Hajnali öt óra után néhány perccel álltam be a sorba, de így is legalább egy tucat ember fagyoskodott már előttem. A boltot csak reggel hétkor nyitották, de aki akkor érkezett, annak már garantáltan nem jutott tej (hogy tejfelről, vajról már ne is beszéljek). Akkoriban minden termék „ársapkás” volt Romániában, csak épp szinte semmit lehetett kapni. Márpedig tej nélkül nem mehettem haza, a fiam alig másfél éves volt, tőle nem lehetett megvonni a tejadagját. Tovább »

A titkosírás egyidős az írás kialakulásával. A titkosító eljárás nem más, mint egy algoritmus, amely az eredeti szöveget egy másik szöveggé alakítja, ez nevezzük titkosított szövegnek. Itt lép közbe a matematika, ami az irodalom rejtélyeit matematikai sémák szerint tudja kezelni. Az így átalakított szöveget kódolt szövegnek nevezzük, aki pedig ezt meg akarja fejteni, az kell dekódolja. A rejtjelezett szöveget mindenki tudja olvasni, de az üzenetét csak az tudja megérteni, aki ismeri a kulcsot. Kezdetben „láthatatlan” írást alkalmaztak, ekkor a megfejtést kémiai eszközökkel érték el. Volt idő, amikor egy szolga leborotvált fejbőrére írták, s amikor kinőtt a haja akkor indították útra, majd borotválás után olvasható volt az üzenet. Ismert a görögök szkytalá kódoló módszere. Az arabok a titkosírást felhasználták kereskedelemben, diplomáciában és a háborúk idején. Mivel a magas szintű matematikát uralták, 1412-ben már 14 kötetet írtak a titkosírásról, és persze fel is használták. Felfedezték a jelfrekvencia jelenségét, ami egy adott nyelvre jellemző, ennek hasznosítása hatással volt Nagy Károly birodalmára, Bizáncra és a keresztes államokra is. Tovább »

Balázs Ödön, 2007

Gyergyóremete (2007)- Szező FB-s archívuma

Édes néném, ma a Nagyságos Fejedelem kijelentette, hogy az irodalom szent, és ő csak akkor ír, amikor közel érzi magát az ő Istenéhez. Mindennap rója sorait, szóval úgy érzem, gyakran találkoznak ők ketten. Nem vagyok féltékeny: Isten, ha komolyan gondolja saját feladatkörét, mindenütt ott van, az én hajlékomban is.
Majdnem elnevettem magam, hogy ilyen szavakat adatott hallanom, s az juta eszembe, hogy az irodalom lehet szent, de bizonyára nem szorulásos, tisztesség ne essék szólván, mert a mi Nagyságosunk úgy nézett, mint akinek három napja nem sikerült. Nem tudom, Kéd hogy gondolja, de számomra az irodalom töltöttkáposzta és krumplipogácsa, nehéz bor és könnyű borvíz, Rodostó és Zágon, Isten és a hozzá fohászkodott nevetséges fogadalmak. Írja meg, ha nem ért velem egyet Kéd, de aztán ne feledje: ami szent, az unalmas is lehet, miközben olyan fenséges, hogy az embernek belefájdul a foga.

Forrás: szerző FB-oldala

A Magyar Távirati Iroda mint intézmény és ezen belül mint a huszadik századi magyar valóság képi dokumentumainak tárháza, minden ellentmondásossága és működési nehézsége dacára több értéket rejteget, mint azt gondolnánk.

A napi használatra készült, eseményekre kihegyezett és hírértékük révén felhasznált fotószolgálata az évtizedek során irigylésre méltó archívumot teremtett, amelynek rendszerezése, digitalizálása nagy anyagi ráfordításokkal történik. Tovább »

úgy élem meg
ezt a napot
hogy felismerem
benne
a tegnapot Tovább »

János viteazul (fragment) /János vitéz (részlet)

(Traducere de Csata Ernő)

Înflăcărate bat razele de vară
Pe cioban, de pe bolta cerească.
Este de prisos să bată așa tare,
Ciobanul rabdă o căldură mare. Tovább »

Megszólított lettem. Ismét.

