Juhász Gergely így szólt feleségéhez, Emma asszonyhoz a zuhogó napfényben:
– Be kell mennem ma Pestre. Hiányzik egy adat. Tudod. Arany János, az apa, nem áll egészen tisztán előttem. Amikor ezernyolcszázhatvankilencben…
Itt most nagyon egyszerű és mégis rendkívül bonyolult körülményeket kezdett el magyarázni Arany Jánosról és viszonyáról leányához, Juliskához. A Balaton vizében feküdtek, nyári verőfényben. Lábuk térdig elmerült a mozdulatlan, langyos vízben, hátuk a homokon pörkölődött, fejük egy közös pipacsvörös párnán hevert. Tovább »

Régóta várok már a most következő mozzanatra, amelyben a szerzők bemutatják a két hétre otthonukká vált hajót, méghozzá úgy, hogy hétköznapi életüket könnyedén el tudjuk képzelni. Íme: Tovább »

131. nap – január 9.

Ajándék-uzsonnám egy kurd benzinkútnál

Hosszú és némiképp kalandos utazás végén, a hajnali órákban átléptem az irán-török határt. Amint a határőr beütötte az útlevelembe a pecsétet, s beléptem a török felségterületre, óriási feszültség oldódott fel bennem, azonnal mosoly ült ki az arcomra. Iránt nyomasztó országként éltem meg, azóta pedig, hogy az amerikaiak likvidálták Kászim Szulejmáni tábornokot, szinte folyamatosan szorongás kínzott. Tovább »

Merre tart hazánk, Európa a következő évtizedben, miután az előző évek enyhén szólva ellentmondásosak voltak? A válaszhoz világlapokat hívtam segítségül. Ami itt következik, nem más, mint szemlék szemléje, elsősorban a budapesti Népszava Szabad szemmel  című kiváló rovata alapján. Tovább »

kikászálódni
a meddő önsajnálat
alagsorából Tovább »

(giocoso, lieto, piacevole)

kövek a mennyben nincsenek
vagy vannak? Uram Isten!
a ménkű nagy dörgedelmek
onnan jönnek, onnan jönnek Tovább »

Apró fény volt a fűz tövén,
Mozogni láttam, mint csillagot,
Amely a végtelenbe hullva
Sötét palástba zárkózott. Tovább »

A zöld ernyőjű lámpa barátságos fényt vetett az íróasztalra, a szamovár duruzsolt.
Dr. Molnár regényt olvasott és cigarettázott. Az ablak kertre nyílt, kórházi kertre, ezért a csend olyan nagy volt, olyan mélységes, amilyen a város közepén csak ebben az épületben, és csak a kertre nyíló szobában lehetséges. Az üvegszekrényben hidegen csillogó műszerek feküdtek mozdulatlanul, a falon egy kerek, nagy óra ketyegett. Tovább »

(egy gyorsfénykép hátára)

A kert hátsó kiskapuja a mezőre nézett,
onnan már a szabadság szárnyalhat tova.

A vámosgálfalvi kert kapujában,
ott az Ördöngös híd alatt,
hírtelen megfordultál. Tovább »

Csoda a szó, mert az, amit jelent
újraszülethet benne végtelenszer.
Oly időtlenné váltja a jelent,
hogy túléli vele magát az ember, Tovább »

A legveszedelmesebb hódítók a fegyveres misszionáriusok voltak. Nem csak hitükkel térítettek.

Forrás: Kocsis Francisko: Ceea ce nu se amână. Reflecţii, însemnări, resemnări (Nincs haladék. Reflexiók, feljegyzések, főhajtások), Editura Ardealul, Tg. Mureş, 2019. Fordította Cseke Gábor.

A fotó, a fotózás, a fénynek a képezése drámai viszonyban áll az idővel. Ha a régi barnás kópiákat nézzük, szép, barna élmény, a klasszikus modernség juthat az eszünkbe, lázadó, izgalmas emancipák vagy a kezdődő újságírás mint az új kor jelképe. Manapság meg éppen ellenkezőleg, mintha passzé volna, lassú, szegényes, fintorgunk hűtlenül, mintha egy ősi VW-bogárról beszélnénk, amelynek megvolt a maga ideje, de ez immár nem az, Lemaradt, nem bírta az új ritmust. Tovább »

Politique

Harminc évig nem
KELLETT szeretni senkit.
Sokaknak hiányzott.

A szigeti kirándulást követően a két szerző az orsovai kikötőben forgolódva, bemutatja annak fejlődését, de az akkori leírás a jelenhez képest idejét múlta, szegényes. Annál érzelmesebb viszont a régi római Castrum romjainak az említése.

„A romokból tisztán; még laikus számára is kivehető a római erőd berendezése. Kísérőnk egy értelmes arcú, jókedélyű pionír, már járhatott itt tanárával, mert most szakszerűen magyaráz.
– Itt laktak a tisztek… Amott volt a piactér, ez itt a fürdő…
Pázsit veszi körül a romokat, de mintha ezek a színpompás virágok is tisztelettel adóznának a történelmi emlékműnek. Most csak a mi lépteink nesze töri meg a táj csendjét. A régi emlékek nyugalmát zavarjuk!” Tovább »

Miféle est?

Karinthy Frigyes szerzői estjén odamegy egy vidékinek látszó ember a pénztár körül sürgölődő Grätzer mérnökhöz, akiről tudvalevő, hogy a kitűnő humorista mellett a titkári teendőket látja el.
— Mondja kérem, miféle est ez? Tovább »

Nem túl vidám hírt közölt velünk a leköszönt év utolsó napjaiban Zsidó Ferenc barátunk, az eirodalom.ro portál szerkesztője: 2020-tól kezdve lapjuk beszünteti aktív tevékenységét, miközben az archívum olvasható/böngészhető marad, s egyszer talán még felvirrad az erdélyi magyar irodalmi online felület napja. Tovább »

(2012-2019)

– Induláskor volt ambíció, voltak tervek, ezekről beszéltetek, te meg Lőrincz György a Káfénak készített intejúmban, hányban is volt az?

– 2012 tavaszán készült ama beszélgetés, amire utalsz, az Eirodalom pedig 2012 január elején kezdte meg működését, vagyis nyolc éve… Nem kevés idő, egyféleképpen betöltötte a néki szánt szerepet a portál. A tervek, amikről Lőrincz György főszerkesztővel beszéltünk, eléggé reálisak voltak: az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány szellemi bázisára építettünk, plusz fiatalítási/bővítési elképzelésekkel. Az élet aztán egy pár dolgot másként akart. Tovább »

Kiszáradt szomjas sivatag vagyok.
Ősi elhagyott lélek vagyok.
Tomboló, jéggel borított tél vagyok.
A tavasz allegóriája vagyok.

Rejtvény

már magamat sem tudom megfejteni
nézeteim régen elavultak
a kockák is csúnyán eltorzultak
ahhoz hogy betűket lehetne beléjük ejteni
ki érti ezt Tovább »

Ádám beleélte magát a novellákba. Mindig csak a novella-témák jártak a fejében. Sok helyütt elutasították. Ám több mint ötven folyóiratban szerepelt novellája. Büszke volt magára. Anyjával élt együtt, Katival. Nem kellett a kenyérkereset miatt aggódnia. Ő sorsjegyárus volt. Ebből nem tudott önálló életet kezdeni, pedig harminchárom éves volt. Krisztusi korban. Tovább »