most épp fedett az ég
keresem a rést
ahol levegőt vehetnék
így jutok középről keletre
hol selymesebb az ájer
és déli szelek köröznek Tovább »

Megyek valamit kifizetni, mert ugye, mindent ki kell fizetni, jól van, benyúlok a zsebembe, kiveszek egy marék gyűrött papírpénzt, ahogyan szoktam, a pénztáros asszony nagyot nyel, látom rajta, ideges, egyszer megszólal, s azt mondja, maga így tartja a pénzét a zsebében, összegyűrve, miért nem vesz egy szép tárcát magának, s tartaná abban a pénzét, kisimítva, nem tudja, hogy külföldön el sem vennék a gyűrött pénzt magától, lehet, el is zavarnák a kasszától, hogy menjen szépen haza és vasalja ki, ha egyáltalán van magának vasalója, Tovább »

A szerző felvétele

Még a sötétség
országából is a fény
felé fordulunk.
A pajzson átüt a fény –
megdobban a kőszív is.

A sztori önmagában véve szinte semmi. Az viszont már túl sok is, ha a szerző pontosan tudja – esetleg tételesen meg is fogalmazza –, amit műve által ki akar fejezni. Ezt igazából csak érezni van joga, többé-kevésbé homályosan sejteni. S ebből a termékeny homályból kell előderengeniük aztán, előbb az alakoknak, a helyszíneknek, majd az írói látomás mind több részletének, beleértve a meginduló cselekmény egymást váltó, egymásba kapcsolódó mozzanatait, fordulatait. Tovább »

Fehér Illés műfordításaiból

A bánat / Бол

Messziről jön, váratlanul,
Vagy már itt is volt:
Az óvatlan lélekhez egészen közel
Tekintetbe fonva,
Mosolyba lopva.
Talán üzenetet is küldött
És jókedvedet látva vigyorgott, Tovább »

Mapucse indiánok versei – fordítások; Versek és novellák a mapucse népről

A Napút-füzetek Káva-téka sorozatának 114. darabja Chilében élő mapucse-indiánok kultúrájába enged némi betekintést – róluk írt szövegek, illetve sajátos irodalmukból készült fordítások révén. A fordító, s egyben a könyv szerzője A mapucse indiánok nyelve és irodalma című bevezetőjében ismerteti a mapucse műveltség sajátosságait. A mapucse nép ugyanis a 19. század végéig teljes elszigeteltségben élhetett, öntörvényű autonómiában. Tovább »

A határ (Hotarul)

Keresem a rossz kezdetét,
Mint gyermekként az eső szélét.
Rohantam, hogy megtaláljam
Azt a helyet, ahonnan majd
Jól láthatom egyfelől az omló
Esőt, másfelől a derült eget. Tovább »

Még körömnyi idő
s benyúl az ablakomon-

körbefutja falaimat,
mint az est árnya,
állam vonalát tapintja,
hajamat, derekamat fonja,
mint anyám utolsó pillantása, Tovább »

riadtan olvastalak
„kemény a szeretet, mint a halál”
megértettelek
magamba bicsaklottam Tovább »

Lassan ötven éve annak, hogy egy súlyos baleset kiszólította az élők világából. Hirtelen jött, pörölycsapásként, amire felkészülni nem lehetett, csupán megbékélni vele, beletörődni a megváltoztathatatlanba. Megköszönni Istennek, hogy őt adta nekünk. Most, hogy már jó húsz évvel megtetéztem az ő életkorát, próbálom magam elé idézni alakját, személyiségét. Tovább »

Az irodalmi művek szenvedélyes fogyasztói, például akik egyik regényt a másik után falják fel, szinte már észre sem veszik, hogy olvasmányaik betűkből, szavakból, mondatokból, bekezdésekből állnak. Egy-egy fejezetvég és az azt követő újabb fejezetcím még tán felocsúdtatja őket néhány pillanatra a könyv bűvöletéből, de legtöbbször már mámorodnak is vissza a képzelt hősök varázsos világába, amelyben otthonosabban is érzik magukat, mint valóságos környezetükben. Tovább »

Jön a bika!

Annak idején a Timur (és) csapatában vártam én is, hogy Szvetlána nagylány lesz, de a volokalamszki országút mentén veszélyes volt a gyermekkorunk. A legendás hírű Panfilov tábornok hős katonáira emlékezve pompás népgyűlésen ünnepeltük a Nagy Szovjetuniót. A színhely regényes volt, az uradalmi park területe és környéke, beleértve a bikaistállót, amelyben éppen Pámfil bá gondozta a község büszkeségét, Samut, akinek szerelmi szolgálataiért a hetedik faluból is oda zarándokoltak a közvetlenül érdekelt gazdák derék állataikkal. Tovább »

Az 1769. június 3-i Vénusz-átvonulás pontos megfigyelésére a csillagászat iránt érdeklődő dán király, VII. Keresztély megfelelő embert keresett, aki az ő megbízásából expedíciót vezetne Lappföldre. „Kolléganőjéhez”, Mária Teréziához fordult azzal a kéréssel, hogy Hell Miksa felvidéki születésű jezsuita csillagászt, a bécsi császári csillagvizsgáló intézet nagy tekintélyű igazgatóját küldje el hozzá egy, a tudós által választott útitárssal. Tovább »

Az immár tízéves sajtószabadság a könyvkiadásnak nemcsak az ideológiai korlátait takarította el, hanem a szakmai szűrőit is jórészt eltüntette. Aki elő tudja teremteni – a maga zsebéből vagy másokéból – a nyomdai költségeket, az meg is jelenhet. Az irodalmi érték szikrája sem kell hozzá. Csak pénz, semmi más. (…) Tovább »

hősharcélet
halálos szerelem
véres költészet

álmodból száz év alatt Tovább »

eső pereg mintha valaki a kaput
verné félénk bizonytalan ütésekkel
kopp kopp kopp
itt vagyok ásít a közelgő
éjfél s nem kérdi beengedem-e jön Tovább »

A csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtár a Magyar Nyelv Napja, illetve a Nemzetközi Diáknap alkalmával, novemberre virtuális slam poetry pályázatot hirdetett fiataloknak. A járvány miatti online jelentkezés virtuális zsűrit és zsűrizést vont maga után, a nyertes pályaműveket is csak videoüzenet formájában ismerhetjük meg. Alkalom és lehetőség mindez ahhoz, hogy az élő előadáson túl közvetíteni lehessen e költészeti műfaj sajátos értékeit az olvasóközönség felé.
A pályamunkákat kéttagú zsűri (André Ferenc költő, slammer és Dáné Szilárd tanár, tanfelügyelő) bírálta el; nevében André Ferenc meggyőző közvetlenséggel értékelte a teljesítményt:

André Ferenc költő, a zsűri elnöke videoüzenete a pályázókhoz

Tovább »

Dancs Árpád újonnan megjelent könyvéről

Dancs Árpád Az én színházam* című könyve kicsit a miénk is, a sepsiszentgyörgyi színházszerető közönségé. A könyvbemutatót novemberre tervezték, a könyv beszerezhető többek között a LibriM Könyvudvarban.

A kulturális emlékezésnek mindig identitásképző és erősítő szerepe van egy nemzeti közösség életében. Fel kell mutatnunk olyan személyeket a múltunkból, akiknek életútja, helytállása egy adott történelmi korban példamutató lehet közösségünk számára. Tovább »