Amikor az életre szólítottak, nehezen akartam jönni. Anyám is nehezen tudott elengedni. Féltett attól a világtól, amiben ő is idegen volt, és amely számára élete során egyre idegenebb lett. Az idegenség alaptapasztalás számomra. Szeretnék megérkezni végre, valahová, ahol otthon vagyok. Körülöttem sokan mondták, hogy ez a világ nem otthonunk, de ezt nem tartom igaznak. Azt a véleményt sem osztom, hogy azért születünk, hogy valahol otthon legyünk. Tovább »

Benczúr Gyula: Petőfi

Minden bizonnyal igaz: Petőfi verseiben új meg új értelmezést, rejtett jelenlétet, közvetett mondanivalót nemigen fogunk már felfedezni. Ahogy a költő egyik méltatója írta nemrég, Petőfi műveinek nincs mögöttes területe. A föld, amelyből „rongyos vitézei” vétettek, nem rejteget titkon feszülő erőket, amelyek csak a gondolati vagy formaművészeti vizsgálat érzékenyebb, mélyrehatóbb eszközeire várnak, hogy nem is sejtett értékeket vessenek felszínre. Az is való azonban, hogy mélyen eldugott barlangjai, sunyin táguló repedései sincsenek. Nem fenyegeti rétegközi erózió egyetlen versét sem. Tovább »

Ismét egy új év. 2023. Nem vagyok sem a számvetések, sem az újévi fogadalmak embere. Ha valakinek az élete egyszer összeomlik, tudja, hogy bármikor bármi megtörténhet. Azt is megtanulja, hogy az apró örömöknek örülni kell, mert ez ad erőt a mindennapokhoz, és ez visz előre. Az ég kékje a felhők között. Az eső illata az erdőben. A kávé íze a kedvenc csészéből. A kutyakölyök bundájának puhasága. Egy mosoly, szívből jövő. Tovább »

Borsodi L. László költői estjéről

Szétszórt némaság és Estére megöregszel – két jelentős, tematikájukban, időrendiségükben, megjelenésükben egymást követő, egymásba fonódó erdélyi prózaverskötet címei. A csíkszeredai Borsodi L. László költő elhunyt családtagjainak, felmenőinek történeteit éli meg, mutatja be sajátos, az olvasót valóban megérintő költészetén keresztül e kötetek lapjain. E két könyv képezte az alapját annak a beszélgetésnek is, amely múlt év december 16-án zajlott a marosvásárhelyi Bernády Házban, ahol a csíkszeredai vendéggel az est szervezője és ötletgazdája, Nagy Attila költő beszélgetett. Tovább »

VÉGRE! Háromhetes késéssel ugyan, de megérkezett Stockholmba a Mälar-parti séták címû könyvem. Látom, már árusítja mindkét Bookline: a Bookline.hu meg a Bookline.ro.
Errõl a könyvrõl nem ír az ÉS (a Torokcsavart recenzálták legutóbb, régen), se a Látó (kiestem a szerkesztõk figyelmébõl), úgyhogy ez az egyetlen híradás a könyv megjelenésérõl.
Erdélyi író már nem vagyok, a magyarországi irodalmi körök nem ismernek, svédországi magyar írónak sem nevezhetem magam. Ti vagytok, Facebook-barátaim, akiknek írok…

Forrás: szező FB-oldala

Szőke a vessző,
szőke a kosár,
szőke a fonott bútor,
szőke a Szőke Nyikó,
csak éppenséggel a kosárfonó
nem mondható szőkének… Tovább »

Környezetvédelem – avagy képmutatás?!

