Öcsihez, Quebecbe

Biciklijéből kirángatták a küllőket,
pókhálófonalakat szőttek a helyükre.

Átfestették kékre a zöld gyepet,
kiüresedtek, kongtak az üzletek. Tovább »

NÉPSZÁMLÁLÁS

Amerikában népszámlálás van. Az egyik newyorki külvárosi proletárlakásban megjelenik egy hivatalnok, hogy összeírja az adatokat.
— Mi a férje? — kérdi a lakás tulajdonosnéjétől.
— A férjem meghalt tizenhat évvel ezelőtt.
A hivatalnok körülnéz a szobában, és egész sereg apró gyereket lát.
— Hát ezek kikhez tartoznak?
— Az enyémek.
— Hogy lehet az?
— Úgy, hogy nem én haltam meg, hanem a férjem.

Színházi Élet, 1938/22

Különös érzése támadt: kontúrja van a testének. Annak a ”belsőnek”: ahogyan elképzelte, ahogyan látta magát. A képnek, ami magáról élt. Behunyt szemmel amit érzett.
Mintha egy vonat húzna be az állomásra, s a szerelvény ő maga. Azért volt furcsa, mert addig ő maga volt az állomás. Belé érkeztek a vonatok, benne járkáltak az utasok ő volt a nagy egység, s nem annak egy része.
“Idegen lennék?”, tépelődött.
“Idegen önmagam számára?”

Forrás: ujnepszabadság.com

1

Délelőtt fél tizenegykor, amikor még nem volt otthon senki, csöngettek. Kati ajtót nyitott.
Szemüveges, alacsony férfi lépett az előszobába. Keménykalapot hordott, sárgazöld felöltőt. Körültekintett, és így szólt:
– Maga, lelkem, a Török Kati?
– Én – mondta a lány, s letette a porrongyot.
– Biatorbágyról jövök – szólt a látogató.
A lány rámeredt az idegenre. Látszott rajta, hogy úr. Nagyon szépen beszélt, nagyon finoman. Tovább »

(Folytatásos részlet egy hosszabb portré-interjú szövegéből, kérdez: Bartha György, válaszol: Gergely Mátyás)


Lajos József: Amikor Mátyást mint fiatal szakembert megismertem a 70-es évek legelején, már az első időszakban meglátszott rajta, hogy nemcsak a szakmát igyekszik tökéletesen elsajátítani, de megvan benne az adottság, hogy társait szakmailag is értékelni, később irányítani tudja. Így, ahogy az évek teltek, előbb csoportfelelősként, később (elvégezve a szükséges felnőttképzési iskola-fokozatokat), mint az egység legfiatalabb mestere tevékenykedett. Hatáskörébe tartozott: a mérleg-szekció (javítás, súlyok gyártása, hitelesítése, stb), a kovácsműhely, belső szállítások, anyagszabászat és egyéb megbizatások, amelyeket a főnökség ráruházott. A rábízott feladatokat időben és jó minőségben teljesítette, mind a munkatársak, mind a vezetőség megelégedésére. Ha valami sürgős, rendkívüli feladatot kellett elvégezni, én, mint főnöke, ennek végrehajtásával mindig Mátyást bíztam meg, jól tudva, hogy nem találok majd abban kivetnivalót! (Így volt ez például a szimpóziumok alkalmával a szekcióra háruló sokoldalú tennivalók esetében is!) Tovább »

1. Szétnézek

A világjárvány démona is bevihet oda,
szétnézek a torkomba’,
ott ül a csók leve öregen,
érdekel,
a vanília likőr is belesimul, Tovább »

                      Oleg Shuplyak ihletésében

Szemem két ház ablaka,
tőszomszédok,
szemöldököm fölöttük a tető,
közöttük fa-ráncok,
alatta kerítés-táskák, Tovább »

Hatodik rész, amely bemutatja, az őr szeme hogyan helyettesíti a gondviselés szemét és hogyan lehet a vallatás lelkigyakorlat.

A vallatás alatt annyira kimerült az idegrendszer, hogy jött a gondolat, mondjam meg a vallatónak, írjon, amit akar, mert mindent aláírok, csak legyen már vége.
Nem csodálkoztam azon sem, ha a vallatás alatt egyesek üvegdarabokat nyeltek le, mások szeget. Számomra csak az volt érthetetlen, honnan szerezték be, mert az ankét ideje alatt nagyon szigorú ellenőrzés volt mindenkor.
Nehezen szokja meg az olyan letartóztatott, aki soha nem volt ilyen helyen, hogy állandóan figyelve van, állandóan nézheti a kis kulcslyukon át egy szem, az őr szeme.
Sokszor mi is ki akartunk nézni, és pontosan akkor ott volt egy szem, “egy gondviselő szem“. Az embernek a Gondviselés jut eszébe, és az őrző angyal plusz előjellel, aki vigyáz ránk. Tovább »

Lászlóffy Aladár – Kántor László: Házsongárd. Helikon Kiadó, 1989

Világításkor átfordul a menny.
Lángoló szirmok a lábunk alatt.
Körös-körül már minden temető.
Nincs temetkezés, csak rátemetkezés. Tovább »

Van perc, oly könnyű, mint a név,
mit egy sírkövön olvasol;
míg mondod is, csak szádon él,
kit megnevez, már nincs sehol. Tovább »

Egy szép reggelre gondolok.
és mosolygok és meghalok.
Kéklett az ég, sütött a nap;
mentem sötét fenyők alatt, Tovább »

Én: irtózom a haláltól. A másokétól még jobban, mint a magamétól. Testi utálatot kelt bennem, és, ami ezzel iker: megvetést.

