Haragos Zoltán: Emberközelben. Fotóalbum

(Marosvásárhely, Impress Kiadó, 2004, szerkesztés Haragos Zoltán, műszaki szerkesztés Orbán László, előszó Nagy Miklós Kund)

Amikor újból kezembe vettem az albumot, elgondolkoztam: vajon hány fotót láthattam én életemben, kizárva a világháló korát, hiszen ha ezt is beleszámítjuk, akkor már semmiféle statisztika és korlátozás nem áll meg a lábán? Nos, a fotópapír korban is minden bizonnyal több ezret és ha végiggondolom, hogy melyek azok, amelyeket mindörökre megőrzök az emlékezetemben, akkor az elsők között alighanem ott van Haragos Zoltán (1929) egyik felvétele. Tovább »

STOCKHOLMI UTCA

Itt északon a gyümölcs becses és tisztelt, talán azért, mert kevesebb van belőle, és nem hever éretten, ízesen, illatosan roskadó kosarakban, garabókban, mint otthon minálunk. Az utcán önműködő gépek árulják, éjjel is. Üveglap mögött tükörpolcon nyers paradicsom áll, néhány sápkóros cseresznye, banán, citromnarancs vagy alma, s aki néhány őrét bedob, az állandóan gyümölcsöt szedhet az élet arany fájáról. Éva egy ilyen önműködő gépből almát vesz, s megkínálja vele a maga alkalmi Ádámját. Különös zajtalan szüret. Még sohase találkoztam efféle halk, tapintatos gyümölcsöskofával. Tovább »

Vélemény

Ha szádra veszel,
ne kacsints jobbra, balra;
mindig magadba…

Egyre ködösebb

Ne lepődj meg ha
az idő nem igazol;
egyre ködösebb… Tovább »

Mi is a költő?
Talán a boldogság a
pánikszobában.

SZEGÉNY ÍRÓ SZERENCSÉJE

Írónk nagyon szegény, de
mégis vett 100 ív papírt, mert
bele akart kezdeni egy regénybe. Tovább »

Még mielőtt anyám betöltötte volna a száz esztendőt, egy napon megkérdeztem tőle, mama, miféle rokonságban vagyunk mi a költő Farkas Árpáddal?
– Fiam, ezt már tisztáztuk egyszer. Most elmondom ismét, te pedig jegyezd le, hogy ne felejtsd el.
Én pedig lejegyeztem. Még címet is adtam neki, hogy biztos legyen:

FARKAS ÁRPÁD EREDETE
Farkas Árpád nagyapja Deák Elek.
A te nagyanyád Deák Ida.
Ida és Elek testvérek voltak. Tovább »

Hogy az egész világ megfertőződhet, azt jelzi, az egész világ védtelen. Érzékei, amivel tudomást szerezhet, hitre gyúlhat, lelkiismerete szavára megindulhat – meggyengültek. Képtelen odafigyelni. Hívőknél sincs ez másképp. Másféle evangéliumot kezd hinni. Csak egy hajszálnyival tér el, csak egy kicsit helyezi másra a hangsúlyt, máris eltolódik. Magamon figyelhettem meg – az engedelmesség az ige iránt kezdett teherré válni a külvilág nyomására, pedig hol voltam s vagyok Krisztus szenvedéseihez képest! A nehézségek, a próbák a megedzésre szolgálnak, nem a kényeztetésre, pátyolgatásra. A tejjel-vajjal Kánaán odaát van. Megpróbáltatsz.

* Tovább »

A késő éjszakába nyúló korrektori munka nem csupán egy új világ megismerését, nem csupán egy új szakma megtanulásának lehetőségét hozta el nekem. Amint, már jeleztem, adott volt az élet kínálta legtartósabb ajándék is. Úgy is mondhatnám, hogy házhoz jött az életre szóló kapcsolat lehetősége: egy ifjú szőke lány, aki esztendő múltán a feleségem lett. Nem a meglátni s megszeretni varázslatával, hanem az idő érlelte, szavakkal aligha kifejezhető érzések ösvényein haladva a házasságkötésig: 1965. augusztus 12-ig. Ennek immár ötvenöt éve. Elegendő időtávlat ahhoz, hogy elgondolkozzunk, mi az, ami két embert ilyen egy életre egymáshoz fűzi? Tovább »

KÖLTŐ!

Egyik ismert költőnket, aki a legszebb verseket írja mostanában, s aki mint színpadi szerző is a legkiválóbbak közé tartozik, kispolgári gondolkodású szülei mindenáron le akarták beszélni az általuk végtelenül lebecsült irodalmi pályáról. Hiába emelkedett a fiú a legszámottevőbbek közé, hiába a hírnév, dicsőség, pénz, az apa még mindig nem békült meg a pályával.
A napokban az öreg találkozik egy régi jó ismerősével, akit évek óta nem látott. Miután a „hogyvan”-okat és a „régnemláttam”-okat elintézték, a figyelmes ismerős megkérdi:
— No és mi van a fiával? Hogy van? Mit csinál?
Az apának felhő komorodik az arcára, és végtelen lekicsinyléssel szól:
— Ne is kérdezze! Tudja mi lett belőle? Költő! Ha maga azt mondja: este, ő rámondja: teste, ha maga azt mondja: világ, ő rámondja: virág… És ebből él!

