Hogyan ketyeg a világóra…
Valaki mondja már meg, mi a fene van az emberekkel? Enerváltak, idegesek, szomorúak, bágyadtak, gonoszkodók. Tele vannak panasszal. Persze, vacak világ van, szorosra kell húzni a nadrágszíjat, egyre több pénz kell a napi bevásárláshoz, autóba ülni is lassan luxus lesz és még nincs vége. A kenyér ára az egekben, a gyümölcsök meg… na arról jobb nem is beszélni. Bosszantó és elkeserítő. Sokszor én is szeretnék földhöz vágni egy tányért, de mit érek vele?
Semmit. És régen jobb volt? Ki tudja.
Ahogy telnek az évek, megszépülnek az emlékek. Bezzeg régen, mennyire más volt.
Dehogy volt! Ha jól belegondolok, húsz, harminc, negyven éve sem vetette fel a pénz az egyszerű embert. Mi például annak is örültünk, hogy anyu babból készített nekünk gesztenyepürét és igen, hihetetlen ma már, de nagyon finom volt. Persze az igazinak az ízét nem ismertük. Tovább »
szorgalmas Attila
leírta papírra
lyukas az új zokni
nehéz lesz megszokni
szépséges Piroska
bebújt a giroszba
megették emberek
nem lett csak lehelet Tovább »
SZÉLBESZÉD
Leveleket, mint kilazult hajszálaimat
tépi az őszi szél
és úgy is fáj, átnyillal rajtam
a soron lévő veszteség. Tovább »
VI. A pofátlanság teteje
12.00-13.00
Östermalmnál szállok le a metróról, innen egy ugrás az Akademibokhandel, Stockholm legnagyobb könyvesboltja. Nem múlhat el a hét anélkül, hogy ne töltsek el néhány órát a polcai között. Hatalmas a választék, igazi paradicsom annak, aki szereti a szép – és méregdrága könyveket. Mivel mindet úgysem tudnám megvenni, hosszas válogatás után kiválasztok egy kedvemre való kötetet, nekidőlök a könyvespolcnak és olvasok.
A bestsellereket – Stephen Kinget, Sidney Sheldont meg Tom Clancyt – messzire elkerülöm, helyettük inkább a szakkönyveket nézegetem. Sok szép kép, kevés szöveg. (Kinek van ma kedve és ideje Anna Kareninát olvasni? Nekem semmi esetre sincs.)
Gondosan válogatok a címek között. Elsőnek az Erotikus Masszázs gusztusos kiadását veszem kezembe, majd az Így akarok szeretkezni című remekművet. Végül a Tao szexológiánál kötök ki. Írója az embert szárazelemhez hasonlítja, mely minden éjszaka feltöltődik alvás közben, hogy aztán másnap szex közben kisüljön. Ez utóbbit elkerülendő injakulációt, azaz “kozmikus” tantra-orgazmust javasol. Tovább »
ő most nem ő
ő most a másik
kihelyezte magát
kiüresítette
ez most a hüvelye
no de hol van akkor
ő, ha a másik
költözött belé most? Tovább »
számolnak és mérnek
megmondják
a helyes értéked
viszonyítanak
kevés vagy sok van
mérik a magasságodat
a húgysavszinted
csontsűrűséged
vérnyomásod cukrod
és egyebeket
megmondják
mi lenne jó neked
gyógyszerekkel
teletömködnek
vágnak szúrnak szabnak
összevarrnak
elhiszed
minden szavukat Tovább »
Megjött a tél (is) dél-Ontarióban. Mondjuk, ez itt december elején nem újság, de amióta órák, napok, évszakok össze-vissza vannak keverve, azóta már az ilyesmit is számon kell (illik?) tartani. Én onnan tudom, hogy tél van, hogy nem kell a kertben, udvaron végeérhetetlen teendőkkel vesződni: mindenféle fák tarka-barka leveleit összegereblyézni, zsákolni, elszáradt növénymaradványokat nyeskedni, azaz a rendcsinálás látszatot kelteni… amíg a következő szeles nap ugyanannyi hullott levelet hoz magával a szomszédból. De most már legalább „tudományosan” is meg tudom indokolni a talajt borító levélréteget – régebben azt mondtuk volna, avar – ugyanis a legfrissebb kertészkedési szaktanácsok azt mondják, a levelek alatt hasznos bogárkák, rovarok fognak telelni, s ezzel a nagy természeti körforgásba nem avatkozunk be (ismét) kéretlenül, ezért aztán a lakásba, házba behúzódó katicabogarakat is megpróbálom arra bírni, hogy inkább kint, a rothadó avar alatt melegedjenek a tél folyamán, de aztán jön az újabb híradás kertészguruktól, hogy a az igazi katicabogár mellett van „fake” is, azaz hamis, ami idegenből érkezett inváziós fajta, de messziről nem lehet őket megkülönböztetni, csak amikor közelről szemügyre veszed a rovar feje és potroha közötti „nyaki” részt vagy minekhíjják, s azon kell megfigyelni a M vagy W formájú árulkodó mintázatot. Mire ezt kitanulod, a lakás több sarkában döglött bogarak várnak rovartani vizsgálódásodra, de ehelyett jön „dájszon” és felszippantja őket. Tovább »
Kettészakadt a világ. Egyik fele
harsog, vért fröcsköl a szája,
másik része kommentel,
de senki nem hallgat rája.
