Soha ne mond azt, hogy soha. Állítólag ez a jól hangzó mondat már a tizennyolcadik századtól a diplomácia aranyszabálya, de hát olykor elhagyja az éppen civódó szerelmesek ajkát is, mint ahogyan azt is feljegyzi a James Bond filmek krónikája, hogy az egyik korai műfajteremtő alkotásnak ugyanez volt a címe.
Soha ne mond azt, hogy soha. Jól emlékszem, nekem még az oly kiváló szónoki képességekkel megáldott aradi Tokay György hívta fel a figyelmemet erre a szókapcsolatra, valamikor a Romániai Magyar Demokrata Szövetség ifjúkorában, valahogyan így: a politikában soha nincs az, hogy soha. Tovább »
BETELJESÜLT VÁGY
Karinthy Frigyesnek a napokban lesz az ötvenedik születésnapja. Az író baráti társaságban elmerengve mondta:
— Istenem…Ha minden olvasóm, aki csak egy megjegyzésemre vagy ötletemre emlékszik, küldene nekem egy pengőt, gazdag ember lehetnék…
Másnap az író postautalványon kapott egy pengőt.
Az egyik legnagyobb magyar kiadócég elnök-vezérigazgatója küldte.
Színházi Élet, 1938/28. Tovább »
a patak sem siet
ráérős
akár a lomha ősz
és sötét medrében
elidőz Tovább »
Bogdán Zsoltot nemes anyagból mintázták. Mélybarna tekintete, szépen ívelt keze, pompás arcéle még a megszólalása előtt magával ragadja a nézőt. Sok színész a tehetségével válik közvetítővé földiek és égiek között – ő kétségtelen tehetsége nélkül is már jelent valamit.
Bartis-műsorát sajnos nem láttam, számomra tehát ez az első alkalom, hogy kortárs alkotó műveit szólaltatja meg. Alkata, kisugárzása jót tesz a többnyire önreflexív, epikus, tanulságos Markó Béla-verseknek. Kövesdy István rendezővel együtt úgy kapcsolja össze őket, hogy kiadjanak egy lelki-idegi történetet, egy verses szellemi önéletrajzot.
Ha egyetlen momentumot kellene kiemelnem, akkor azt emelném ki, ahogy az egyre szűkülő hazát mondja Bogdán, A haza milyen? című verset. Valóban elszűkül körülötte a tér és benne a teste: ez a kiemelkedően nagy színész úgy tud bánni szöveggel és testtel, ahogy nem sokan mások. Tovább »
a legjobb szerető a halott
nem bánt többet
változatlan
nem okoz meglepetést
története tiéd Tovább »
Demonstráció. – Igen örülök rajta, hogy ily szép számmal jöttek össze. Jele ez annak, hogy az önök becsületes és jó lelke komolyan érzi szükségét, hogy okulni és tanulnia kell a mai időben mindenkinek, ki boldogulni akar, s mivel látom, hogy a jó szándék megvan önöknél, hogy meglegyen az alkalom is, én kész vagyok önöket okítani.
Először is bemutatom, hogy a pálinka csakugyan méreg. Kérem, édes tanító úr, legyen szíves behozni a szükséges tárgyakat.
Rendelkezésre áll egy üveg meg egy kis bögre, továbbá egy veréb és egy macska. Önök csak bámulnak, hogy mi lesz itt, mire való az a bögre, a veréb és a macska?! Tovább »
Egy könnyed vers vasárnapra…
Egyszer mondom el, vagyis a címmel együtt kétszer,
esetleg háromszor vagy négyszer,
mert hangsúlyt kell tegyek rá,
alá kell húzzam, Tovább »
A magyar nyelv gyönyörű, de nem gumicella,
amelyben duzzogva ülünk, befelé fordult sündisznók,
mindenkitől óvjuk és védjük,
templom, nem hallja hangját senki sem. Tovább »
A MAGYAR NYELV NAPJA
Az anyanyelvemé, melyen gondolkodom, érzek, álmodom és írok, most is.
Szeretem a magyar nyelvet és mindazt, amit magában hordoz. Nekem ezen a nyelven szólal meg a világ. A nagyvilág, melyet ismerni kell(ene), akkor is, ha ő nem figyel reánk.
A magyar nyelvet kell megőriznem, megőriznünk, akkor is, ha ez néha nehéz vagy nagyon nehéz. Mert magyarnak kell maradnunk.
És mindig jobbnak kell lennünk, mint a többi, csak akkor haladhatunk, akkor leszünk megkerülhetetlenek, akkor ismerik el, hogy vagyunk.
