Újságírókarácsony

Akkor most írok gyorsan egy ilyen szívmelengető karácsonyi kis izét, csilingelő angyalkákkal, meg áhítatos csendben suhogó szárnyakkal, ahogy kell, elvégre nem tegnap kezdtem a szakmát, hanem, ha jól számolom, olyan harmincöt éve, ilyesmit az ember félkézzel kell megírjon, közben még eszem is valamit, mert már kezdek megéhezni.

Utána akkor mit is kell még megoldani ma? Ja, igen, a tanulmány az orosz titkosszolgálatok paranoid eszmerendszeréről már kiment, a politikai elemzés kiment, akkor mi van még? Ez a kis szívmelengetés, aztán az iráni hírösszefoglaló, azt viszont komolyan kell venni, mert ott nincs karácsony, felekezeti okokból, szóval meg sem állnak, folytatódnak a tiltakozások is, azok vérbe fojtása is, Khuzesztánban legalább háromszázötven áldozata van a kormánypárti milíciának, a Baszidzsnak. Közben a kormány le akarja választani az országot a világhálóról, kérdés, hogy mennyire fog nekik menni, de az ellenzék már becsempészett kétszáz méregdrága Starlink-állomást, azokat használhatják majd – képzelhető, milyen nehezen kellett összekuporgassák rá a pénzt, főleg most, mikor négyszázezer riál egy dollár. Hát, ez nem karácsonyi, nem szívmelengető, de hír, az tény. Meg kell írni, nincs mese. Tovább »

It never snows at Christmas in that dry and dusty land.
Instead of freezing blizzards, there are palms and drifting sands,
and years ago a stable and a most unusual star
and three wise men who followed it, by camel, not by car,
while, sleepy on the quiet hills, a shepherd gave a cry. Tovább »

Puha szárnnyal, mint a hópehely,
Közénk szállnak az angyalok,
És az égen vastag felhőn át
Az útmutató fény ragyog.

Pásztor lehetsz, néped őrző.
Mit tenned kell, tudhatod.
Ne féltsd szíved, a szeretet
Bármilyen gáton áthatol. Tovább »

kikapcsol a vers
költeni megnyugtató
olvasni nehéz

Budapest, 2022. XI. 15.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember. Ez a szegény ember annyira, de annyira szegény volt, hogy a szomszéd faluba nem tudott elmenni. Nem volt lova, szekere sem, ezért mindig otthon ült. Unalmában nézte, hogy nő a fű, hogy szálldosnak a madárkák és a szívébe nagy, nagy szomorúság költözött. Ide vagyok én bezárva Istenem, legalább egy hétmérföldes csizmát adnál, hogy jó nagyot tudjak lépni, hátha eljutok egyszer a boldogság földjére. Az Isten azonban, noha szerette a szegény embert, csak nem adott neki semmit. Nyisd ki a szemed és a füled, mondta neki az Isten. Az lesz az ajándékom neked, s a falu minden lakójának, hogy a maga valójában fogjátok ezentúl látni, hallani a világot. Elgondolkozott a szegény ember, jó lesz ez nekem? Na de ez is több mint a semmi nyugodott bele és egy üveg szilvóriumot a kezébe fogva, leült a szénaboglya tövébe. Egyszer csak látja ám, hogy az égen fura ezüst ládák siklanak. Repülő láda, örvendezett a szegény ember, emlékszel kisonokám, erről meséltem neked abból a vastag könyvből. Valami Amundsen…nem Andersen volt ráírva. A kisonoka is felnéz és legyint egyet. Papa, ne igyál már annyit, miféle repülő láda? Az a nagyságos király urunk repülője -, de akkor bekattant valami a fiúcska fejében – vagyis a fekete seregé.  A király éppen meccsre tart a szomszédba. Tovább »

Nyáron megváltozott az életem, és egyelőre döbbenten állok az új élet kapujában. Boldog döbbenettel, meglepetten és elfogódottan. Nem hittem volna, hogy még egyszer megváltozom. Ötven éves lettem, ezért annál kevésbé hittem.

