, hogy abból jóformán egy csöppnyit sem olvasztanak fel, csak szavakat hoznak magukkal, de ezek tartalma is francia vagy angol. A magyar irodalmi szellem idegesen rázta le még emlékeit is annak, amidőn egyetlenegyszer, egy gyenge pillanatban, Kazinczyék szorgoskodása idején német befolyás alá került. A szorító német öv a sváb és zsidó művelt rétegek által hasztalan próbálta átszivárogtatni lelkületét. A tudomány, a politika, a közoktatás időről időre teleszívta magát a germán nedvekkel, az irodalom csodálatos kényességgel mindig visszautasította,, s átnyúlva a Fekete-erdők gyűrűje felett, a legnyugatibb vidékekkel tartott közösséget…

Tovább »

Jóna Dávid: matt

ötlépés
ennyi van hátra
talán mondanom kellene
hogy a játszma már lényegében
itt véget ért Tovább »

Steigerwald Tibor: A dallam

Forrás: szerző FB-oldala

Nászta Katalin: Ü r ö m k e s e r ű

hány pusztába kiáltott szó
hull évezredek óta
nem jön válasz csak némelyikre
kiáltunk embernek, angyalnak
bevetünk múltat, jövőt
eljátszunk minden gondolattal Tovább »

Keszthelyi György: Tébolyok

Az öregek megháborodtak, lila parókában tette tiszteletét
néhány behemót, ripacs királyné, rikoltozva kitántorogtak
a viaszbokorból, közben a társulat kukoricát tördelt a csűrben,
a bivalyok lomhán imbolyogtak a sikátor sarában, hámlott
a festék a vályogkunyhó napra ásító faláról, szikrát szórt a rönk. Tovább »

Bölöni Domokos böngészője

VIZSGA, VIZSGÁLAT

Az egyik növendékpap jó tanuló volt, de betegsége miatt nem tehetett vizsgálatot, a másik megbukott, mert lusta volt.
Pótvizsgálatot tartott a püspök.
Először a jó deák lépett be.
— Fiam, szólt a püspök, te jó tanuló voltál, s csak betegséged gátolt a vizsgálat letevésénél, csak egy kérdést intézek hozzád, ha erre megfelelsz, vége a vizsgálatnak.
Misézel, s úrfelmutatás után valami rovar beesik a kehelybe, mit fogsz csinálni ?
— Kegyelmes uram, felszentelt kezeimmel kiveszem az állatot, megszopom, a gyertya lángja fölé tartom, elégetem, s a hamut a sekrestyében szétszórom.
— Helyesen feleltél, te tökéletes pap vagy, Tovább »

Cseke Péter: Az erdő színeiből

Tovább »

Demény Péter (Ivan Karamazov:) Ítélőerő

Nem lesz új kiadás,
még utánnyomás sem:
ez a kötés marad, ez a tükör,
ez a betűtípus, ez a pontozó gerinc.

Nem szólnak híradások arról,
hogy hány példányban keltél el,
a metróban nincsenek óriásplakátok,
nem szerveznek rólad kerekasztalokat.

A plafon fölötted, a betűk benned:
ez a te kanti etikád.
A frissesség illatának emlékével
életed könyve vagy, egy könyvnyi élet.

Forrás: szerző FB-oldala

Kölcsönsorok: Maurice Carême

Je sais qu’il existe / Tudom, hogy létezik

– De merre is tartasz te tulajdonképpen?
Kérdezték tőle csodálkozva.
– Bekötött szemmel is tudom
Az ösvényt, amelyen mennem kell,
Válaszolta. Tovább »

Cselényi Béla: időutazás

telefonomból
előcsalom egyiptom
fáraónőit

nem égeti nap
nem dúlja piramisok
vihara őket Tovább »

Steigerwald Tibor: Díjnyertes

Forrás: szerző FB-oldala

B. Tomos Hajnal: A rés

Mint agyaggal terhelt
ormótlan bakancsot
cipelem a megtörténtet –
nem szólítom már,
hiába tapad,
görbíti gerincem
egyre mélyebbre: Tovább »

Farkas József Gyögy: Erzsébet királyné/Ssisi – Genf (Svájc), Zandvoort (Hollandia)

A magyar korona országaiban évszázadokon át uralkodó Habsburg-ház családtagjai közül hazánkban ritka népszerűségnek örvendett Ferenc József felesége, Wittelsbach Erzsébet bajor hercegnő (1837-98), (köz)kedvelt becenevén Sisi. Drámákkal nehezített életében a rokonszenv együttérzéssel és – erőszakos halála után – őszinte gyásszal is kiegészült.
Tovább »

 
Verified by MonsterInsights