A szerkesztõ tette fel nekem is a kérdést – pár nappal ezelőtt. Ez valami „felkérés a keringőre”. Első gondolatom: ahogy néhányan előttem – írok én is az ukrán-orosz háborúról. De véleményem a leírtaknál meredeken eltérő – ergo, jött a sugallat: Fehér, felesleges, meddő vitába ne keveredj!

Mentő ötlet: írok a környezetvédelemről. Feltételezem, a Káfé olvasói közül többen tudják, hogy mint orvosi biokémikus, tudományos munkás fordítással is foglalkozom. De, hogy biokémikusi – tudományos pályafutásomat a környezetvédelem is szinte végig kísérte, azt kevesen tudják.

A zöld szamár legendája – nem egy előadásomat kezdtem ezzel a kitétellel: Édesapám – akivel kölcsönösen mélységesen becsültük egymást – kesernyés humorával így becézett: „Fiam, láttál-e már zöld szamarat és okos biokémikust?” Ha még azt is tudta volna, hogy környezetvédelemmel is foglalkozom/foglalkoztam, a sírjában, kínjában, naponta kétszer megfordulna.

Környezetvédelem – avagy képmutatás?! Igen, képmutatás – mert a komoly gondokat, ilyen vagy olyan módon a hatalom az asztal alá söpörte, közben állandóan halljuk: környezetünket meg kell védeni. Tovább »

szellő szavaid
rám találnak
kicsit
összekócolják
hajamat
kivirágzott
a lényed
látom
nem olyan
mint régen
kopár ágaidra
a madár sem
szállt volna
de most már
virágok illata vagy
s azt mondod nekem
én vagyok a nap

                     ajanlóm neked,Vasile

Szeretettel

Elmondhatok egy titkot?

Amikor az ég a legsötétebb árnyalatában van
és a felhők világos szürkéskékek
és verset írok,
csak rólad szól.

Élhettünk volna rigódalban,
patak partján piros dinnyebélben,
anya-ölben, szép-szerelmes regényekben-
járhattunk volna
táncot bodzasípra, Tovább »

Forrás: ujhet.com

Horatio imája

Add, Uram, hogy pihenjen e nyughatatlan szellem mindezek után.
Adj örök nyugodalmat neki!
Jó volt…
A legjobb, legtudósabb és legigazságosabb mindannyiunk közül…
Csakhogy éppen a jók azok, akiket nem bír elviselni e mocskos világ, megöli őket, ha nem bírja lerántani maga mellé a sárba…
Azóta az odaáti álom mibenlétét is megtudta, megtapasztalta, amitől tartott… amitől rettegett… nem lehet semmi baj, nézzétek nyugodt arcvonásait e halottnak…Pihen a kar, amely a gonoszakkal egyetemben, bizony, a gonoszak közé vegyült jobbakat is átsegítette a setét folyón…
Hogy félreismertük valamennyien, még azok is, akik a legközelebb állottunk hozzá, a gonoszhoz átpártolt édesanyját sem tudhatta maga mellett, küzdőtársa alig volt, szerelme – szerencsétlenségére – eszköznek szegődött, hogy ellenségei kiismerjék.
Édesapja szelleme sem ismerte eléggé odaátról (ámbátor legalább nekik, áttetsző entitásoknak – mint hírlik – megadatott a mindentudás)… Elégtételre ösztönözve mindegyre e világ bűnei miatt amúgy is végsőkig megkeseredett fiát…
Ángliai elveszejtésének eltervezésekor ellenségei a balek szerepét rótták ki rá. Hogy lehettek ennyire ostobák!
Vagy épp ellenkezőleg?
A gonosz is tanul, gonoszságában szemfülesebb lesz: a kard-asszó megnyerésének felajánlásával hiúságát legyezték, ekkor mintha feladta volna minden óvatosságát, ami addig jellemezte – játék volt ez is, és ő hitt a játékban, mondhatni: EGYEDÜL A JÁTÉKBAN HITT – és szinte ujjongással vetette bele magát a felajánlott „játék-küzdelembe”.
Amit elveszejtésére szántak halálos ellenségei…
Adj, Uram, örök nyugodalmat neki! Csupán a nép zokogása nem hallatszik el e ravatalig, a sorlövés zaján át, a népé, aki méltán siratja Dánia egyetlen igaz királyát, aki lehetett volna, jobb egek alatt. Tovább »