Nagy a baj, és
a múltból nézve látom,
ennél jóval nagyobb bajok
kusza felhői gyülekeznek
a szemhatáron. Aggódunk,
reggeltől estig rizs és rizsa
között válogatunk. Hálátlan munka.
Felcímkézett rizsa-rizsek
és rizs-rizsák ömlenek
mázsaszámra az asztalunkra.
Tovább »
IV. Gondolatok a kutatásról
8.30-10.00
Az Egyetemnél többen leszállunk. Az ellenkező irányból is érkezik vonat, sietősebbre fogjuk a lépteinket. A kapuknál újabb tömörülés, kisodródunk a permetező esőbe. A tömeg kétfelé oszlik: a csinos honleányok a jobboldali ösvényen folytatják az utat a humán tanszékek felé. Mi, a többnyire félretaposott cipőjű, hátizsákkal imbolygó, multidioptriás csordát követjük. Tudom, rossz szakmát választottam.
Előveszem a mágneses kártyát, beütöm a kódot a folyosóajtó mellett díszelgő ládikóba. Szobám ajtaja tárva-nyitva (a munkahelyen senki sem csukja be az ajtaját), az íróasztalom előtt vár kényelmes székem, amit fondorlatos módon szereztem. (Egyszer majd azt is elmesélem, az ember ne próbáljon minden lényegtelen dolgot belesuvasztani a naplójába.) Bekapcsolom a PC-met, egyből beugrik a windows. Húsz levelem jött, körülbelül ennyire számítottam. Utoljára a MÓKÁ-t hagyom. Tovább »
magasztos decemberi nap
fagy dédelgeti a tájat
fénylő jég-bakancsaikban
télanyók örömmel járnak Tovább »
Malommá futnak össze a hegyi bércek,
Őrlik a felhőket, de a fenyves délceg,
Eltakart erő, vizek fölé dermedő,
Gigászok párás tüdejében erjedő,
Zöld mélység, mohák húsa pácolja kérgét.
Vércsék sercegő nyomában vérző jércék,
Az ég csókja csattan, mint a tüzes korbács,
Vert acél tükrén villámlik a sok forgács. Tovább »
(Megjelent a tisztajonline-ban 2014. január 8-án)
Ovidius Metamorfóziasaiból a mitológiára utaló likantrópia jelensége, az a képesség vagy hatalom, mely által egy emberi lény farkassá változhat, vagy egy farkas tulajdonságait öltheti magára, ma már általában használatos bármilyen átváltozásra emberi és állati forma között. Tovább »
Ünnep avagy rövid traktátus arról, mi a jó
Csütörtök délelőtt három helikopter burungozik a Grigorescu negyed felett. Úgy nézem szovjet típusú katonai gépek. Ékalakban repülnek, az egyik le-lemarad, mintha nem bírná szusszal. A Fellegvár irányából közelednek, valahol a Törökvágás után ráállnak a Donát út vonalára, majd Szászfenes felé húznak el, de hirtelen vissza is fordulnak, s a Monostor negyed fölött zúgnak a városközpont fele.
Amúgy olyan csend van, mintha hétvége volna, mert tulajdonképpen az is van. Tegnap, szerdán András nap volt, ami a román ortodox keresztények jeles ünnepe, így országos szabadnap. Ma munkaszüneti nap, december elseje, 1990-óta Románia nemzeti ünnepe. Emiatt a nagy helikopterezés a fejünk fölött. Holnap péntek, minek mennénk már dolgozni, hiszen jön a szombat, s a vasárnap. Péntek amúgy hivatalosan munkanap, de majd bepótoljuk karácsony előtt. Országszerte így van ez. Szóval a hétvége most kedd délután kezdődött, nincs is ezzel baja senkinek. Tovább »
Mit vétettem én a sors ellen,
hogy őrült gazdát adott nekem,
kinek csont és bőr lába, karja,
s törött borbélytál a sisakja? Tovább »
A régi újságokat berakom a parkoló mögötti sárga házikóba. A példás rendben sorakozó kötegekből előkukkanó fejlécekből ítélve, a szomszédaink a szociáldemokrata pártra szavaznak. Kivéve talán az újságírót a harmadikról, aki kommunista, de a szó jó értelmében az. Van neki autója, háza, meg nyaralója is. Szóval olyan humanista kommunista. Csak szavazni nem szavaz a gazdagokra.
