Álmomban Bajor Andor humoreszket írt a Házsongárdi temetőről. Ott volt egy tó, abban ringott két óriási drapp tárgy: elsősorban a bal cipő, másodsorban a jobb cipő.
Nehezen találtam ki a temetőből, mert mihelyt a vaskapuhoz értem, azon túl ismeretlen volt a táj; Kolozsvár és Budapest logikai szorzata. Mentem más kijáratot keresni, egyre fogyó reménnyel.
Budapest, 2021. I. 15.
Egyúttal ez az utolsó Kolozsvárt festett képem…. Forrás: a szerző FB-oldala
fiatalon semmit sem utáltam jobban az öregek ukázainál
ne szemetelj, ne vágj grimaszt, ne feleselj, ne üsd bele az orrod
*
költő
szobrot állít a hősiességnek
ami után csak vágyik az ember Tovább »
Falinaptár a császári és királyi 82. székely gyalogezred tiszteletére és emlékére. Bodó István kutatásai, gyűjtése és fotói
Jónéhány esztendővel ezelőtt, az egyik erdélyi hírportálra írt jegyzetemben megemlítettem, hogy figyelem azt a következetességet, ahogyan csíkszeredai facebook-barátom, Bodó István, időt-pénzt nem kímélve, fényképezőgépével felkeresi az első- és második világháborús székelyföldi háborús emlékműveket, emléktáblákat, katonatemetőket és hadisírokat, még azoknak a magányos katonasíroknak a feliratait is kiböngészve, ahol a betűket már rég lekoptatta és szétporlasztotta az idő. Tovább »
Forrás: szerző FB-oldala
Minden népet legjobban az írója jellemez. Ennélfogva itt maguk a népek ismerkednek egymással az íróik által. Van ebben valami hatalmas és nagyszerű, s valami kedvesen-megindító is.
Amint a franciák a „forradalom nagyanyjáról” beszélnek, úgy beszélünk mi a PEN Club anyjáról. C. A. Dawson Scott a PEN Club anyja. A PEN Club alapítója, szervezője, kedélyes mamája vidám, kövérded, kéneső-eleven lady, aki csak az ő rendetlen, neveletlen gyermekei között érzi jól magát, s minden írót fiának tart, korra és nemzetiségre való tekintet nélkül, rázza a kezüket, mosolyog rájuk, majdnem barackot nyom a fejükre is, mert tudja, hogy ezek a haszontalanok mindig rosszban sántikálnak.
Mi azokat keressük, akiket már jól ismertünk, minekelőtte láttuk volna őket testi mivoltukban. Egyikről-másikról itt van néhány gyorsfénykép. Tovább »
Duplán létezek,
mint bálra sminkelt arc,
s annak lehántott valója.
Egy belőlem kint,
a köznapi taposóban,
hol hetet-havat
halmozok kazalba,
gazdasszonynak a lé állagát
boncolom tudományos fokon,
hentessel meg a karaj árát
alkudom, ha tudom –
aztán estig az ordináré politikát
meg a meccs-intrikát vitatom. Tovább »
A román fővárosban élő magyarok a március 15-i megemlékezéseiket hagyományosan Veress Sándor sírjának megkoszorúzásával kezdik. De ki is volt a Giulesti úti református temetőben nyugvó egykori honvéd? Tovább »
Csend * Forrás: szerző FB-oldala
felcsavarom a fűtést
nem szól a vekker
szigorú tanítók nem követelik
a behunyt szemű felöltözést
s nem kérnek számon semmit
alkotás nélkül élő főnökök Tovább »
1
A berlini egyetem magyar intézete az év elején ingyenes tanfolyamot hirdetett. Azt hitték, hogy mindössze néhányan fognak jelentkezni. A mostani világválság arra kényszeríti az embereket, hogy a mindennapi kenyér után fussanak, csak a gyakorlati szempontot tekintsék, s érdeklődésüket is ehhez mérik. Ennek tulajdonítható, hogy a háború után az angol nyelv tanulása annyira föllendült. Ez a kulcs azokhoz a páncélszekrényekhez, melyekben schillingeket és dollárokat őriznek. De kit érdekelhet a mi nyelvünk, mely rokontalanul és elszigetelten – csodaként – él Európa keletén, s olyan kincseket rejt, melyeket semmiféle tőzsdén nem jegyeznek: például Aranyt. Tovább »
Nem tudom feledni ki voltam, s ki leszek,
nem a szél vagyok, ki mezőn felejti
szárnyait, s bár boríthatnak fájó hegek,
a visszaúton magát el nem veszejti Tovább »
Ifjabb Dumas egyet gyűlölt igazán: a körkérdéseket. Egyszer egy párisi napilap körkérdezte tőle, miképpen lett íróvá. Akkor adta ezt az ironikus választ.
