B. Tomos Hajnal: A gondolkodó szobra
Legszebb volt a tejszerű derű,
mely hajnalban a ház körül esőzött
meg a köszöbön, ahol ültem
tenyerembe süllyesztett fejjel,
s vártam egy mentséget, Tovább »
Legszebb volt a tejszerű derű,
mely hajnalban a ház körül esőzött
meg a köszöbön, ahol ültem
tenyerembe süllyesztett fejjel,
s vártam egy mentséget, Tovább »
Eljutni a másik emberig, „lélektől lélekig”, áttörni a közöny és az értetlenség válaszfalait, szigetelő rétegeit: természetes törekvése minden íróművésznek. Sőt, épp az volna természetellenes, ha netán búsan beletörődnének: a süket semmibe vész el a szavuk, üvöltsenek bár, vagy suttogjanak, zokogjanak vagy kacagjanak. Tovább »
(csak mert eszembe jutottál)
fák hegyén lépdel a tél
behunyt szemű alvó rügyeket
érintve az erdő közelébe ér Tovább »
mint kinek fogy az ideje
de túl sok lenne, amit meg kellene
helyettem úgyis megteszi valaki
s akkor minek
persze nem írja meg úgy ahogy én
meg kellene szólalnom színházügyben Tovább »
November 18-ától a Magyar Elektronikus Könyvtárban elérhető Kenéz Ferenc Nagyregény című, 2008-ban Csíkszeredában megjelent válogatott versgyűjteménye, amely az alább közölt interaktív tartalomjegyzék révén szabadon böngészhető és letölthető. Tovább »
a tejüvegen
kirajzolódó viasz-
sárga arc benéz
Budapest, 2020. XI. 17.
Într-o zi de vară, sub frunziș,
Dormi, când tata îți spune,
Băiete:
Nor-leagănul plângând ți-l mișc. Tovább »
Egy-egy céda hét után
lerúgod visszanyelt reakcióidat,
mint kényelmetlet körömcipőket
és bekuckózol egy puha pléd alá – Tovább »
…Kell-e hiú majomnak lennie annak, aki tisztes tollforgatóként visszhangra vágyik? Aki elbúsul, sőt nekikeseredik, ha elmarad a várt siker, elismerés, díjazás, miegyéb?
Vagy mégis mind hiú majmok volnánk, akik erre a mesterségre adtuk a fejünket? Nem az a bajunk, hogy önmagunk titkos imádatában mindig többet-jobbat várunk, mint amit megkaphatunk? Tovább »
Mostanig úgy tudtuk, hogy a nyugati kiadók, amelyek szigorúan üzleti alapon működnek, szerzőiknek kiszámítható mennyiségi tarifát számolnak ki, amit aztán az esetleges siker arányában még megtetéznek: ennyi szó, ennyi mondat, honoráriumra átszámítva… Tovább »
távoli zaj
az emberi hang
a beszéd
a szavak
messzire vannak Tovább »
Legnagyobb meglepetésedre
egyszer belédvillan,
hogy a mozdulatlanság ragályos.
Egy reggel észreveszed,
hogy az ablakon túli gerlétől
elkapta a torkod, Tovább »
Küszködő ember… a szegény szerkesztő is, aki csak olvas és olvas, s olykor mintha már nem is kézirat-, hanem homokhegyek emelkednének körülötte. Hogy lelje meg bennük azt a néhány aranyszemcsét? Hol itt, hol ott csillan meg előtte valami, no de hiszen az értéktelen kvarckristályok apró szemecskéi is oly csábítóan tudnak csillogni-villogni néha! Tovább »
J. D.-nek
– Legalább száz évet éljél!
– Éljek, de veled: mindketten
egészségben, boldogságban,
mindvégig ebben a házban, Tovább »
(A ciklus első 3 darabja itt található)
4
magányom művirágai
éjszaka világítanak
boldogok gyökértelenek
körülvesznek kísértenek
lüktetnek emberarcúak Tovább »
Úgy gondolom, hogy minden éjjel,
valaki meglép
gonddal kidolgozott
ellenpéldáimmal, Tovább »
– Győri László tolmácsolásában
A Napút Füzetek sorozatában 2017-ben megjelent versesfüzet fülszövegében írja a fordító:
„Sajnos az albán irodalomról a magyar olvasó nem sokat tud. Egyetlen író volt, Ismail Kadare, akinek több regényét ismerheti a magyar olvasó, de az albán költészet nekünk idegen terület. A nyelvi akadályok miatt – néhány kivétellel – őt sem albánból, hanem franciából vagy angolból ültették át magyarra. Nálunk alig vannak, akik értik az albánt. Nagy albanológusunk, Schütz István értette, tudományos munkákat is írt az albán nyelvről, de sajnos már meghalt.
Tovább »
ihlet
gondolathullámok
keverediknek a zenével-
ihlet Tovább »
Igazságtalan a sors, mindig is az volt. Nem egyformán méri ki az emberfiaknak az örömöket és a kínokat. S a tollforgatókhoz sem igazságosabb. Még az istenadta talentum sem számít neki sokat, a kezdeti sikerek és sikertelenségek osztogatásában meg kiváltképpen nem. Holott még aranyat érő tehetségeket is tönkretehet, épp az indulás idején, a sorozatos elutasítás, a megalázó visszhangtalanság. Tovább »