Úgy repültem ki magamból, mintha egészen másvalaki lennék. Isten tudja, hogy történt, de ő tudja azt is, hogy megtörtént, és hogy semmit nem tehettem ellene. Amit tehettem, azt megtettem.

Most Bukarestben élek, Tovább »

borostás szüzek
vajas mosolyán halkan
átüt a reggel

Pomáz-Kiskovácsi, 2022. XI. 20

Nagyapám, Nagy Dénes emlékének

Szaporán kopogott a fagyott sár a cipők alatt, apróbbat-nagyobbat, néha megreccsent az alig ujjnyi mély tócsák ráncos bőre, kipkop, valami furcsa ritmus szerint, aztán kip-kip-kop. Komoly, fekete bőrbakancs mellett aprócska cipő szaporázta; lassított vagy éppen meg-megállt attól függően, mekkora gödrön akart átpattanni.
Szilaj kiscsikó vére trappolt a koppanásokban, kevéske havon csikordultak a sarkak, lassú egyformasággal kongatta a bakancs a
csöndet. Tovább »

Emlékszem, a kétszázadikon húsz éves voltam. Kaptam egy meghívót a Szentivánéji álomra, de amilyen balf@sz korszakot éltem (ó, ez nem szűnt meg), valamiért nem mentem el, s még másnak sem adtam oda.
Emlékszem, láttam Andrei Șerban Médeiáját és Zsámbéki Gábor Revizorát, s azokból (de különösen az elsőből) kezdtem megérteni, milyen forró és technikai érzékiség a színház. Maia Morgenstern csodálatos volt, Bán János szintén. Aztán Cserhalmi a Tótékban szintén. Sok szintén volt akkoriban, például Varga Mária szintén ? a Tótékban. Cserhalmi lejött a zsinórpadról, a karjával kapaszkodott valami rácsokba. Tovább »

Akár vádat is emelhetnek Donald Trump, az Amerikai Egyesült Államok volt elnöke ellen. legalábbis ez derül ki abból a jelentésből, amelyet a Capitolium tavaly január 6-ai ostromát kivizsgáló kongresszusi bizottság állított össze. A BBC brit hírszolgáltató szerint Donald Trump vádolható azzal, hogy

• akadályozott egy hivatalos eljárást,
• összeesküvést szervezett az Egyesült Államok megkárosítására;
• hamis nyilatkozattételre bujtott fel;
• lázított.

Tovább »

És tényleg. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy zöld sör. Igen, évente egyszer piacra, illetve a pultra dobnak a csehek egy zöld sört. Az eredeti reklám szerint az a bizonyos sörfőzde (nevét le nem írjuk, ki nem ejtjük többé) zseniális ízvilágot hozott össze, és titkos recept alapján, különleges füvek meg herbáriák gondos adalékolásával, nyolc napon át tartó erjesztésével érték el a végső hatást. Aztán az élelmiszerfelügyeleti hatóság kiderítette, miféle turpiság van a zöld szín mögött: szó sincs semmiféle füvekről meg szín-átalakító fűszernövényekről, hanem az extra profit érdekében leleményes csalóink közönséges brillantkék fcf (E133) élelmiszer-adalékanyagot kevertek a normál sörbe. Ettől függetlenül a zöld sör minden évben nagy sikert arat, mert ugyanolyan vicces, mint a hélium, s egyébként is: kit érdekel a kőszénkátrányból szintetikus úton előállított fcf és az „E” betűk hadserege! Tovább »

verőfényes reggelen
szikrázik a hó
csillámpor hull
a fejemre
mint áldás
vagy isteni üzenet
felhő sincs az égen
meglehet
csak emlékeim
törnek fel
s játszani hív
a képzelet

