mint pók a legyet
úgy várom az ihletet
nem rezdül semmi

majd apró falat
nekem pontosan elég
s még ki lakik jól

Budapest, 2021. VII. 3.

HAZATÉRÉS OLASZORSZÁGBÓL

Erich Kästner verse

Na, megérkeztem végre szerencsésen.
A kulcs, mint régen, csikordul a zárban.
S míg Pisában a ferde tornyot néztem,
Betörő járt nálam a lakásban. Tovább »

Az élő klasszikusokról óhatatlanul kialakulnak a sztereotípiák. Szakírók, írótársak, értő olvasók kőtáblákba vésendő szavakkal, rendszerint eufóriás lelkesedéssel jellemzik a nagy kortárs írót és annak művét.

Bodor Ádám rászolgált erre az eufóriás, lelkes értékelésre. Markáns, férfias személyisége akár egy erős sugárnyaláb csapódott be a magyar irodalom territóriumába, s nagyregényeinek, novelláinak híre a nagyvilágba is kijutott. Több tucat nyelvre fordították azokat. Tovább »

Zichó Viktor 13 ezer kilométert biciklizett Kőrösi Csoma Sándor szülőfalujától a sírjáig

Elzarándokolni Kőrösi Csoma Sándor dardzsilingi sírjához napjainkban már nem egy világraszóló vállalkozás, feltéve, ha repülővel és vonattal utazik az ember. A komáromi születésű Zichó Viktor azonban az erdélyi tudós és vándor előtti tisztelgésnek egy sokkal emberpróbálóbb és kalandosabb módját, a kerékpáros utazást választotta. Tovább »

Facebook-monográfia Ady Endréről

Szomjas vágyú szárnyak * Költészetén az ízlés változása is lemérhető. Ugyan ki rendülne meg ma már attól, hogy „egymás húsába beletépünk”?! AKKOR viszont felháborodtak sokan, mint Michelangelo korában azon, hogy visszereket mert festeni a szentek lábára. Az ízlés szinuszoid jelenség, a prüdéria visszatérésének régóta szomorú tanúi lehetünk.
Ami csak az Adyé, azok a KÉPEK. „Új rablói vannak a Nyárnak, / Csattognak az új héja-szárnyak, / dúlnak a csókos ütközetek.” Mint annyiszor, itt is láthatóság és elképzelhetőség határán, a szakasz utolsó sorát daktilizálva, felgyorsítva, hogy az ember szinte hallja azokat a szomjas vágyú szárnyakat. Tovább »

A hold ijesztő, kerek ábra
Valaki ellopta az arcom
Nem tudom, ki ő, reád várva
A rémmel vívom a harcom. Tovább »

Annyira más a lakásom, apám, hogy semmi se passzol.
Nálad a rendet óvta a könyv s a kéziratod.
Asszonyi kéztől volt a szobád lakályos a múltban,
nálam a zászló és a mütyürkehad dominál.

Budapest, 2021. VII. 1.

Konkurál a szemed:
mazsolák, lángtengerek
elmossák a pácolt,
pajkos csatateret; Tovább »

„Erdély határszélén születtem, Erdélyben csak egyszer jártam, harminc éve, tíz napra. Történelmi drámáim közt mégis öt van, amely Erdélyről szól, az első a Bethlen Kata volt, aztán a misztótfalusi Kis Miklósról az Eklézsia megkövetés, majd az Apáczai, s utolsó a két Bolyai dráma: az Apai örökség és A két Bolyai.”

A Németh Lászlótól kölcsönzött, írásunk jeligéjeként Veress Dániel: „Benned rovom erdélyi adómat” című kötetből kiragadott idézet kijelöli azokat a koordinátákat, amelyek klasszikus írónkat Erdélyhez kötik: Nagybányához, születési helyéhez; az 1935-ben tett romániai utazáshoz, melyet a sokat és sokszor vitatott Magyarok Romániában című útinaplójában örökített meg; az öt csodálatos drámához, melyek ihletforrásául az oly nagyon szeretett Erdély művelődéstörténete szolgált. Tovább »

A mai rossz idők.