A buszmegállóban többnyire fiatalok állnak, a dermesztő hideg ellenére nyitott kabátban várakoznak. Frissen mosott hajuk csapzott – ez a divat – és cigarettáznak. Úgy látszik, szerencsés napom van, mert a gyerekkocsis nőt nem látom. A focipályán nagyjából már elolvadt a múlt héten hullott hó, csak az északi oldalon, a háromszázhatvanöt éves tölgyfák mögött virít még valami fehéren. (A tölgyfák életkorát nagyon pontosan meg lehet határozni: annyi éves, ahány centiméter mellmagasságban a kerülete. Ennél pontosabban pedig úgy, hogy az ember bemegy a könyvtárba és felüti a környékről szóló leírások egyikét. A mi tölgyfáinkat 1633-ban egy Peter Wallenstien nevű pap ültette.)
Mindig arról ábrándoztam, hogy tenger mellett lakom. Na, tessék, erre beteljesült: a nádasnál kezdődő jégpáncél alatt a Balti tenger vize kocsonyásodik. Sajnos elfelejtettem hozzáábrándozni azt, hogy a vize meleg és sós legyen, a partja pedig homokos.
A piros Volvo busz halkan csúszik be a megállóba. Szépen, érkezési sorrendben szállunk fel. Semmi előreengedés, udvariaskodás. Beülök kedvenc helyemre, és a helyi szokás szerint magam elé meredek. A vezető türelmesen megvárja, amíg a szerecsengyerekek is kirohannak a követségi lakásból. Cipőfűzőjük hosszabb, mint papa országa hitelezőinek a listája. A késői punk csemete is befut, szakadt blue-jeansben és pólóban. Beledidereg az ember a nézésébe. Iskolatáskája nincs, azzal csak veszítene hitelességéből. Tovább »
(Megjelent a tisztajonline-ban 2014. január 8-án)
(Folytatás lapunk december 4-i számából)
A kiállításon ahol 14 képzőművész több mint 60 alkotása mutatja be, hogy a XXI. század elején milyen köztes, hibrid lények népesítik be a képzőművészet magyarországi univerzumát. A festmények és videók, diorámák mellett a plasztikus vonal is hangsúlyos, a humanoid, gyakran horrorisztikus figurák körbejárhatók. Hornyik Sándor kurátor a klasszikus és modern mitológiákat megjelenítő festményekről megjegyezte: a művek egy része saját félelmeinkre, elnyomott szorongásainkra mutat rá, mások a jelenkor társadalmi problémáira reagálnak.
Tovább »
Elfáradás, azaz war fatigue
A közelmúltban Vasile Dâncu azt találta nyilatkozni, hogy az ukrajnai háborút olyan nemzetközi béketárgyalás révén lehetne lezárni, amelyen Ukrajna nem venne részt, csak egyfelől a NATO és az EU, másfelől pedig Oroszország. A volt honvédelmi miniszternek a tisztségébe került ez a nyilatkozat, még saját pártelnöke, Marcel Ciolacu is elhatárolódott tőle. Pedig Dâncu nem tett mást, mint technikai megoldást javasolt arra a gondolatra, amit korábban már Henry Kissinger, a nagy tekintélyű volt amerikai külügyminiszter, a milliárdos Soros György és a világ jelenlegi leggazdagabb embere Elon Musk is felvetett, és aminek a lényege az lenne, hogy Ukrajna adjon területet a békéért. Az ötletet szelídebb formában ugyan, de Franciaország elnöke, Emmanuel Macron is megpendítette korábban, de aztán elállt tőle. Tovább »
VOLT MÁR BÖRTÖNBEN?
A egyk kórista ifjabb éveiben a mázolás dicső mesterségét űzte. Később azonban búcsút mondott e jól jövedelmező hivatásnak, és a kevésbé jövedelmes, de dicsőségesebb kardalosságra adta magát. Zalának hívták a jámbor kardalost, s történt véle egyszer, hogy megidézték tanúnak két színész peres ügyében. Az alperes mellett tanúskodott Zala, mégpedig fényesen. A felperes ügyvédje azonban gúnyosan hallgatta végig a vallomást, nézte a tanú arcát, s hirtelen, mintha ötletes hangulat támadt volna benne, a következő kérdést intézte hozzá:
— Mondja csak, Zala, volt már börtönben?
— Voltam — felelt egy kis habozás után a tanú.
