A szerző fotója
Volt egyszer, hol nem volt, túl az Óperenciás tengeren volt egy hatalmasnak nem mondható erdő. Egy szép tavaszi napon váratlan incidens kavarta fel az addig békésen szálló digitális virágport: az erdőlakók közösségi Facebook vitafórumán Dörmögi Dömötör lerókázta Csalavári Csalavért. Tovább »
„de költő nem voltam, költő én nem;
énekeltem csak félelemből a rettenet ellen,
tizenkét sírásó ember verejtékhitével
az együvétartozás ribanc reményével
állva meg itt a Temetődombon,
zúgva szembe a széllel –:
félni kell bátran! S élni. Élni.”
Farkas Árpád: Ha sírokon hajt ki a remény
Farkas Árpádot az idő-falon
öregen immár s még fiatalon
látom egyszerre s temetődombon
bévülről rakott kincsekkel bronzlón. Tovább »
mikor verset ír az ember
görnyedten bámul maga elé
felhúzott lábakkal ül az ágyon
úgy tűnik össze van esve épp Tovább »
TÁZLÁRI HÉTKÖZNAPOK
Amit sosem hitt volna, most bekövetkezett: féltékeny lett egy férfira. De hát miért, Uram, miért? Jóképűbb, okosabb ez a fizikatanárból lett informatikus? Nem. Gazdagabb, mert ma-napság már erre is rá szoktak kérdezni? (Illetve dehogy manapság, így volt ez mindig, mióta magántulajdon létezik.) Meglehet, esetleg szexibb, szórakoztatóbb, vagyis ezernyi oka lehet arra, hogy kiüssön egy csóró papot a nyeregből. Tovább »
loccsan a tócsa
beletaposok
csipkejég alatt
szalad a patak Tovább »
Vig Miklóst, az Intim Kabaré tehetséges komikusát vidékre hívták vendégszerepelni. Este érkezett a vidéki városba, s mivel kocsit nem talált, gyalog keresett szállodát. Talált egyet, szobát vett, s lefekvés előtt — szállodai szokás szerint — kitette gyaloglástól poros, piszkos cipőjét az ajtó elé. Reggel, amikor felébredt, meglepetten látta, hogy a cipő ugyanolyan poros, mint tegnap volt. Dühösen hívja a szállodást, és ordítani kezd: Tovább »
valami kolozsvár
valami katlan
valami türkiz
ezüstfoglalatban
Budapest, 2021. II. 21. Tovább »
A Transindex portálon olvastuk a hírt: súlyos betegsége okán, fegyverrel vetett véget életének az egykori kolozsvári napilap (Igazság) ismert fotóriportere, Deák Ferenc, aki a hetvenes években ugyancsak fotós feleségével együtt az Egyesült Államokba disszidált. Ott egy new yorki múzeumban kapott munkát, és nyitott egyúttal jó hírű művészfotó szalont. 1989 után több ízben is hazalátogatott, több száz felvételből álló fotógyűjteményét a kolozsvári Minerva Kulturális Egyesületnek adományozta. Tovább »
Forrás: szerző FB-oldala
Jobb későn, mint soha: pár szó egy fontos kézikönyvről. Most fedeztem csak föl, hogy létezik magyar diplomáciai lexikon is… És elérhető (letölthető) online (számítógépen) is. Jó hét- és félszáz oldalon. Íme:
http://real.mtak.hu/80560/1/diplomaciai_lexikon.pdf
Viszonylag friss/üde (2018 nyarán mutatták be), de eleddig nem tudtam róla. Az általam nem ismert Éghajlat Kiadó, Budapest gondozta, az MTA – és természetesen a KKM – támogatta. Rengeteg szak-szerző járult hozzá megalkotásához. A rangos – és a szakmát értő – Szerkesztőbizottság alig fér el egy oldalon… Tovább »
(Hargita Népe Könyvek , 2018, a borító Ádám Gyula munkája)
A napló írója feljegyzi a vele vagy másokkal megesett mindennapi történéseket.
Az olvasónapló írója feljegyzi olvasmányélményeit. És ha úgy találja, akkor megosztja másokkal is. A világháló erre kiválóan alkalmas és Cseke Gábor (1941) már régóta műveli ezt a műfajt.