Színházi Élet, 1919/47

Nagyon szép kép
a szerelemről

mosollyal arcán
sír a lány

teszi ezt
édes örömében

s a rózsák
kinyílnak haján

DRÁMA A VONATON

Már kora reggel óta robogunk, egyenletes gyorsasággal. Mindig két rövid kattogás, s utána egy hosszú. Olyan ez az utazás, mint egy vers. A vonat még a régi, kötött vers szabályait követi, „lebegő” ütemeket használ. Ennek nem is vallja kárát, mert legalább előre halad, óránként nyolcvan kilométerrel.
Egyébként semmi újság. Mi, akik ebben a fülkében ülünk, már megfigyeltük egymás fülét-orrát, olvastunk is valamit, de egymást épp úgy meguntuk, mint a világ legnagyobb lángelméit, s most fejünket lehorgasztva magunk elé meredünk, lelkünk a vonat haladásával egy irányban, vagy ellenkezően vágtat, gondolataink és vágyaink szerint, sínek nélkül. Tovább »

a járvány

készülnek-e képeslapok
álarcos járókelőkkel
ma úgy látjuk
kész
vége
bekerültünk a képregénybe Tovább »

A legnehezebb őszintének lenni. Teljesen. Mélyen. Mindent kitárni. Dávid tudta, jobb Isten kezébe esni, mint emberekébe. Pedig bűnös volt. Mégis, amikor ember vágta szemébe: te vagy az az ember, aki méltó a halálra – megütközött, de igazat adott.
Átélem az ő gyötrelmét. Nem számíthatsz embertől könyörületre, legyen az akár Isten szolgája. Csakis Istentől várhatsz kegyelmet. Nem a nagy kegyesen kiosztottat, ami betonba döngöl, hanem az igazi atyait. Tovább »

„Megrendülten értesültünk: vasárnap este, életének 77. évében súlyos betegség után elhunyt Farkas Árpád Kossuth-díjas költő, a Magyar Művészeti Akadémia tagja, a Háromszék volt főszerkesztője. Távozásával lapunk meghatározó szellemi vezetőjét vesztette el, aki élete utolsó pillanatáig fáradhatatlanul dolgozott.” (Háromszék, 2021. február 8.)

Farkas Árpád: Ha sírokon hajt ki a remény

Állok a Temetődombon: utolsó nagyszülőm a halott.
Körül a kicsiny sereg: negyven házat is alig
számláló falucska minden dobogó lelke,
s esőmart tekintete ünnepi gúnyában seregel, Tovább »

A megismerést, ha szférának (gömbnek) tekintjük és minden sugarán elképzelünk egy tudóst vagy tudóscsoportot, akkor a gömb sugarai folyton növekednek az újabb és újabb felfedezések révén, tehát a felülete is nagyobb lesz, ami azt jelenti, hogy bár a gömbön belül egyre nagyobb lesz a felhalmozott ismeretek mennyisége, ugyanakkor a növekvő gömbfelület révén egyre nagyobb felületen érintkezünk az ismeretlennel, így egyre nehezebb lesz pontos előrejelzéseket megfogalmazni az elénk táruló egyre nagyobb ismeretlennel kapcsolatban. Néha a tudósok is kockáztatnak, mert a közvélemény egy adott témában és adott pillanatban tőlük várja a választ, mert őket tartja illetékeseknek, de pontosat ők maguk sem tudnak, így megkockáztatják azt mondani, amit a legvalószínűbbnek tartanak abban a pillanatban. Ezért is születhettek olyan, az alábbiakban felsorolt, előrejelzések, amelyek sosem váltak valóra, bár többnyire ismert tudósok mondták: Tovább »

Kelt levelem harminc éve. A szabadság kezdete a Hargita Népe olvasói leveleinek a tükrében.

(Közreadja Ferencz Imre, Csíkszereda, 2019, Hargita Népe Lapkiadó)

Amikor a csíki ember Marosvásárhelyre autózik nem az immár jóval kényelmesebb Sóvárad-Nyárádszereda útvonalon, hanem a Küküllőmentén, Balavásáron át, a székelyvajnai kettős kanyarban mindig eszembe jut Miklós József (1940). Tovább »

a vers
egy érzés
s ha szívednek jó
tudni fogod
hogy neked szól Tovább »

Sem ősz, sem tél –
átlényegül ma minden,
nem is tudod, hogy
mi az ami jó – Tovább »