Klasszikusok kézfogása: Gellért Sándor
augusztus 18th, 2018
JÓZSEF ATTILA Idézlek ím a régi sörházban mosónő fia, József Attila.
Klasszikusok kézfogása: Gellért Sándor
augusztus 9th, 2018
AZ ARANYOS BÚZASZEMEK Alszik Cseke, csak Kölcsey Ferenc szokta fenn tölteni az éjszakát. Ég a lámpa a hátulsó szobájában.
Klasszikusok kézfogása: Gyulai Pál
július 29th, 2018
Mit írjak ? Ostromállapotban élünk, Mit írjak hát, ugyan mit? Erről arról egyebekről Hegedült már szent Dávid.
Klasszikusok kézfogása: Cs. Szabó László
június 22nd, 2018
Álmatlan éj Udvarhely Baromlaka Medgyes Nagymoha Ürmös Kóbor Sárpatak Almakerék Bolyha Keresd Halmágy Bürkös Alamor Vízakna Örményszékes Szakadát Salkó Székelyzsombor
Klasszikusok kézfogása: Juhász Gyula
április 9th, 2018
A költő szól: Itt nincs megállás és nincs koszorú, Én keresem magam s nem győztem én még, Kevés remény int és szörnyű ború S itt nem segít, csak álom és vitézség.
Klasszikusok kézfogása: Kosztolányi Dezső
április 6th, 2018
AZ IHLET PERCE Fejembe szállott a fekete méreg, szemembe fürge részegség piheg. Kávén, dohányon dőzsölök, henyélek, mint a komoly, vidám keletiek.
Klasszikusok kézfogása: Jókai Mór
február 5th, 2018
AZ ERDŐK LEÁNYA (VII.) A leány egyedül maradt. Mintha a láz gyötörné, reszkettek tagjai, rázkódott, remegett, a hideg veriték gyöngyözött homlokán. Miért tanult emberi hangokat érteni? Miért kellett emberi sziv mélyébe látnia? Miért hagyta el erdejét, fenevad társait? Örülhetett volna tovább is a napsugárnak ott, lehetett volna nyugalmas állat, melynek nem fáj a lélek. Miért […]
Klasszikusok kézfogása: Jókai Mór
február 4th, 2018
AZ ERDŐK LEÁNYA (VI.) Darvai az idő óta nem látta többé a leányt. – Másnap rögtön elhagyta kastélyát, oda volt több hónapig, hirt sem hallatva magáról. A leány ez alatt ott maradt bezárva azon rejtett szobában, melynek csak egyetlen ablaka volt a legtetején, azon bocsátottak le az ő és medvéje számára eledelt.
Klasszikusok kézfogása: Jókai Mór
február 3rd, 2018
AZ ERDŐK LEÁNYA (V.) Egy estve jókedvü czimborák gyültek Darvaihoz, köztük a medvevadász is. – Elvesztéd fogadásodat czimbora, szólt hozzá a legelső üdvözlet után a házi úr. Az erdei leány nálam van. – Tartok tőle, viszonzá ez gúnyosan, hogy a vad helyett valami nagyon is szelidet helyettesitél, egyébiránt rajtam áll elismerni: ha valóban ő-e az […]
Klasszikusok kézfogása: Jókai Mór
február 2nd, 2018
AZ ERDŐK LEÁNYA (IV.) Ez idő óta a vadleány gyakran kijárt erdejéből a kisded faluhoz, mikor a lakosok mind elmentek munkára s csak a gyermekeket hagyták otthon. Ilyenkor addig kiáltozott, mig a pórfiú meghallá s elébe ment az erdő széleig, ott eljátszogatott vele a leány, hozott neki tarka madarakat, piros erdei gyümölcsöt s csudálatos csigahéjat, […]
Klasszikusok kézfogása: Jókai Mór
február 1st, 2018
AZ ERDŐK LEÁNYA (III.) A holdnak nagy udvara volt az égen, egy nagy széles fényes gyűrű, mit a bűbájos égi vándor maga körűl vont az égen. E fényes körön belől ezüstkéknek látszott az ég, a csillagok kifénylettek belőle rezgő pillogásaikkal, túl a fényövön alaktalan köd borongott, s gomolygó szürke gőz körűlhullámzotta a bűbájos ragyogó kört, […]
Klasszikusok kézfogása: Jókai Mór
január 31st, 2018
AZ ERDŐK LEÁNYA (II.) Még sötét van mindenütt, – a csillagok égnek, emberek alszanak, s már a Tátra legmagasabb csúcsán piroslik a hajnal fénye, mikor maga a nap még a tengerek alatt jár. A magas csúcs hófedett alakja rózsaszinűen jelen meg a múló éjszakában, a fekete-kék csillagzatos éggel csodás ellentétben.
Klasszikusok kézfogása: Jókai Mór
január 30th, 2018
AZ ERDŐK LEÁNYA (I.) Három ifju lovag ült együtt a kastély erkélyén. Kettő közűlök közönséges alak, kikre nincs miért figyelmet forditani, a harmadik a kastély ura. Darvai Ernő szép szőke fiatal ember, ki az alatt, mig társai koczkáznak, mesélnek és kaczagnak, az erkélyen kihajolva, a távol kéklő erdőkre bámul.
Klasszikusok kézfogása: Kiss József
január 25th, 2018
BALLADA A LÁBAKRÓL Marengónál a nagy sikon, A marengói csatán Elvesztette a két lábát Hős Mackenzie kapitány. Napoleon felszedette És sirva ment utána: «Kapsz uj lábakat kapitány, Gárdisták kapitánya!»