A romániai magyar sajtóban megélt, átélt sok évtizedes szerkesztői mesterségét sem feledi, hiszen az általa is összeállított ujkafe.website portálon nagyon érzékeny szemmel válogat prózai szövegeket, verseket, fotókat. Tovább »
Farkas Árpád halála okán
Szeptemberben benézett
hozzánk az ablakon, s azóta
érzelmi hálómban lebzsel a halál-pók …
Most is lecsapott a hitvány zsivány,
fosztogat,
megrabol a konok martalóc,
s hogy jobban fájjon,
jön-megy és
kivár. Tovább »
Szeretnék egy kutyát:
aprót, csonkát, nem számít,
az sem, ha koszos, elnyűtt,
bordáit meg lehet számlálni –
nem baj, ha szőre kócos
és csimbókok lógnak le fülén,
egy kutyát akarok,
még csak ne is legyen enyém. Tovább »
Forrás: szerző FB-oldala
ANYA ÉS LÁNYA
Ez bizony szerelem volt első látásra. Az elkövetkező napokban Madaras másra sem gondolt, mint Margitra. A lány szép volt, ez kétségtelen, de korántsem olyan okos, mint képzelte eleinte. Ezt ellensúlyozandó azonban igen-igen tanulékony, amit János ki is használt alaposan, s elkezdte tanítgatni az ibolyakék szemű tanítónőt.
– Hogy te milyen jó fej vagy! – mondogatta a lány elismerően. – Honnan szorult beléd ennyi tudomány!
– Nem szorult, tanultam, és te is ilyen művelt lehetsz, ha nem éred be annyival, amit a képzőben tanultál. Tovább »
Rovatunkban korábban már bőven foglalkoztunk a nagy magyar Kelet-kutató, az első angol-tibeti szótár megalkotója, Kőrösi Csoma Sándor (1784-1842) életével, munkásságával és annak külföldi megörökítésével. Bemutattuk emlékeit ott is, ahol megfordult (Göttingen, Kalkutta, Dardzsiling) és ott is (Vung Tau), ahol nem járt ugyan, de tisztelik.
Azóta újabb „Csoma-trófeákra” találtunk… Tovább »
Bodor Ádám 85. születésnapjára
Valamikor a nyolcvanas években olvastam először Bodor-novellát, Galsai Pongrác kiváló Rakéta regényújságában. Mint utólag kiderült, a Megérkezés északra volt, 1985-ben, szóval jól emlékeztem.
Ez a furcsán derengő memóriahomály jó köd volt. Hat évvel és egy forradalommal később, 1991-ben, amikor a Holmi szeptemberi számában napvilágot látott a Természetrajzi gyűjtemény Sinistra körzetben, a folyóirat novellapályázatának díjnyertes írása, rögtön elindultam az életmű felé. Tovább »
Holttá dermedt út,
dérszakáll kilincsen, pillán,
jég-göröngy talp alatt
mint dió zörög
a mókuskerékben, Tovább »
Egy kanadai halászfaluban * Forrás: szerző FB-oldala
1925. feb. 18. -1904. május 5.
A márciusi ifjak
kemény kalapot hordtak
kemény kobakjaikon
vagy semmit, ébresztgették
az álomszuszék világ-
szabadságot, s a honit.
Erre ébredtem én is.
– Van egy kollégám a suliban – szólalt meg váratlanul Margitka. – Szerinte közeledik a világvége, igen, így mondta, ezért olyan idegesek az emberek. Valamiféle megérzés, telepátia, mint amikor az állatok is előre jelzik a földrengést.
– Érdekes elmélet! Tiszteletes úr?
– Nem szeretném megsérteni Margitkát – kezdte óvatosan Madaras –, de a Biblia sehol sem beszél arról, hogy a világnak valaha is vége lesz. A mi Atyánk úgy teremtette meg a földünket, hogy örökké fennmaradjon. És az ember is, mert aki hisz őbenne, az ítélet napján feltámad, és halál nélkül, boldogan élhet tovább a Paradicsomban. Tovább »
Éppen csak föl nem öklelik a népeket, akikkel találkoznak. A férjnek kidülledt, szőrös melle van, csámpás járása és fölfelé tekintő, ravasz nézése, amivel a háztetőkön kívül semmit nem láthat. Tovább »
Még több fotó a szerző blogján: http://azhfoto.blogspot.com/
Az átjárón egy
percre megállt
az idő
s önmagát faggatta
sétapálcám
szilárdságán a léptem, Tovább »
Pusztai Péter rajza