– Csak ne türelmetlenkedjék, János gazda, – biztatta a lelkész hívei egyikét. – Az Isten majd csak megsegíti. Benne kell bízni. Lássa, ő a világot is semmiből teremté.
– Igen, – jegyzé meg János gazda, – de akkor jobb idők lehettek. A mai rossz időben aligha tehette volna. Tovább »

Annyi remény
Annyi pillanat
Annyi érzelem

Hullámként áramlik át az óceánon

A Csíkszeredai Régizene Fesztivál idei kiadásán egy zenei utazásra hívjuk Önöket. Tartsanak velünk július 10–18. között.
A részletes program elérhető a fesztivál honlapján:
➡ https://regizene.ro/hu/program/

A szép halott

Mennyit hittünk s milyen hiába,
még reméltem is a hitet,
nem gondoltam, hogy űzni fognak,
kiket űztem: a senkiket. Tovább »

ÚR A HÁZNÁL

Gózon Gyula azt meséli a Nemzeti Színház társalgójában, hogy rákosligeti háztartása teljesen őhozzá igazodik.
— Teszem fel — mondja —, ha tizenkét órakor megyek haza, akkor három órakor van ebéd.
— És ha három órakor mégy haza? — kérdi Uray Tivadar.
— Akkor tizenkét órakor volt ebéd.

Színházi Élet, 1936/2 Tovább »

Ha egyszer öreg leszel,
vérmes szemeid alatt
vesebajos táskák
petyhült bőre lifeg
és alig mersz ránézni a nőre, Tovább »

A medvém elindult, várja a város,
a szeméttelepek és a kukák,
kíváncsisága féktelen, halálos,
úgy keresi a vers néma urát – Tovább »

…………………….
Szabédi László
Nagy Kálmán
Szőcs Kálmán
Szilágyi Domokos
Szilágyi Attila
Dankanits Ádám
Dankanits László
Bretter György
Nagy Pál
Kemény Zsuzsa
Varga Katalin
Tánczos Gábor
……………………. Tovább »

Disznóság.

Forró nyári napon a szundikáló földbirtokos orrára egy légy száll s ott elkezd sétálgatni.
A földbirtokos kézlegyintéssel elűzi, de a szemtelen állatka megint csak visszarepül.
Erre a földbirtokos dühösen kiált fel:
– Mégis csak disznóság! Kétezer holdas birtokom van, s a szemtelen légy nem talál rajta magának más helyet, mint éppen az én orromat! Tovább »

Facebook-monográfia Ady Endréről

Ady nem alkuszik * A szerelem különben az egyik nagy topic, melyben Ady újat hoz a magyar lírában. A visszafogott, udvarias szerelmi jelenetek után -„Egyik kezemben édes szendergőm / Szelídeden hullámzó kebele”, ez Petőfinél szinte botlás! – az ő szerelme testi, érzéki, furakodó, mint a híres fényképen a tekintete, mely a Lédáéba hatol. „Vegyetek ki egy szobát!” – mondaná az ember, ha nem tudná, hogy kivettek nem is egyet, és hogy Léda nem is volt más, mint alibi Diósy Ödön számára, aki a görög szerelmet dédelgette. Ady nem volt prűd, de Léda sem lehetett az – egy nagypolgár nem is lehet -, és mindazt a prűd-ellenességet, azt a provokatív szellemet, amely egész lényére jellemző volt, a verseibe spriccelte.
A századelő egyébként a szerelmi provokációk nagy évada volt. Oscar Wilde melegségét (akkor nem így nevezték) börtönnel szankcionálta egy olyan kor, mely visszatérni látszik. Több meleg tanulhatna tőle, legalább abban, hogy nem éppen azokért rajong, akik a megsemmisítésére törnek. Párizs, ahová Léda Adyt vitte szeretni, mindenképpen felszabadultabb közeg volt, mint Magyarország – akár Pesten, akár Váradon, hogy Debrecenről vagy más városokról ne keseregjünk: pont olyan hely, amilyenre annak az embernek, akit Ady Endrének hívtak, életbevágó szüksége lehetett. Itt már megélték az Olympia 1865-ös botrányát, Manet képén már elájultak, akiknek ez a kedvenc foglalatossága, ha művészetet látnak.
A szerelmi költészet provokációja nálunk Adyval esett meg. A Héja-nász az avaron vagy Az én menyasszonyom rettentő indignációt vontak maguk után egy olyan irodalmi közegben, melyben addig bokrok reszkettek és égő pipák gyulladtak meg. Adynak különben példaképe volt Petőfi, egyik nagyszerű esszéje címe: Petőfi nem alkuszik, csak hát Petőfi sem akarta volna, hogy őt, az egykori rombolót bálványozzák azok, akik már őt sem értették.

(Vaszi Jánoska emlékére)

Hold födte tetőn pihen az éj, az utcák alszanak,
Egy nyamvadt árnyék oson, nyomában kutyák csaholnak.
Égi lámpagyújtogató jár csillagról csillagra,
De egy fekete felhő fényüket rendre eloltja. Tovább »