Klasszikusok kézfogása: Weöres Sándor
január 22nd, 2018
Ha nézem a világot Ha nézem a világot a világ visszanéz azt mondom, összevisszaság ő feleli, teljes egész.
Klasszikusok kézfogása: Áprily Lajos
január 17th, 2018
Két város Kolozsvár, Enyed Egyiknek eget vert a kedve, harangozott, tombolt, dalolt. A másik ült a nagy homályban, és a harangja néma volt.
Klasszikusok kézfogása: Sarkadi Imre – SZÁZ ÉVE SEGESVÁRON (12)
január 8th, 2018
Egy diáktüzér naplója XII. Egy vállsebbel, amitől megbénult a jobb karom, túléltem a segesvári csatát. Sokáig feküdtem seblázban. Éppúgy nem emlékeztem, mi történt, mint az első sebesülésem után sem emlékeztem. Nem is vettem észre, hogy közben vége lett a szabadságharcnak, vége lett a szabadságnak.
Klasszikusok kézfogása: Sarkadi Imre – SZÁZ ÉVE SEGESVÁRON (11)
január 7th, 2018
Egy diáktüzér naplója XI. Ahogy Petőfi elment, mintha elromlott volna a hangulatunk. S dél lehetett, amikor elrepedt az ágyú. — Nem megmondtam – morgott az öreg a füstölgő pokrócokkal babrálva. A hadnagy meg úgy káromkodott, hogy a végén már azt hittem, elsírja magát. — Az anyád. . . most akár leülhetünk makkot sütni.
Klasszikusok kézfogása: Sarkadi Imre – SZÁZ ÉVE SEGESVÁRNÁL (10)
január 6th, 2018
Egy diáktüzér naplója X. — Úgy érzem itt magam — mondta Petőfi —, mintha látogatóba jöttem volna. Ahogy a gróf kisétál a mezőre, amikor a cselédeiről szakad az izzadság. Megáll előttük a homokfutójával, aztán biztatgatja: no, ez derék, emberek, csak így dolgozzatok tovább. . . Azzal visszaül a kocsiba, s megy. Mosolyogtunk s hallgattuk. Olyan […]
Klasszikusok kézfogása: Sarkadi Imre – SZÁZ ÉVE SEGESVÁRNÁL (9)
január 4th, 2018
Egy diáktüzér naplója IX. Nagyon korán ébresztettek. Az előző nap és este élményei, a tervezgetések, amelyekkel lefeküdtem, s a hadsereg, tüzérség és az ügy, az újra naggyá, széppé vált ügy annyira kifárasztottak, hogy háromszor-négyszer is költögetni kellett. Azt hiszem, valami tapintattal lehettek irántam, hogy egyszer se rúgtak oldalba költögetéskor, pedig már majdnem mindenki rendben állt, […]
Klasszikusok kézfogása: Sarkadi Imre – SZÁZ ÉVE SEGESVÁRNÁL (8)
január 2nd, 2018
Egy diáktüzér naplója VIII. A beosztásom igen hamar megtörtént. Féltem pedig egy darabig, hogy majd a tüzérségnél is csak a fejüket vakarják az emberek, aztán elküldenek innen oda, onnan meg máshova… – de már az első percben láttam, hogy nem így lesz, nem úgy, mint az újoncozáskor Vásárhelyt. A tűzmester,, akinek átadtak, kikérdezett szolgálati helyeim […]
Klasszikusok kézfogása: Sarkadi Imre – SZÁZ ÉVE SEGESVÁRNÁL (7)
január 1st, 2018
Egy diáktüzér naplója VII. Hajnalban alig indultunk, láttuk, hogy jönnek mindenfelől a katonaszekerek. Jól ösz-szeszedhették a járőrök éjszaka a sok elcsellengett lovast, fogatost, szinte népvándorlásnak látszott, ahogy egyre sűrűsödött a látóhatáron a sok jármű. Negyvenet, ötvenet össze tudtam számolni hirtelen. S most, hogy nem egyedül baktattunk már, Páka is odasuhintott a lovak közé, versenyeztünk a […]
Klasszikusok kézfogása: Sarkadi Imre – SZÁZ ÉVE SEGESVÁRNÁL (6)
december 31st, 2017
Egy diáktüzér naplója VI. Másnap délelőtt zeneszóra lettem figyelmes : az újoncok vonultak a városon keresztül a tábor felé. Lehettek vagy hatvanan, mindegyike annyira felszerelt, mint én: egy katonasapka a fején. A hátrább állóknak már az se jutott. Ezredesem éppen útra készülődött, engem ellátott utasításokkal. Ne menjek messze a háztól, ha megyek is valahová – […]
Klasszikusok kézfogása: Sarkadi Imre – SZÁZ ÉVE SEGESVÁRNÁL (5)
december 29th, 2017
Egy diáktüzér naplója V. A harmadik pohár bor után megvidámodtam, kezdtem rózsásabb színben látni a világot. Mégsem jutottam olyan rossz helyre… A gróf úgy hozott be magával, mint titkárféléjét… aki cselédje ugyan, de hozzá tartozik, küldözgeti ide-oda, de leül vele egy asztalhoz. S nem is csinálta mindezt fölényesen, alig törődött velem, mintha ez volna a […]
Klasszikusok kézfogása: Sarkadi Imre – SZÁZ ÉVE SEGESVÁRNÁL (4)
december 28th, 2017
Egy diáktüzér naplója IV. Dél lett, mire a gróf reggeli szállását megtaláltam. Nem volt ott senki a háziak közül, csak a legénye: nagydarab, lassú beszédű székely ember. Nem is fiatal már, lehetett vagy negyvenéves. Húzogatta a vállát, hogy elmondtam neki. — Hát ez nem volt jó? — Úgy látszik, nem.