EGY TISZTA LELKŰ EMBER avagy TISZTELD APÁDAT ÉS ANYÁDAT!

Hanem délben megint csak ketten ültek asztalhoz, ugyanis Mátyusné jobbat gondolt, hazament, s még csak el sem köszönt a lelkésztől. Madaras úr homlokán elmélyültek a barázdák, de nem kommentálta az esetet. Aranka néni sem. Csak a tekintete vádolt, és sírt egyszerre.
Este, szokás szerint a számítógép elé telepedett a tiszteletes. Megnézte a postáját. Semmi. Akkor máris telefonálhat. Többnyire Skype-on vagy MSN-en szokott beszélni. Nézzük, ki érhető el ma este! Lili, Béla, Elek, Ottó, Amy. Ez az, Amyt fogja felhívni! Tovább »

Omegalfa

Az Univerzum titokzatos sötét
anyagába mártott lézersugárral
írtam az Androméda-ködre
a neved és azt, hogy szeretlek,
hogy mágnes vagy nekem. Tovább »

pirkad az égbolt alja parázslik téli fehér hó
adja a pink ég kvarc vakitású körvonalát
talpropogásod gyúrja a szűz hó hűs epikáját
s lesz a fehér táj holdtalajából szürke latyak

Budapest, 2021. II. 18.

baleset volt
csak megesett – anyu
ne üsd a fejem Tovább »

Az alábbi történet leginkább nyárra való, amikor az olvadozó aszfalt szabályosan fogva tartja a járókelők cipőjét, vagy legalább is benne marad a számtalan talp és sarok jellegzetes lenyomata.

A történet tehát, hogy a kánikula megpróbáltatásairól némileg elterelje a figyelmet, télen játszódik le, egy vidéki városban, amely a havasok lábánál fekszik, s éppen ezért sem előtte, sem a benne élő gyermekek előtt nem ismeretlen a fél méteres hótakaró.
Ebben a városban élek én, ráadásul azon a télen, amelyről mesélni szeretnék, nem is fél, hanem legalább másfél méter magas hó szakadt ránk, pontosan két nap és három éjszaka alatt. Tovább »

Arra tanítottál minket, édesanyám,
hogy ápoljuk az álmainkat,
és kitartással küzdjünk megvalósításukért,
hogy szeressük a szeretnivalót,
és felejtsük el a bántó kellemetlenségeket, Tovább »

Van ki szánt és izzad,
van ki szimplán csak arat.

Némelyek rohannak, kívánnak,
mások kényelmesen kivárnak.

Van ki bárkivel egyenlő,
de olyan is, ki egyenlőbb.

Neki a közeli lett idegen,
neked a távoli küld szíveket. Tovább »

EGY TISZTA LELKŰ EMBER avagy TISZTELD APÁDAT ÉS ANYÁDAT!

ZSEBKENDŐM NÉGY SARKA…

A paplakban nagy sírás-rívás fogadta.
– Istenem, kidobott, már megint kidobott! Mondd, drága Arankám, meddig ver az Úr ezzel a bivallyal?
– Halkabban, Mátyusné! Meghallják a szomszédok! – kapcsolt egyből Jánoska; jól ismerte az asszonyt, mindig idemenekült, valahányszor beszeszelt a férje, és kirúgta otthonról.
– Igenis, tiszteletes úr.
Mátyusné egy darabig csendben szipogott, aztán csak leborult az asztalra, és elbőgte magát, mint egy kisgyerek. Tovább »

Petőfitől herótja van egy
erdélyi magyar költőnek,
elnézést kérek a nevéért
(elárulom, nagy reménység). Tovább »

A marosugrai Haller grófokról nemcsak műveltségük, Kazinczy által dicsért könyvtáruk, Haller László (1717-1751) francia nyelvtudása, a nagyra becsült, Montesquieu-művet fordító, franciául író, verselő, marosvásárhelyi színházpártoló (V.) Haller Gábor (1749-1822) jut eszembe, hanem az a francia jószágigazgató is, aki ellen 1848 elején gróf Teleki József királyi főkormányzóhoz egy panaszlevelet íratott Trombitás István marosugrai úrbéres, kerekesmester, akinek, hivatalosan is elismert igaza ellenére, házán és telkén kívül kellett hányódnia. Tovább »

Itt állok Marosvásárhely egyik kis parknegyedében, vagy inkább -nyolcadában, ősz van, borús az ég, és mégis valami megmagyarázhatatlan kellemes érzés, funkcióöröm tölt el.

Indultunk neki ötven évvel ezelőtt, indulok neki most: az ismeretlennek. Fogalmunk sem volt róla, hogy nem egy lapba, hanem a kor falára írunk, s ki tudja, lesz-e még kor egyáltalán, hát még hogy lesz-e fala – akkor miért érzem úgy, egyedüli aktív újságíró túlélőként A Hét alapítói közül, ahogy akkor, a rotációs előtt állva érezhettük néhányan: hogy ez életünk legboldogabb pillanata? Tovább »

CSIKLASS MEG!

Amerikában még mindig tilos az alkoholfogyasztás. Titokban igen nagy árakat fizetnek az eltiltott alkoholért, és az amerikaiak kedvenc itala, a whisky a legkeresettebb árucikk az egész újvilágban. Az egyik amerikai operettszínház, a Hammersteins Theater ezt a nagy whisky keresletet ügyesen használta fel reklám céljára. Az ismert whisky-üvegek mintájára miniatűr-üvegeket készíttetett, és ezeket a whiskyhez hasonló színű folyadékkal töltötte meg. Mindenki, aki a „Tickle me” (Csiklandozzál engem…) című darab premierjére eljött, kapott egy ilyen üveg whiskyt. A rendőrség természetesen elkobozta ezeket az üvegeket, amelyekről a másnap megtartott vegyvizsgálat kiderítette, hogy egyszerű hideg teát tartalmaztak, de persze egész New-York tele volt a whisky-üvegek hírével, úgyhogy a jegyekért életveszélyes tolongás keletkezett. Tovább »

ablakot nyitok
mintha karácsony lenne
bejön a hideg

megragad engem
s én is megragadom őt
jer jég jer hideg

Budapest, 2021. II. 18.