A felperesi ügyvéd a bíróhoz fordult nagy páthosszal. Tovább »
ugyanazt teszik, amit az unokák,
kik unszolnak feszt, hogy játsszunk bújócskát,
elrejtőznek, és én úgy teszek, mintha
nem tudnám, hogy hol vannak… ez a minta
ragad, számol az óra: harminc, negyven,
persze, hogy tudom, hol a szemüvegem,
nem lehet máshol, mint ahová raktam,
számol tovább az óra – ötven, hatvan…–,
felforgatom a házat, nem találom,
hallgat az asztal, a szék, a kabátom
(ősz van), hol lehet? akarva se tudnám
így elrejteni, jó, hogy nincsen puskám…
a tükör segít – kegyetlen az óra! –,
megvan a szemcsi, homlokomra tolva
nevet rám, papa, majdnem elaludtam,
jeleztem többször is: orrodra csúsztam…
2022.11.01.
DE ZIUA NOASTRĂ, AȘA SĂ ȘTIȚI CĂ VĂ MULȚUMESC -LUCIAN MÎNDRUȚĂ! -1 DECEMBRIE 2022
Vă mulţumesc, dragi maghiari, pentru frumoasele oraşe din Transilvania, pe care poate că puteam să le păstrăm mai bine. Vă mulţumesc pentru că ştiu cât de greu e în ziua de azi, când noi sărbătorim o patrie mai mare, să nu vă gândiţi că voi v-aţi ales doar cu o patrie mai mică.
Vă mulţumesc, dragi germani. Nu doar pentru castelele teutone şi cetăţile voastre ţărăneşti la care ne ducem copiii în week-end, uitând adesea să le spunem cine le-a făcut, dar şi pentru regele pe care ni l-aţi dat: Carol I de Hohenzolern. Datorită lui avem o ţară mare, cu reguli pe care încă încercăm să le respectăm!
Vă mulţumesc, dragi turci şi tătari: voi adăugaţi mirodeniile Orientului, nu doar în mâncarea pe care o numim naţională (a voastră, de fapt), ci şi în felul nostru de a fi: Nastratin Hogea e şi-al nostru! Tovább »
II. Felgördül a függöny…
6.05-7.30
– Hej Ragnar! Mi újság? – A bemondó jól ismert hangja megtöri a hajnali csendet. És Ragnarnak nem kell kétszer mondani, dől belőle a panasz. Félálomban hallgatom a nyugdíjas nyűgös lamentálását. Humoros szerepjáték, néha egészen szellemes, felvidítja a reggelemet. Éppen a kormány legújabb baklövése van a terítéken.
Ébresztőnk, a Vinyl 107 rádióállomás, garantáltan csak régi, 60-as évekből való ismerős slágereket sugároz. “Sí lávsz júú, jé-jé-jé”… “Béjbi, béjbi”… ilyesmiket. A többi adó, mint az Energy és a Bandit a fiatalabbakhoz szól, sőt még a Klasszikus Sikerek is, ahol egy bizonyos Dave nyomja a sokakat megbotránkoztató sódert. A múltkor gyomorgörcsök gyötörték, és azon elmélkedett, hogy milyen szerencse, hogy egyedül vezeti a műsort. Térdig a zöldessárga gázban. Csupán a takarítónő életéért aggódott egy kicsit.
Erről jut eszembe az Egér a pizzában című vándorrege gyűjtemény, amit az Interneten találtam. Az újra és újra felbukkanó mendemondák közül az egyik egy házaspárról szól, akik kiadós babfőzelék elfogyasztása után leugrottak a főtéri cukrászdába egy kis süteményért. Amíg a feleség vásárolt, a férj az autóban ülve várta. A sor lassan haladt, a bab alattomosan dolgozott, a felgyülemlett gázok egyre elviselhetetlenebb kínokkal gyötörték a hölgyet. Amikor aztán végre sorra került, reszkető kezekkel fizetett, kikapta a süteményes csomagot az eladó kezéből, és kiviharzott a cukrászdából. A parkolóban feltépte a kocsi ajtaját, beugrott a várakozó autóba, és kéjesen recsegtetve könnyített magán. – Mire várunk? – fordult a kormánynál ülő, megrökönyödéstől tágra nyílt szemű, vadidegen pasashoz. Tovább »
KÉT ÚR A KUPÉBAN
Az egyik kedélyes, adomás bácsi. A másik úr kétségbe van esve, nehezen hallgatja a kopottnál kopottabb vicceket.
— De, bátyámura! Én ezeket az anekdotákat régtül fogva ismerem…
— Hát akkor német anekdotákat fogok elmesélni!
És úgy hangzott a vonat német viccektől, mintha legalább is valahol Berlin körül, és nem a magyar Alföldön lettek volna.
A leszállásnál azután a következő párbeszéd fejlődött ki:
— Nos, bátyámuram, most én mondok egy viccet!
— De jó legyen!
— Nagyon jó lesz ! Bátyám, én — nem tudok egy kukkot sem németül…
Színházi Hét 1912/31
Pusztai Péter rajza