Megaláztatásnak érzem a halált, mely csak élhetetleneket s értékteleneket érhet, s mondhatatlanul megcsökkennek előttem a nagy emberek, ha meghalnak. Valaki, aki többé nem számit. Hogy’ lehetne az nagy ember? Tovább »

Gyönyörű időben lobban fel az új középkor,
sárga, rozsdás dallamok között
készül a nagy inkvizíció,
s a tömeg hurrás iszonyattal
bámulja a máglyát.

Tovább »

2020 áprilisának vége felé közöltük portálunkon Páskándi Géza Temetőbogarak c. emblematikus versét a halottak világáról;
ma, a Halottak Napján, november elsejére újra elővesszük, a magyar költészet több más, egybevágó darabjával együtt – emlékezni elődeinkre, hagyományainkra. (CsG)

x

(Folytatásos részlet egy hosszabb portré-interjú szövegéből, kérdez: Bartha György, válaszol: Gergely Mátyás)

B. Gy. : Mivel a Csíkszeredai I.P.I.C.C.F. (helyipari vállalatból országos „léptékű” vasúti építőanyag-ipari vállalattá felfejlődött) szocialista nagyipari konglomerátum volt, amelynek szocialista tervgazdaság biztosította kohéziója gépgyártó-, bányaipari-, bányakitermelői-, öntödei-, stb. egységeket tartott egybe – amikor az 1989 decemberi „események” hatására a diktatorikus államérdek biztosította kohézió egyik napról a másikra szertefoszlott, megindult a konglomerátum szétesése, szertehullása. Fennállásának, működésének legjobb évtizedében (1980-1989) olyan harmadik világhoz tartozó, közel-keleti és észak-, észak-nyugat-afrikai, főként arab országokbeli piacokra vonult be ( Líbia, Tunézia, Marokkó, Irak – de Törökország is!), ahol felfutóban voltak a bruta-követ ipari méretekben igénylő építkezések: kikötők, műutak, vasutak, cementgyártás, stb.
Romániában államérdek volt a vállalatnak állami tőkével ellátása, külkereskedelmi megkönnyítésekkel történő felfuttatása, mivel valutát hozott egy fokozatosan autarchikus gazdaságúvá kényszerülő, elszigetelődő, diktatorikus országnak. Az országokban, ahova a kőbányaipari aggregátok eljutottak, kevésbé firtatták, hogy a felszerelések milyen mértékben egyéni újítások vagy átvételek eredményei.
Oláh Istvánnak a Romániai Magyar Szó 1990. jan. 17. , 18. , 19-i számaiban közölt riportja (Negyven forró perc s esztendők előjátéka) a legelején ragadja meg e szétesési folyamat beindulását. Ezév májusában Rákosi Zoltán igazgató 23 év munkaviszonnyal a munkakönyvében (ebből az utóbbi 17 év alatt az igazgatói posztot töltötte be) megválik az üzemtől. Úgy tudom, még abban az évben te is követted a volt igazgatód példáját.

Tovább »

„Szia, ne haragudj…” – lépett elém
a pályaudvaron. Ma már a harmadik:
gyakorlott mozdulattal nemet intettem. Tovább »

szíved sincs a helyén
s szavaidból
nem lesznek mondatok
a gondolatok lusták Tovább »

TAKARÉKOS BÚCSÚZÁS

Páger Antal és Mály Gerő találkoznak a Vígszínház előtt, és elbeszélgetnek egy darabig.
Búcsúzásnál Páger így szól:
— Most úgy fogok tőled elköszönni, hogy benne lesz az én nevem is.
— Nohát erre kíváncsi vagyok!
— Pá, Gercsikém!

Színházi Élet, 1938/20

Feljegyzések szerint az első magyar, aki eljutott a Déli-sarkvidékre, a Nógrád-megyei, érsekvadkerti születésű orvos, Boda János (1924-98) volt.
Hősünk 1952-ben a Budapesti Orvostudományi Egyetemen szerzett általános orvosi diplomát, ezt követően 1956-ig a szolnoki és a székesfehérvári kórház segédorvosaként működött. A forradalom bukása után emigrált, majd 1957-ben Ausztráliában telepedett le, ahol bekapcsolódott az Antarktisz kutatásába. Tovább »