Reggel a kínzó sor láthatatlan
fentről, a köd mindent eltakar.
Képtelen vagyok bármit csinálni a
várakozás miatt. Tovább »

A hirtelen mozdulattól inge hónaljban elhasadt. Valószínűleg azért, mert Vadmalac nemcsak a magasba emelte a karját, hanem, mint egy pingpongjátékos, oldalra is.
Meg hát az indulat… Azt akarta kifejezni, hogy komája állandóan szomorúnak, sőt keserűnek látja. Pedig ő nem az, nem mindig az. Gyakran a helyzet, sőt, fogalmazhat így, a társadalom nehéz problémákkal megtűzdelt. A Bükkben is, a Makkosban is, hiába hagyta el az egyiket, utolérte az etikátlan jelen a másikban is, hát merre figyeljen…? Tovább »

Ha nem használ nem is árt?

Miután már számos helyen olvashattunk a vírusfertőzés megelőzésére használt arcmaszk hasznáról és ártalmáról, szükségességéről és fölöslegességéről, nemrég amerikai tudósok, az amerikai betegségmegelőzési és járványügyi központ (CDC) szakembereit idézve a hazai sajtó is beszámolt arról, hogy „két, egymáson viselt maszk hatékonyabb a koronavírus terjedésének lelassításában, mint egy maszk viselése”. Tovább »

Bögözi Attila: Híd a hálószobán át. Történetek a hétköznapok sűrűjéből. Riportok

(MÚRE-Várad, Nagyvárad 2020, szerkesztette Szűcs László, borítóterv Anamaria Andreea Meza)

Amikor a címet megláttam, rögtön két gondolat villant fel bennem. Az egyik: hogyha Bögözi Attila valamiféle bulvár jellegű női, férfi avagy családi magazinnak írna, hogyan harapnának az olvasók erre a címre, hiszen a szextől a lakberendezésig sok mindent igér. A másik: egy 1995-ös remek film néhány feledhetetlen képsora, amint az első fiatalságán már túljutott falusi háziasszony, Meryl Streep (1949) és a világcsavargó fotós Clint Eastwood (1930) néhány napig újra megtalálják a szerelmet Madison megye hídjai között. Tovább »

EGY TISZTA LELKŰ EMBER avagy TISZTELD APÁDAT ÉS ANYÁDAT!

Megvacsoráztak, még beszélgettek egy kicsit, majd átvette „egy tücsök csendes birodalmát”.
– Kelj fel, lelkem, rohama van az apádnak! – rázta fel Jánost úgy éjfél körül az asszony.
A lelkész az apjához rohant. Az öreg nehezen lélegzett, és erősen tapogatta az oldalát. Arcán piros pöttyök égtek. Megmérték a lázát. 39 fok.
– Kihívom az orvost.
– Gyanús – hümmögött a szemüveges, fiatal orvos, miután megvizsgálta a beteget. – Tüdőgyulladásnak nézem, de influenza vagy bármi más is lehet. Ehhez azonban alaposabb, röntgen, vér- és egyéb vizsgálat szükséges – tárcsázta fel a közeli város kórházát. Tovább »

A 20. század fordulója idején nagyszerű építészek, belsőépítészek, üvegfestők, szobrászok és más művészek tűntek fel a magyar fővárosban, de legnagyobbjaik külföldön is maradandót alkottak. Közéjük sorolhatók ezen írás hősei is, akik tevékeny részt vállaltak a mexikói főváros egyik büszkesége, az ottani nemzeti színház kialakításában. Tovább »

1931 december 8.

Az első hó — ifjúkori újságíró penzum, amelyben először mutathatta meg az ember a világnak, hogy vannak jelzői s van érzéke a szimbolizmus iránt. Ma reggel kinéztem az ötödik emeleti ablakon, a háztető fehér volt és egy pillanatra ráeszméltem, hogy a konvencionális hangulatok, az elcsépelt banálitások a legigazibbak. Első hó — gondoltam — írni kellene egy kis lirát, természetesen szociális irányban kiszélesítve, mert ez a hóesés már-már nemcsak az adventet, vattás fenyők s pirosnyelvű ördögök, a megváltó születésének, s vajszagú beigliknek közeledtét jelenti, hanem jelent egy sor társadalmi és népjóléti problémát is. Tovább »

Fotó Oláh István

Miután a busz összerázott, és a tegnapi estebéd halk moccanással jelzett ritmusosan összehúzódó gyomorszájamban, leszállok. A járda üres. A téren, pontosabban a nagyszálló bejárata mellett, nem, kissé arrább, az állandóan újralocsolt aszfalton, külföldiek kávé-vircsafjtai között, délben szokott várni. Engem. Legalábbis így hiszem. Amúgy semmi különös nincs benne, amolyan félrehajtogatós fejű, kíváncsi, normális alkatú, fehér galamb. Két hete sürgető, szapora madárpislantásokkal illetett. Akkor elkezdtem szórni neki a szendvicsem darabkáit. Gusztustalan volt, parizeres kenyérdarabok, mintha valaki félig megrágva kiköpte volna, féltem is, hogy valaki rám ordít. Tovább »