Az ujhet.com nxyomán

Az Országos Statisztikai Intézet (INS) pénteken közzétette az idei népszámlálás előzetes eredményeit. Az INS elnöke, Tudorel Andrei máris bejelentette, hogy Románia lakossága mintegy 19 millió fő, egymillióval kevesebb, mint a 2011-es népszámláláskor. „Megfigyeltünk egy tendenciát: a megyeszékhelyek városainak lakossága csökken, a szomszédos városokban pedig nő a népesség” – mondta Tudorel Andrei.

Románia lakossága jelen pillanatban: 19 053 815 fő. Ez 2011-hez képest 1 067 826 fős csökkenést jelent. Nemekre lebontva az adat a következőképpen néz ki: 9 808,3 ezer (ami 51,5%-ot jelent) nő, és a fennmaradó 48,5 százaléka férfi. A populáció nagyobb hányada él városi környezetben: az összegyűjtött adatok szerint: 9.941,2 ezren laknak városon (ami 52,2%-ot jelent).

Etnikai adatok

Az etnikai hovatartozásra vonatkozó információk 16 568,9 ezer személyről álltak rendelkezésre (a Románia állandó népességét alkotó 19 053,8 ezer személyből).

A népszámlálás során regisztrált magyar nemzetiségű népesség száma 1 002,2 ezer fő volt (6,0%, az előző népszámlálás 6,5%-ához képest).

A magukat romának vallók száma 569,5 ezer fő, ami 3,4%-t jelent, a 2011. évi 3,3%-hoz képest kismértékben emelkedett ennek az etnikai kategóriának az aránya. Tovább »

Még a nyáron, augusztusban megvásároltam Kolozsváron egy frissen megjelent, közel félezer oldalas román nyelvű könyvet, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy végigolvasom, és csak akkor írok róla, amikor Borszéken átadják az új kezelési központot.

Nos, hosszas, évtizedes vajúdás után ez nemrég megtörtént, legalább féltucatnyian vágták át ennek az új létesítménynek az avatószalagát, és utána lelkes hangú beszámolók jelentek meg arról, hogy miként hozza majd el annak a fürdőhelynek a reneszánszát, amelyet a tizenkilencedik és a huszadik század fordulóján Erdély Karlsbadjának neveztek, utalva a neves európai fürdőhelyre, amely ma már a csehországi Karlovy Varyként is majdnem olyan keresett, mint a háborúkat kivéve, a történelem folyamán bármikor.

A könyvnek a szerzője, amelyről csak most beszélek, Radu Mârza, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem tanára, a címe és alcíme pedig: Román utazók és betegek Karlsbadban. A fürdőjárás kultúrtörténete az 1900-as évek táján. Persze, van szó benne borvizekről, hegyekről, épületekről, betegségekről, de a legérdekesebb annak az elemzése korabeli dokumentumok, levelek, képeslapok, újságcikkek alapján, hogyan vált a fürdőhely politikusok, művészek írók állandó találkozóhelyévé és hogyan jutott el oda évről-évre úgymond a korabeli társadalmi középréteg is, nem kizárólag a legtehetősebbek. Tovább »

zemelvények Bányai Éva Sikertörténet kudarcokkal (Bukaresti életutak – beszélgetések bukaresti magyar értelmiségekkel) című, 2006-ban – Balázs Imre József szerkesztésében – a Komp-Press Korunk Baráti Társaság kiadásában megjelent kötetéből. Tán igaz se volt…

Olvasd itt…