— Hogy én miképpen lettem íróvá ? Ez bizony a Hilarion Defert lelkén szárad. Ez a Hilarion Defert holmi uzsorás adósság fejében mindenemet ellicitálta. Mindössze egy vaságyam, szalmaszékem és az asztalom maradt meg.
Az asztalon azonban volt papír, volt tinta, volt toll. Fogtam hát magamat, és írni kezdtem. És azóta folyton írok . . .
(És hogy miképpen írt, arról nem kell bővebben szólani. Az olvasók épp oly rajongói, mint írótársai.)
Színházi Élet, 1919/22
Fotóperformansz a csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtár FB-oldaláról
(HMKK könyvek, Csíkszereda, 2006, szerkesztés, szöveggondozás, román nyelvű szöveg Cseke Gábor, angol szöveg Boros Csilla)
Finom kis szójáték lenne? Ars poetica. Költői hitvallás. Arcpoétika. Fotóművész hitvallás?
Dehát József Attila óta már tudjuk: „Költő vagyok – mit érdekelne/engem a költészet maga?/ Nem volna szép, ha égre kelne/az éji folyó csillaga.” De azt az 1937-es versét már így zárja: „Én mondom: Még nem nagy az ember./De képzeli, hát szertelen./Kísérje két szülője szemmel: /a szellem és a szerelem!”
Igen, a szellem és a szerelem. Mert a fotóművészet egyik nélkül sem működik. Tovább »
Azért vagyunk mi, portestűek,
hogy csirkét együnk, prézlibe forgatva,
pirosra kupálva,
mert amíg ezt tehetjük,
nem lehet olyan nagy baj a világgal –
melléje töltsük tele poharunk
nemes aszúval,
(asszonynak talán fél is elég)
s azt köszöntsük
a sohaháborúra
a nincséhezésre
s a nemlélekfagyásra – Tovább »
tudd hát
romlott hiéna vagy
nincs kiút
lábad a sárba ragad Tovább »
Időutazás címmel nyílt gyűjteményes kiállítása révén a kolozsvári Árkossy István műveivel hazatért szülővárosába. Grafikai tárlata a Bánffy palotában tekinthető meg (Fotó: Rohonyi D. Iván, Szabadság)
Ide kevés hó jutott,
s kaszál a szél,
hideg éle
széles sorokat
vág a járdán,
itt-ott egy-két
ember dacol vele,
követik nyomaik,
mint pásztort a bárány. Tovább »
Remek kiállítású kötetet adott ki ismét a sepsiszentgyörgyi Háromszék Vármegye Kiadó, amely nemcsak kiadványai tartalmával, hanem azok tipográfiájával, nyomdai kivitelezésével is felhívta magára a figyelmet. Ezt a sort gyarapítja a Kocsis Károly szerkesztette Előre az Úz völgyében című könyv. Tovább »
Forrás: szerző FB-oldala
(Teleki László Alapítvány, XX. Század Intézet, Budapest, 2002)
Kamasz-, sőt még felnőttkoromban Édesanyám (1911-2000) gyakran mondogatta, hogy miután visszatértek Zsögödbe a magyarországi menekülésből, a negyvenes-ötvenes években elrejtett valahová – de már ő sem tudja hová – sok-sok kivágott újságcikket. Az állandó-jövés menésben meg is feledkeztem róla, és amikor néhány évvel halála után átalakítottam a konyhát és a kamrát, illetve lebontottam a két teret elválasztó deszkafalat, az egyik gerenda mögül megsárgult boríték hullott ki, rajta az anyai kézírással: Bocsáss meg nekik Uram, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek! 1948. VI hónap 30. Vasárnap.
Lehetek a csended,
amikor a körülötted lévő világ
túl hangos, kedves?
Történelmet tanítottam a Hargita megyei Maroshévíz magyar tannyelvű iskolájában. Elhatároztam, miután az általam létrehozott alapítvány vezetőségével megbeszéltem és elfogadtattam az elgondolásomat, hogy emléktáblát készíttetek a marosvécsi vár falára. Az emléktáblának, javasoltam, amit a megbeszélésről készített jegyzőkönyv is megörökített, az 1926 és 1943 között megtartott Erdélyi Helikon íróinak találkozóiról kell beszélnie. Épp jókor született az ötlet. Az Illyés Alapítvány által kiírt pályázati lehetőség biztató támogatónak ígérkezett. Hozzá is láttam a pályázati űrlap kitöltéséhez. 1995 tavaszán örömöt közölt az Illyés Alapítvány válasza. A kolozsvári EMKE vezetősége is fölkarolta a kezdeményezésem. Tovább »
Pusztai Péter rajza