Igyekeztem, igyekszem. Tovább »
A postás tartotta számon, mert nyugdíjkor a szokottnál nagyobb borravalót szokott adni az öreg. Elkottyantotta valahol, és a hír eljutott az újságokhoz, tévékhez, végül a polgármesteri hivatalhoz. Hogy itt és itt, ebben és ebben az utcában, a 19/A szám alatt még mindig él egy öregember, aki nemsokára elrúgja a tizedik ikszet. Nosza, hivatal és a média összefog, a nagy napon filmesek, fotósok, és persze a trikolórral felszalagozott polgármester, meg néhány munkatársa lepi meg Herman bácsit. Tovább »
Ha korsó vagy, sose feledd:
kútra ne járj, hogy el ne törhess,
magadba friss buzgás helyett
poshadt ürességet lötyögtess
és ettől életed örök lesz,
bár csöpp értelme sem marad …
Ne tégy egy lépést sem, ha törtetsz –
s a csúcson találod magad! Tovább »
Tizenhatodik rész farácsokról, Amerikának hírt adó lepedőrázásokról és arról, hogy miként viselik az újságírók a fogvatartást.
Viszatérve a cellába, velünk volt Karácsonyi, a nagy zeneszerző Aradról, aki az olasz órát tartotta. Nagyon gyenge volt a szíve, sok veszekedés is volt miatta, mert a kis ablakon neki levegő kellett, nekünk pedig hideg jött be, nemsokára meg is halt. Lehet, később valamelyik rokonának gyermeke vagy unokája olvashatja soraimat, vagy másoktól meghallja. Biztos, hogy mindent át akart adni nekünk. Két éven keresztül minden este olasz óra volt, sok éven keresztül Rómaban élt, és a városnak minden titkát, minden szépségét feltárta olasz nyelven. Ennek igen nagy hasznát vettem, mert hazajövetelem után kezdtem eszperántózni, az olasz szavak itt bőségben vannak.
Az Ady nevű helyettes belügyminiszterről mondják, hogy elrendelte a farácsokat a börtönben. Ez okozott nekünk nagy veszedelmet, mert a régi vasrácsok még valamennyi levegőt beengedtek, de a farácsok, zsalugáterek úgy voltak beállítva, hogy ott ki ne láthassunk. Tovább »
nem jön vissza, ami elmúlt
hiába minden optimizmus
lehetsz trendi, de nem vigasz
elmúlik minden, amit siratsz Tovább »
A magyar-lengyel kapcsolatokról sokszor esik szó sorozatunkban. A nagynevű politikusok mellett kevésbé ismert, ám a maguk cselekvési lehetőségeit messze meghaladó személyiségek is szép számban járultak hozzá a történelmi barátság erősítéséhez. Közéjük tartozott Domszky Pál (1903-74) is, aki a II. világháború viharában nyújtott segítséget a rászoruló varsóiaknak. Tovább »
arra gondolsz
ami régen volt
s már nem akarsz
szembenézni
a mával Tovább »
„Elért az Ősz és súgott valamit”
(ADY: PÁRIZSBAN JÁRT AZ ŐSZ)
Vajon mit súghatott az ősz,
mitől a Boulevard Saint-Michelnek
halk lombú fái megremegtek –
s mindez miért oly ismerős? Tovább »
AZ ŐSZI KÖLTŐKHÖZ
Az őszről ti csak énekeljetek,
Rímeljétek meg a hulló levelet,
Mely nyíló virágos kertek közepén
Az eperfákról lassan lepereg. Tovább »
Jól vagyok. Jobban, mint illene.
Jön a tél. Jön, mint annyiszor, tudom, hogy milyen.
Ahol most vagyok, nem fagyok meg. Éhen sem halok, adnak ennem. Van ágyam, papucsom, cigarettám, minden jóval körül vagyok véve.
Azt mondják, boldog ember vagyok. Szerencsés. Isten is szeret engem.
Hiába mondják. Tovább »
PI víz
– Vegyetek májast. Véres is van meg, meg kolbász!
Buba kínálását Arnold visszakézből utasítja vissza. Nadrágszíja ernyedten kókad mindkét oldalon. – Köszi, nagyon finom, de nem bírok többet enni. – Elérzékenyülve simogatja domborodó pocakját. – Né, mekkora lett Péterke!
Nem vagyok a kiadós vacsora híve, de az illatorgia engem is magával ránt. Talpas pohárból bort iszunk, Buba mágneses csuporból a “PI vizet”, nekünk is ajánlja.
– Itt árulják az ABC-ben, 5 literes kannákban. A benne lévő bioenergia megvéd a betegségektől. – Géppel írt papírlapot szed elő. Arnold görcsösen fogja a poharat. Pista, Buba férje, szótlanul ül, kerüli a tekintetemet.
– A PI víz hosszabb fogyasztás után felújítja, kijavítja, és feltöltött állapotban tartja az élőszervezet auráját. Előállítása során az ivóvizet “Életenergia-készülékben” tengeri és műkorall mezőkön vezetik át. A korallok felülete leköti az örvényenergiákat.
Minden tiszteletet mellőzve csóválom a fejemet. Tovább »
Pusztai Péter rajza