Árnyékok nyújtóznak a vízen, füzek sóhajtanak,
Lemenő nap fényében fakó keselyük rajzanak.
Csend birkózik a nyári alkonnyal, a patak csobog,
S a hulló sastollak, csillagfényben úszó sárkányok. Tovább »

A nap torzulva hull a kúsza fákhoz,
nem ritkít már az ágyúk ostora,
Egyet hörög még és kimúl a páthosz,
s az óda itt fel nem támad soha. Tovább »

Az 1965/66-os évadban a Sepsiszentgyörgyi Magyar Színház műsorára tűzte Victor Eftimiu „Rokonunk, a csavargó” c. darabját, amelyben a Csavargó szerepét László Károly (Puki) játszotta nagy sikerrel. Meghívásunkra az előadást elhozták Segesvárra is.
(Mellékesen megjegyzem, hogy Puki felesége, Ildikó, első unokatestvérem volt).
Meghívást kapott a darab szerzője, és el is jött Segesvárra. Tovább »

koronként jöttek mentek
valami jöttmentek
ők azok akik minden alkalommal hozzátettek
valamit poklokhoz mennyeknek képéhez Tovább »

Jó lennél te is Mikulásnak – mondta
az idei Mikulás a Danson házban,
van bajuszod, szakállad s
hátad is hajlott,
mondhatni hiteles. Tovább »

BAJOR ANDOR
HOGY KÉSZÜL A KARIKATÚRA?

Fölkeresett egy igen szelíd és udvarias fiatalember, kijelentette, hogy képzőművész, és karikatúrát akar készíteni rólam.
— Ne vegye rossz néven, ha az első vázlatok nem sikerülnek. Ugyanis kezdő vagyok a műfajban — mondta szerényen, és igen ártatlan szemmel nézett reám.
Megnyugtattam, hogy én is tökéletesen kezdő vagyok a műfajban. Sohasem gúnyolódtak velem rajzban, a sors ezt az örömöt mindig megtagadta tőlem, és csak az élet más területein kaptam némi kárpótlást.
Ezután leültem, és igyekeztem igen értelmes arcot vágni, hogy a művész láthassa egyéniségem lényegét. Tovább »

A LEGJOBB NEVELŐESZKÖZ

A ’szabadság’ jegyében szüntették meg az iskolai egyenruhát és engedik meg a diákoknak, hogy a sulitól tíz méterre vígan cigizzenek. Van azonban egy ügyes ember, aki roppant egyszerű eszközökkel tudott rendet csinálni; nem mindenütt, csak a maga portáján. Haáz Sándor (Sankó), a száztagú Szentegyházi Gyermekfilharmónia alapítója, zenetanára és karnagya egy interjúban elmesélte, hogy náluk nincs bozontos vagy festett haj, rúzs, körömlakk, testékszer és tetoválás, mert ezekre semmi szükség. Akik az efféléket tartják fontosabbnak, azoknak ’künn tágasabb’. Van viszont: szívből jövő segítség, (több irányú) tisztelet, türelem, összhang, fegyelem – egyszóval: lélek! Sankó szerint a legjobb nevelőeszköz a munka – ahogy ő mondja: „a gereblye vagy a villa nyele” –, tudniillik nyáron a mezei munka az elsődleges, a zenakari próbákra csak esős időben kerül sor.

Kuszálik Péter / Népújság

Ernő megbánta az írását. Úgy érzi Isten ennek nem örülne… Most épp teázott. Délelőtt tíz óra volt. Vasárnapi nap. Pap barátja ma misét adott a templomban. Elhatározta, hogy elmegy hozzá. Felöltözött. Már két napja ki sem mozdult. A templom egy fél kilométerre volt csak a lakásától. Elment. Bálint Atya éppen a konyhában volt. Evett. Ernő hamar megérkezett. A templomszolga megmondta neki, hogy a konyhában van, most eszik… Tovább »